Egy tehetség kibontakoztatásához két ember kell: maga a diák, illetve egy jó szemű professzor – mondja Szabadi Vilmos a Zeneakadémia interjújában. „Aztán kell egy olyan iskolarendszer, amely kineveli azt a fiatalt. Mindezek felett egy olyan társadalmi háttér is szükséges, ami kedvez a nyugodt családi háttér hosszan tartó fennmaradásához, mert minőségi példa nélkül nem születik inspiráció a kitartó munkához.” Hozzátette, hogy az ő esetében ideálisak voltak a feltételek, bár örült volna neki, hogy ha 4-5 évvel korábban nyeri meg a Sibelius-hegedűversenyt.
Szabadi Vilmos (Fotó/Forrás: Kurucz Árpád)
Ma ugyanis már 15-18 évesen el kell kezdeni egy művész menedzselését, mert akik ezzel elkésnek, „sajnos lemaradnak az élmezőnytől”. A fiatal művészek szerinte tehetségesek, de sokszor nem élnek a kínálkozó alkalmakkal. „Például a nemrég lezajlott Bartók Világversenyen több magyar induló vagy nem is indult, vagy lemondta a jelentkezését” – mondta.
De a digitális korban sem maradhat el a sikeres művészt kísérő legfontosabb tulajdonság: „az előadott mű szeretete és szolgálata”.
Ez gyakorlatilag papi hivatás
– vallja Szabadi. A zsenikkel külön kell foglalkozni, de nem mindenki az. „Azt gondolom, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy zsenivé váljon, de ha nem az, akkor a mi felelősségünk, hogy alternatív utat mutassunk neki a sikerhez.” (Zeneakadémia)
hírlevél
