A szépséget előtérbe helyező, ugyanakkor mély zenéket komponáló szerző darabjának műfaja izgalmas átmenet, hiszen a május végén a Zeneakadémia Solti Termében ősbemutatóként felhangzó passióban nincs sem narrátor, sem más énekes szólista. Ennek a sajátos perspektívának - a szerző szavával: oldalnézetnek - köszönhető, hogy a drámai vonulatot a reflexió, és nem az események adják: a krisztusi szenvedéstörténetből jól ismert bibliai mondatokat hatszólamú kórus-tételek visszhangozzák és a zongora kommentálja.

„Orbán György passiója (Passió magyar nyelven, 1998) annak idején villámcsapásként ért, nagyon meghatározó élmény volt számomra" - mondta el érdeklődésünkre Szabó Barna, a Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszékének oktatója A keresztút szélén című művének indíttatásáról. „Egy nagyszabású dalciklust terveztem írni ezzel a címmel Messiaen nyomán, a stációkhoz kapcsolódó meditációknak egy olyan szövegére, amellyel egy lelkigyakorlaton találkoztam. Egy szerzői est műsora kapcsán azonban Erdei Péter, az Új Liszt Ferenc Kamarakórus karnagya lecsapott a címre. Azt mondta, legyen ez a passióé, mondván: a dolgokat akkor kell megvalósítani, amikor felmerülnek." Mivel Szabó Barna szenvedéstörténet-feldolgozásában nem kapnak szerepet a Bibliából ismert szereplők, illetve a narrátor - azaz énekes szólisták -, a nép hangja: a tömegjelenetek, vagyis a turbák kerülnek előtérbe. „A passió eseményeinek ilyen módon történő bemutatása az igazság minden korban jellemző általános felismeretlenségéről, félreértéséről és botrányáról szól" - ad további útmutatást darabja értelmezéséhez a szerző.

A keresztút szélén öt tételének szövege teljes egészében a Károli-féle Biblián: a szinoptikus evangéliumokon, és különböző ószövetségi részleteken alapszik. Az első tétel a Getsemáné-kertben gyötrődő Jézus szavait, a második az elfogatás jelenetét idézi. A mély regiszterben, alig hallhatóan belépő zongora a Jézus letartóztatására rendelt csapat közeledését jeleníti meg. Illés próféta találkozása Istennel látszólag nem vág a történetbe a harmadik tételben. A „halk és szelíd hang" azonban Pilátus előtt is ugyanúgy szólal meg, kinyilvánítva ezzel eredetét: örökkévalóságát és Jézussal való azonosságát. A darab legdrámaibb része, a pilátusi per, és maga a kereszthalál egyetlen hatalmas crescendo: a negyedik tétel sok szálon zajló eseményeinek központjában Jézus magányos narratívája áll. Pilátus értetlen kérdései, a csőcselék őrjöngése, és a tanítvány lamentálása ellenpontozzák az utolsó hét szó lassan hömpölygő recitálását. A jelenet csúcsán a kórus - színpadi értelemben is - kettéválik: a Jézus szerepét éneklő bariton szólam jobb és bal oldalán, két latorként, elkárhozandók és üdvözülendők együtt szemlélik a felfoghatatlant, Isten halálának misztériumát. A Jeruzsálem leányai című zárótételben Jézus szavai adják a nagypénteki „történet" konklúzióját: a halálakor bekövetkező földrengés az utolsó ítélet kataklizmájának előképe.

A mű öt tételéből három 2013 márciusában, Budapesten egy szerzői est keretében már elhangzott, szintén az Új Liszt Ferenc Kamarakórus - amelynek a szerző is tagja - és Kéménczy Antal zongoraművész előadásában, a Liszt-díjas Erdei Péter vezényletével. A nagy technikai kihívást jelentő, csaknem egy órás mű 2015. május 27-én a Zeneakadémia Solti Termében szólal meg először a maga teljességében, az énekkar jelenlegi vezetője, Nemes László Norbert vezényletével.