Klasszikus

Szárnysuhogás

2003.10.24. 00:00
Ajánlom
Ha az ember meglátja egy hangversenyplakáton régi kedvenc vonósnégyesének nevét, előbb-utóbb rájön: ez a vonósnégyes nem az a vonósnégyes. Hiába kerestük volna a Juilliardék pesti szereplésekor Claus Adamot vagy Takács-Nagy Gábort a róla elnevezett vonósnégyesben.

Nincs ez másképp a Borogyin Vonósnégyesnél sem: az alapítótagok közül csak Valentin Berlinszkij (cselló) játszik ma is, ő és Andrej Abramenkov (2. hegedű) az a két zenész, aki Richter utolsó felvételén (Schumann Zongoraötös, 1994 június) a vonósnégyes tagjaként közreműködik a mai gárdából; Rubén Aharonian (1. hegedű) és Igor Naidin (brácsa) "jövevény" hozzájuk képest.

Az első említendő pozitívum a műsorválasztás. Borogyinék nem estek abba a csapdába, mint Takácsék vagy Alban Bergék, mikor Mozarttal kezdtek: ott Mozart "bemelegítés" volt. Úgy meg minek? Ezt tudhatta az orosz gárda is, és nehéz, de érdekes műsorral álltak elő: Prokofjev F-dúr (Op. 92), Sosztakovics 8. (Drezdai) és Csajkovszkij F-dúr (Op. 22) kvartettjével.

Prokofjev műve a háborús kitelepítésnek köszönhető - a Kaukázus-vidék dallamkincse prokofjevizálódik e darabban, sajátos humorral, táncossággal, de cseppet sem sekélyesen. Úgy látszik, a hét esztendő, mióta ebben az összeállításban muzsikál a vonósnégyes, elég volt, hogy egymás gondolatait is megérezzék. Nem szeretek a színpadon ülni, ilyen közelségből a vonó és a húr találkozásának akcidentalitása el tudja nyomni az angyalok szárnysuhogását. Most mégis örülök: részben kizárólag szárnysuhogást hallok, részben közelről tapasztalom, a négy ember mennyire eszköztelenül kommunikál. Magától értetődik minden - pedig nem olyan zene ez, ami "magától" megy.

A primárius arca rezdüléstelen, szomorú, sokat tapasztalt. Vezeti a kvartettet, de nem hangosabb, nem fontosabb, mint a többiek: a hangszíne más, de csak egy picit. A csellista tetszik legjobban, ez a kedves, öreg bácsi, a százhatvan centijével és a csodálatosan göcsörtös kezével. A mély hangjai ragadnak meg először, majd - a második tételben - az is kiderül: nem gond, ha a fogólapon kell játszani. Ő a másik legfontosabb szólam. A többiek se gyengébbek: el vagyok bűvölve attól, amilyen alázattal szólaltja meg hangszerét Andrej Abramenkov. Holott tud ő szólózni is. De közös mind a négyükben, hogy csak néznek maguk elé bánatosan, miközben hangszerükből árad a zene.

És hát a kotta! Én ilyen szétjátszott kottát még nem láttam. Szerintem külön neve van minden egyes lapjának, a sarka úgy hiányzik, mint mondjuk a mackó fél füle.

Prokofjev optimistán emelkedik felül az élet nehézségein, Sosztakovics pesszimistább alkat, akinek legdepressziósabb műve talán épp a Drezdai vonósnégyes. A drezdai sikertelen gyógykezelés szülte darab egyfajta művészi végrendelet, mely önreflexióban és önidézetben gazdag, kezdve a szerző nevének kezdőbetűit jelentő, vezérmotívumszerű témán (D-Esz-C-H, D. Sch.). A különböző karakterű tételek egybefolynak, a létösszegzés, a búcsú a dominál: a cselló percekig tart egy hangot, efölött alig-zene, de milyen halkan, ilyen halkan nem is lehet játszani. Valami különleges gyantájuk van ezeknek? Lendületet se vesznek egy-egy akcentus, sforzato előtt.

Miközben ezen gondolkodom, a zene teljesen magával ragad. A viharos részeknél már csak ezek a hatalmas csendek kötik le jobban minden idegszálamat. Mikor véget ér a mű, levegőt se merek venni. A teremben tíz másodpercig csönd van.

Csajkovszkij se gyerekjáték: a beethoveni példától igazán csak a Scherzo tételben szakad el - más műveiben is a legjátékosabb tétel a legmodernebb -, fordulatos, súlyos zene ez, és nagyon orosz. Nézem a zenészeket: arcukon a nehézségnek nyoma sincs. És a megérdemelt taps után úgy gondolják: mi is megérdemeljük a ráadást. Stravinsky 3 darabjából a középsőt adják elő, végül visszatérnek a kedvenchez: Sosztakovicshoz, aki számos vonósnégyesét eleve nekik ajánlotta, és megmutatják két másik arcát: az Elégia fájdalmas szépsége elviselhetőbb, mint az Op. 110-es kvartetté, a Polka mély iróniája még egyszer alkalmat ad, hogy a vonósnégyes megmutassa: mindent tud.

Nem tudom, mi lett volna, ha Mozarttal kezdenek, de ez ma este nem is érdekes. Az sem, milyen volt a régi Borogyin Vonósnégyes - ugyanis ez a koncertjük messze felülmúlja azt a szintet, amit lemezeikről ismerünk. De ha az abszolúthoz mérjük, akkor elárulom: ilyen vonósnégyest színpadon még nem hallottam.

(A Borogyin Vonósnégyes a Zeneakadémián, okt. 17.)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.