Szalai nem véletlenül választotta a magyar zeneszerző hegedűre írt archívumát, karrierjében Bartók fontos fordulópont: a 80 éves Yehudi Menuhin tiszteletére rendezett hangversenyen ugyanis az I. hegedűversennyel hívta fel magára a nemzetközi figyelmet még 15 éves korában. A fiatal hegedűművész azóta olyan neves európai zenekarok vendégszólistája, mint a Bécsi Szimfonikus Zenekar, a berlini Német Szimfonikus Zenekar, a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekar vagy a Monte Carlói Filharmonikus Zenekar. Szalai Antalnak és Balog Józsefnek nem ez az első együttműködése: gyerekkoruk óta muzsikálnak együtt, és már lemezfelvételt is készítettek közösen. 2010-ben George Enescu három hegedűszonátájával gazdagították diszkográfiájukat, a négy részésre tervezett Bartók-sorozat első lemezét pedig a hollandiai székhelyű Brilliant Classics gondozásában adták ki 2011 októberében. A korongon a magyar zeneszerző korai művei mellett Bartók-átiratok is helyet kaptak.

Bartók korai műveire leginkább Richard Strauss zenei világa volt nagy hatással, de a lemez kezdőszámául szolgáló, 1903-ban komponált e-moll hegedűszonáta már nem kötődik szorosan az osztrák-német zenei hagyományhoz, Bartók figyelme ugyanis ebben az időszakban már inkább a magyar népzene felé irányult. Ez az érdeklődés hamar szenvedéllyé vált: a húszas éveiben járó Bartók nemzeti öltözékben járt és még azt is megtagadta, hogy otthon német nyelven beszéljen. Röviddel azután, miután befejezte a szonátát, pihenés céljából Gerlicepusztára utazott, ahol először találkozott autentikus magyar parasztzenével. A látogatás nagy hatással volt rá, a következő években vágott bele népzenegyűjtői körútjaiba, melyek során eleinte a magyar népzenét, majd a környező népek zenéjét is kutatta. Így az erdélyi, a román és a szlovák népzenei motívumok is hamar megjelentek Bartók műveiben, mint ahogyan azt a lemezen található többi darab is jól szemlélteti.