Szívritmuszavarnak neveznek minden normálistól eltérő szívritmust: némelyeknek túl gyors, másoknak túl lassú, esetleg kihagy ütéseket. Egyeseknek problémás, másoknak teljesen ártalmatlan. Meglehet, hogy Beethovennek, aki sok nyavalyától szenvedett a süketségtől kezdve a diaréig, volt ilyen betegsége.
A ScienceDaily című hírportál két éve ismertetett egy kutatást, melyben Zachary Goldberger kardiológus, Dr. Joel D. Howell orvostörténész és Steven Whiting zenetudós olyan Beethoven-műveket vizsgáltak, amelyek ritmusát inspirálhatták a szerző szívzavarai.
Beethoven zenéje átvitt és a szó szoros értelmében is szívből jövő
– állította Joel Howell professzor. „Amikor egy betegség folytán a szív szabálytalanul ver, sokféle ritmus létrejöhet. Úgy véljük, ezek közül néhány a zenében is megjelenik. (...)
A szinergia befolyásolja, ahogy befogadjuk a világot.
Ez különösen fontos a művészetek, így a zene terén is, amely az emberek legbelső élményeit tükrözi.” Goldberger szerint ahogy a zeneszerző fokozatosan elvesztette a hallását, úgy lett figyelmesebb a saját szívverésére.
Már egy 1980-as olvasói levél, Samel Vaisrub írása az Amerikai Gyógyszerészeti Egyesület újságjában is említi, hogy közeli kapcsolat van a zene és a testi ritmusok között. „Már jóval azelőtt, hogy [Willem] Einthoven [az elektromkardiográf Nobel-díjas feltalálója] elektromos jellé alakította volna a szív ritmusát, Beethoven megtette ezt a kottalapon. Gyakran észlelt szívrendellenessége tükröződik a zenéjében, úgy mint az No. 81 [sic!] zongoraszonátájának szabálytalan ritmusában.” Egy másik forrás, Berndt Lüderitz A History of the Disorders of Cardiac Rhythms című 1995-as könyve is hangot ad a feltételezésnek. Ugyanakkor a boncolási jegyzőkönyvben nincs nyoma erről szóló feljegyzésnek, és a zeneszerző leveleiben sem panaszkodott a szívére. Feltételezhető, hogy ha valóban szívritmuszavaros volt, ártalmatlan volt a rendellenesség. (AtlasObscura)
Goldbergerék vizsgálódásának alapját az opus 81a jelzésű Les Adieux szonáta jelentette, amelyet a mester 1809-ben írt, amikor Rudolf főherceg Napóleon közelgő csapatai hírére elhagyni kényszerült Bécset.
Le-be-wohl
– ezt írta Beethoven a kottalap tetejére, melyben a zene nyelvén újra és újra búcsút mond a főhercegtől. Az első tétel nyitóütemeinek nyújtott ritmusait érdemes figyelni.
Vizsgálat tárgyát jelentette az opus 130-as B-dúr vonósnégyes ötödik tétele is, a Cavatina – mely egyike a Voyager űrszondával 1977-ben egy hanglemezen űrbe küldött zeneműveknek. A tételben a 40. ütemnél kezdődik az a szakasz (a hivatkozott videóban 3:34), ahol a hegedű, a brácsa és a cselló trioláit az első hegedű „szabálytalan” ritmusú megszólalásai kísérik (lásd a lenti kottarészletet).
Tom Service, a Guardian zenei szakírója kevésbé volt elragadtatva a zeneszerzők diagnosztizálásától, amely szerinte valóságos szakterületté vált az utóbbi időben. „Beethoven a süketség folytán őrülten figyelte a ketyegőjét, amelynek az össze-vissza ritmusa belekerült a zenéjébe” – írja.
Ez nem más, mint magas szintű spekuláció.
(...) Az elképzelés, mely szerint Beethoven rendellenessége megmagyarázná azokat a fantasztikus ritmikus struktúrákat, nem sokat segít például az opus 130-as kvartett megértésében.” Service példaként Alban Berg hegedűversenyét említi. Berg asztmától szenvedett, „de azt a ziháló hangzást, ami megjelenik a második tételben, csak részben tulajdoníthatjuk a zeneszerző fizikai kondíciójának.” A szakíró további példái egyenesen nevettetőek, fel is sorolom őket szépen. Ha a Beethoven-művek ritmikájából orvosi következtetésekre jutottunk, az azt is jelenti, hogy...
- Wagner visszatérő hasmenése okozza operáinak folytonos bőbeszédűségét?
- Brahms tömör kifejezésmódját viszont épp székrekedés okozta?
- Philip Glass, Steve Reich és a minimalisták folytonos fülzúgás miatt írtak repetitív zenét?
- Csajkovszkij Patetikus-szimfóniájában a bicegő, 5/4-es keringő üteme egy átmeneti bokasérülésnek köszönhető?
- Ravel pedig amnézia miatt ismételgeti ugyanazt és ugyanazt a Boléróban?