Klasszikus

Szalonzene

2009.11.24. 00:46
Ajánlom
A szalonzene kifejezés az utóbbi száz évben nem sok jót ígérő fogalommá vált, jóllehet nem volt mindig pejoratív, szegről-végről a giccs szinonimájaként értelmezett jelenség.

A 19. század első felében az egy társaságba tartozást reprezentáló, meghívásos zenehallgatási forma lényegesen elegánsabbnak számított a pénzért vásárolható élménynél, a zenei élet szakosodása azonban néhány évtized alatt drasztikusan átalakította a hangverseny intézményét. Ahogyan a virtuozitás szövetségre lépett a zsenikultusszal, a zeneszerzés fokozatosan elkülönült az előadóművészettől, a professzionális zenélés az amatőrtől, a közönség pedig a hozzáértők bíráló csoportja helyett egyre inkább a csodáló tömeg néma - nem a lelkesedés, hanem a véleményformálás szempontjából hallgatag - szerepébe kényszerült. Az arisztokrata közönség ítélete megszűnt az ízléshordozó réteg elfogadott értékeléseként funkcionálni, helyét a tanult ítészek hivatásos képviselői, a kritikusok vették át. A közösségi zenei élmény hangsúlyai a szinte misztikusan emberfeletti teljesítmény keltette katartikus elragadtatás, a technikailag kifogástalan produkciók iránti igény erősödése felé tolódtak el, egészen addig, míg végül a hangrögzítés feltalálása, illetve a hanghordozók népszerűvé válása teljesen át nem formálta a pillanatnyi zenei élménnyel, az egyszeri jelenség egyediségével kapcsolatos elvárásokat, a lehető legkevesebb teret és türelmet hagyva az esetleges tényezőknek. 

Már csak ezért is rendkívül érdekes és hasznos ötletnek ígérkezett a Zeneszalon és az Akadémiai Klub Egyesület közös kezdeményezése, amellyel a jelek szerint az egykori szalonzene szellemét kívánták megidézni, visszaállítva valaha volt művészi rangját és esztétikai értékét - persze a hivatalos hangverseny keretei közé ágyazva. Az eredmény azonban nem minden tekintetben volt szerencsésnek nevezhető. Bár a helyszín, az MTA dísztermének kiválasztása és berendezése a zongora körül ívben elhelyezett, megtisztelő meghívást és udvarias kötetlenséget sugalló széksorokkal a szervezők okos figyelméről tanúskodott, zavarónak bizonyult az a könnyedség, amellyel a társasági jelleget a műsor ismertetésében is hagyták megnyilvánulni. A Chopin összes művét felvonultató koncertsorozat negyedik évadának nyitókoncertjére ugyanis az előre meghirdetettől némileg eltérő programmal került sor, ahogyan azt a bejáratnál elvehető szórólapokon hirdették is, a valóban elhangzó műsorösszeállítás azonban a javított szóróanyag beosztásával sem egyezett egészen, azt a benyomást keltve a hallgatókban, hogy az együvé tartozás zenei kifejezése mellett valamelyest másodlagos, hogy mi is az a médium voltaképpen, amelyen keresztül a  közönség intellektuális egysége megnyilvánul. 

A fellépő művészek zenei teljesítménye alapvetően kellemesen simult a szakszerű koncertet a szalonélet koreográfiájának sajátosságaival finoman vegyítő eseményhez, mégsem lehetett eltagadni tőle némi színvonalbeli egyenetlenséget. A lengyel mezzoszoprán, Alicija Wegorzewska-Whiskerd drámai hangszíne és előadásmódja, bármilyen kifejező volt is, túlságosan erőteljesnek és nagyszabásúnak tűnt Chopin filigrán, lírai dalaihoz képest, egyértelműen az előadót helyezve előtérbe a kompozíciók helyett. Szilasi Alex a maga részéről alkalmazkodott ehhez a szereposztáshoz: finoman, pontosan és muzikálisan kísérte az énekesnőt, de játéka, noha a dalok természetének megfelelt, kissé visszafogottabbnak bizonyult az ideálisnál. Így a zongoraszólam inkább csak egyfajta harmóniai váz szerepét töltötte be, és nem jött létre valódi párbeszédes viszony az énekes és a zongorista között.  Igaz, mindez komoly elégedetlenségre nem adott okot, annál kényelmetlenebb volt viszont néhány, a polonézek előadásában megnyilvánuló hiányosság. Bár a finom díszítések, kecses dallamfordulatok rendszerint meggyőzően kerültek ki Szilasi keze alól, a kompozíciókból hiányzott a tartás és a rettenthetetlenség, a mindent bírás és a szemérmetlen technikai fölényesség érzése. Játéka azt a benyomást keltette, hogy a teljes szerkezet következetes felépítése, a feszültség kérlelhetetlen fokozása, a büszke tartás eleganciájának folyamatossága (nemcsak pillanatnyi megvillanásai), az erő kikezdhetetlensége nem tartoznak az igazi erényei közé, az időnként összecsúszó futamok, elmaszatolódó oktávmenetek, stratégiailag fontos pillanatokban ellanyhuló hangsúlyok pedig elhomályosították a darabok valódi ragyogását. Jóllehet Szilasi hangulatok és nosztalgikus képek festésében érzékeny művésznek mutatkozott, a zene saját törvényeinek következetessége mégis mintha minduntalan megriasztotta volna. Úgy játszott, mint aki nem mer a zsenialitás nagyszerűségének eszközévé válni, márpedig ezt a szerepet annak idején a szalonok ünnepelt virtuózainak is vállalniuk kellett.

Szilasi Alex (zongora)
2009. november 13. 19:30

MTA Díszterem

Km.: Alicija Wegorzewska-Whiskerd (mezzoszoprán)
Chopin: Dalok (lengyel változat) - Polonézek I. rész: cisz-moll, op. 26 Nr. 1; esz-moll, op. 26 Nr. 2; A-dúr, op. 40 Nr. 1; c-moll op. 40 Nr. 2; fisz-moll, op. 44; Asz-dúr, op. 53; Polonéz-fantázia, op. 61

Chopin összes műve 1/4
Zeneszalon Estek

 

www.zeneszalon.hu

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.