Apja fogorvos volt az északkelet-angliai Lowestoftban, amatőr énekes édesanyja pedig arról álmodott, hogy fia Bach, Beethoven és Brahms után a "negyedik B" lesz a zene történetében, ezért korán zenére kezdte oktatni. Britten hatéves korától komponált, első zsengéit Frank Bridge zeneszerzőnek mutatta meg, aki egyedüli magántanítványává fogadta - mesterének tiszteletére írta 1937-ben Variációk egy Frank Bridge-témára című vonószenekari művét.

Idővel a Royal College of Music növendéke lett, ahol zeneszerzésből, zongora- és csellójátékból szerzett oklevelet. Pianistaként különösen keresett volt Schubert-dalok kísérőjeként. 1933-ban megismerkedett Peter Pears énekessel, aki először közeli barátja, majd élettársa lett, és akivel Britten haláláig együtt éltek. A tenor számos szólóénekének, kórusművének és operájának előadója, főszereplője, új műveinek állandó szólistája lett. Britten egyik legismertebb, fiatalkori ötleteit felhasználó zenekari műve, az Simple Symphony vonósokra 1933-34 telén született. A II. világháború kitöréséig tizenhat filmhez írt zenét, dolgozott a BBC-nek és több kisebb baloldali színháznak, W. H. Auden költő több versét is megzenésítette.

1939 tavaszán Amerikába költözött, itt született Auden szövegére első színpadi műve, a Paul Bunyan, Hegedűversenye és Sinfonia da Requiem című műve (utóbbit a japán kormány felkérésére komponálta, de keresztény szimbolikája miatt végül visszautasították). A koncertezéssel sem hagyott fel, egyik hangversenyén ott ült Albert Einstein is. 1942-ben hazatért Angliába (A Ceremony of Carols című egyneműkari ciklusa és Szent Cecília-himnusza jelentős részben az óceánon való átkelés során készült): 1944-ben a fegyverek zaja közepette született Peter Grimes című operája. Az angol operát újjáélesztő, az angol zenetörténetben mérföldkőnek számító darab kegyetlen, de tragikus hőse egy, a közösség által megvetett halász. Britten az angol nyelvbe, illetve a zenéhez illeszkedő prozódia hagyományos rendjébe is új életet akart lehelni, mert úgy tartotta, hogy annak ereje a Purcell óta eltelt három évszázad alatt elsikkadt.

Szándékait olyan operákban valósította meg, mint a Lukrécia meggyalázása, a Maupassant ihlette Albert Herring, a Shakespeare-vígjátékon alapuló Szentivánéji álom, a Thomas Mann elbeszélését színpadra alkalmazó Halál Velencében vagy a Henry James hátborzongató kísértettörténetét feldolgozó kompizíció, A csavar fordul egyet. Az utóbbi alkotásban Miles szólamát, illetve A kis kéményseprő című gyermekopera főszerepét a később Antonioni Nagyítás című filmjének főszereplőjeként világhírt szerzett David Hemmings is énekelte.

1962-ben mutatták be Britten Háborús requiemjét, amelyet a zeneszerző Coventry második világháborúban lebombázott katedrálisának újraszentelésére komponált - latin szövegre és az első világháborúban elesett Wilfred Owen verseire. A komponista a háború után saját vállalkozást alapított operabemutatók céljára, és jelentős része volt az Aldeburgh-i Fesztivál létrehozásában, ahol saját műveit is bemutatta. Új hatások befogadásával is kísérletezett: a Curlew River a japán no színház és a középkori angol vallásos dráma szintézisével próbálkozott. Életművét mindezek mellett számos instrumentális mű, többek között két zongoraverseny (az egyik balkezes), több vonósnégyes és egy csellóra és zenekarra készült szimfónia (D-dúr) is gazdagítja, amelyet szerzője Msztyiszlav Rosztropovics számára komponált. A zenével ismerkedők számára készült Változatok és fúga egy Purcell-témára című zenekari kalauza, amelyben az egyes variációk során bemutatkoznak a szimfonikus együttesek jellemző hangszerei.

Britten barátságban és levelezésben állt Kodály Zoltánnal, többször járt Magyarországon. Zenei felvételei közül emlékezetesek a Szvjatoszlav Richterrel készített négykezes és kétzongorás lemezek, amelyeken a művész Schubert-, Mozart- és Debussy-műveket előadásában vesz részt. Munkásságának hivatalos elismeréseként megkapta a francia Becsületrendet, és halála előtt néhány hónappal a brit muzsikusok közül elsőként emelték a főrendek sorába. A súlyos szívbeteg zeneszerző 1976. december 4-én halt meg aldeburghi otthonában, ott is temették el.

A Britten100 című eseménysorozat keretében, amely 2012 szeptemberében kezdődött és 2014 márciusáig tart, világszerte ezernél is több eseményen emlékeznek meg a zeneszerző születésének centenáriumáról, az egyik fénypont júniusban a Peter Grimes című opera előadása volt az eredeti helyszínen, Aldeburgh tengerpartján. Budapesten, a Művészetek Palotájában november 21-én, születésnapja előestéjén Háborús requiemje hangzik fel, másnap az Operaházban a Lukrécia meggyalázása című operáját mutatják be koncertszerű formában. Britten születésnapján a világ számos országában összesen több mint százezer gyerek fogja elénekelni Friday Afternoons címen 1933-35 között komponált gyermekdalait. Az évforduló alkalmából hazájában képmásával díszített 50 pennys érméket bocsátottak ki.