Klasszikus

Száz éve született Neményi Lili

2002.11.28. 00:00
Ajánlom
Neményi Lili pályája valóban páratlan a magyar színészet történetében. Negyedik generációs vándorszínész családba született, dédnagyanyja, nagyanyja, édesanyja, mind színészek voltak, csakúgy, mint féltestvére Szabó Ernő, „a Hannibál tanár úr”.

Így természetes volt, hogy a kis Lili már négy éves korában színpadra került. Volt Kolozsvár kedvenc szubrettje, majd primadonnája, játszott operettet Budapesten a Víg, a Reneszánsz, a Városi Színházakban. Partnere volt többek között Jávor Pálnak, Páger Antalnak, Kabos Gyulának, Hegedűs Gyulának Bilicsi Tivadarnak, a három Latabárnak. Igazgatta a debreceni színházat férjével, Horváth Árpáddal, a Nemzeti Színház néhai főrendezőjével, akit később a nácik meggyilkoltak. Igazgatónéként eljátszotta Az ember tragédiája Hippiáját, a Néma levente Ziliáját - Hevesi Sándor szerint Bajor Gizivel azonos színvonalon - , s a Rigoletto Maddalénájától A denevér Adéljáig elénekelt mindent.

A negyvenes években füstös kabarékban és munkásotthonokban operett-részleteket, sanzonokat és rengeteg megzenésített Ady-, Babits-, József Attila-verset énekelt. 1946-ban került az Operaházba. Ennek előzménye a Székely fonó első vidéki- debreceni bemutatójára vezethető vissza. A Horváth- Neményi igazgató házaspár 1937-ben határozta el a Kodály-daljáték műsorra tűzését. Az egész együttest helyi erőkből verbuválták, csak Komor Vilmos karmester és a Háziasszonyt éneklő Basilides Mária érkezett Pestről. Hogy milyen volt akkoriban egy vidéki premier? Így emlékszik vissza a művésznő egy 1985-ös riportban:

„Elővételben összesen 50 pengő áráért keltek el a jegyek, úgyhogy üres lett volna a színház, ezért Horváth Árpáddal megbeszéltük, hogy ingyen meghívjuk az egyetemi ifjúságot és a munkásokat. De a közreműködőket ki kellett fizetni. Az egyik bérlő azt mondta: hoz pénzt kölcsön, de valami biztosítékot kér. A férjem erre bejött hozzám az öltözőbe:- Lili, van még valami ékszered? Én- már kifestve, jelmezben- mint székely Leány- rohantam haza a kevés kis ékszeremért, ami a sok zálogcédula közt megmaradt. Nagyon sablonos a szó „felemelő”- mégis: ennek az előadásnak a hangulata felemelő volt. A végén a közönség előrejött és bravózva tapsolt valami 20- 25 percig. És mi, az a százhúsz- százharminc ember a színpadon, mozdulni sem tudtunk a szépségtől és a boldogságtól, ami ránk zuhant. Már lement a vasfüggöny is, és mi még mindig ott álltunk, mint akik nem hiszik, hogy ez megtörténhetett. Jöttek a színházi tűzoltók, hogy már tessék hazamenni, már vége van!” Ezt az előadást látta Tóth Aladár zeneesztéta, az Operaház későbbi igazgatója, aki hosszú kritikát írt a Pesti Naplóba az előadásról.

„Kritikáját elolvastam, kivágtam a lapból és betettem a retikülömbe. Úgy vándorolt és jött velem évről évre, mint most a személyi igazolványom. Mert ez a kritika akkor az én legfontosabb művészi bizonyítványom volt: tanúsította, ki vagyok, mit csináltam, s hogy éppen ezért jogom van az élethez és a munkához. Mikor a felszabadulás után megindult az élet, meghívtak az Állatkerti Színpadra egy koncertszerű Denevé -előadásra. Az előadás után beszálltam a kisföldalattiba, s megpillantottam Fischer Annie-t és Tóth Aladárt. –Nézzen csak ide egy percre, mondtam Tóth Aladárnak, és kinyitottam a retikülömet, hogy kivegyem belőle az 1937-es kritikáját . - Látja, azóta is velem van. Mindenem elveszett Debrecenben, megsemmisült a háborúban, de ez a kritika és Bartók autógrammja, amit még Kolozsvárott kaptam tőle 1926-ban, megmaradt. Ez volt minden bajban az én legfőbb vigaszom és reménységem… Azután, hogy saját megrendülésemet némiképp ellensúlyozzam, nevetve tettem hozzá: milyen kár, hogy nem ő az Operaház igazgatója, mert rögtön jelentkeznék nála próbaéneklésre! A másnapi újságok címlapján nagy betűkkel jelent meg a hír: Tóth Aladárt nevezték ki az Operaház igazgatójának! A próbaéneklésen Fischer Annie kísért! Alig félórát tartott. Sikerült, a Magyar Állami Operaház tagja lettem.”

Az Operaházban 23 évadot töltött. 1946 november 25-én beugrással debütált a Székely fonó Leány szerepében. A házban tizennyolc főszerepet énekelt: A székely fonó Leányát, Mimit a Bohéméletből, A denevér Rosalindáját, Despinát a Cosí fan tuttéből, a Borisz Godunov Fjodor cárevicsét, Liút, Zerlinát, Susanne-t a Figaro házasságából, a Faust Margitját, Antóniát a Hoffmann meséiből, Cso-cso-szánt, Violettát, Halkát. Később olyan remek karakterfigurákat keltett életre, mint a Farsangi lakodalom Stancija, az Albert Herring Lady Billows-a, a Koldusdiák Nowakska grófnője és a Háry Császárnéja.

Szabó Magda így emlékezik meg a művésznőről: ”Vannak pillanatok az ember életében, amikor minden kétséget kizáróan azonnal érti: felismert valamit, ráismert valamire, s hogy e ráismerés döbbenetét a tudata megőrzi örökre. Így vált számomra azonnal kétségtelenné, hogy a tiszta művészettel, a fehér izzású szakmai szenvedéllyel és az istenáldotta tehetséggel szembesültem, amikor fiatal lány korom Debrecenjének színpadán először láttam közönség elé állni Neményi Lilit. Mindent tud a színpad, a dobogó és az opera e különös tündére, számomra, ahogy tőle hallottam, úgy énekel mindörökké Mimi, még félni is tőle tanultam meg valamikor nevenincs, titokzatos varázslatoktól, az ő Vilja-dalától. S miatta értettem meg, miért bűvölte el az irodalom nagy öregjeit, és egyáltalán mi volt a sanzon…”

Neményi Lili tagja volt annak a varázslatos szopránnemzedéknek Osváth Júliával, Szecsődi Irénnel, Orosz Júliával együtt, akik egészen idős korukban is illúziókeltők voltak a színpadon.
„A halottak hálót szőnek az élők köré. Sűrű, egyre sűrűbb lesz a finom, láthatatlan, megfoghatatlan anyagból szőtt fonál: már alig látok át rajta. Humorommal néha ki-kikacsintok egy-egy kis résen, de az igazság az, hogy mindig a halálra gondolok. Nem félve, hanem mint egy szerepre, amit harc nélkül, kikerülhetetlen természetességgel oszt ki rám a nagy igazgató. Nem leszek egyedül. Ott lesz mindenkim,, akit szeretek.- Így írt az idős művésznő, akit 1988-ban hívott el a nagy igazgató. Ma lenne száz éves.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Én vagyok a legszéle, innen már nincs hova esnem – beszélgetés Urbanovits Krisztinával

Május 23-án volt a premierje az Apertúrában Thomas Bernhard ismert darabjának, A színházcsinálónak, aminek az eredetileg férfira írt főszerepét, Bruscont a darabot rendezőként és dramaturgként is jegyző Urbanovits Krisztina játssza. A friss bemutató kapcsán a KV Társulat alapító tagjával a megszállottság teremtő erejéről beszélgettünk.
Színház

Visszatér a színpadra Kulka János – évadot hirdetett a Jurányi Ház

A Nemzet Színésze egy Thomas Mann-adaptációban lesz látható szeptembertől a Jurányi Ház 2024/205-ös évadában. A játszóhely évadzáró ülésén Rozgonyi-Kulcsár Viktória ismertette a következő szezon előadásait. 
Vizuál

10 kihagyhatatlan program az idei Múzeumok éjszakáján

Több száz izgalmas programmal, koncertekkel, tárlatvezetésekkel, interaktív eseményekkel, családi foglalkozásokkal, valamint számos meglepetéssel várják az érdeklődőket június 22-én országszerte a múzeumok és kiállítóterek.
Vizuál

Elhunyt Anouk Aimée

A huszadik századi francia filmművészet egyik legismertebb sztárja 92 éves korában halt meg párizsi otthonában kedden – jelentette be ügynöke és családja.   
Klasszikus

Stradivari, Guadagnini és Guarneri hangszerei varázsolnak el az idén tizenöt éves Kaposfesten

Tizenötödik alkalommal, augusztus 12-18. között rendezik meg idén az ország egyik legjelentősebb komolyzenei eseményét, a Kaposfestet. Most is számos meglepetéssel készülnek a rendezők a kaposvári fesztiválra.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„A művek mélyebb megértését tartom a legfontosabbnak” – beszélgetés Szalai Molli zongoraművésszel

Külföldön értük utol a friss Junior Prima-díjas zongoraművészt, aki jövőre már második mesterdiplomáját szerzi. Az MVM Zrt. jóvoltából idén megemelt, hárommillió forinttal járó elismerést ezért felkészülésre, új hangszerre és megszakítás nélküli, folyamatos munkára fordítja majd.
Klasszikus hír

Balogh Máté olasz zeneszerzőversenyen nyert első díjat

A trieszti Friedrich Schiller Kulturális Társaság által kiírt dalversenyen a nagy német költő szövegeit kellett megzenésíteni. A megmérettetést az első alkalommal rendezték meg, Jörg Widmann fővédnöksége alatt.
Klasszikus ajánló

Stradivari, Guadagnini és Guarneri hangszerei varázsolnak el az idén tizenöt éves Kaposfesten

Tizenötödik alkalommal, augusztus 12-18. között rendezik meg idén az ország egyik legjelentősebb komolyzenei eseményét, a Kaposfestet. Most is számos meglepetéssel készülnek a rendezők a kaposvári fesztiválra.
Klasszikus interjú

„Emberi kapcsolat nélkül nem lehet tanítani” – interjú Szecsődi Ferenccel

Kortárs vonóshangszer-kiállítással nyílik meg A magyar hegedű ünnepe június 22-én délelőtt az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. A kétnapos összművészeti esemény idén összekapcsolódik Szecsődi Ferenc hetvenedik születésnapi ünneplésével.
Klasszikus hír

Molnár Anna neves izraeli kortárs zenei együttessel lép fel

Az Israel Contemporary Players június 22-án ad koncertet Tel-Avivban, az elsősorban szintén kortárs zenei produkcióiról ismert mezzoszoprán Steve Reich Tehillim című művében működik közre.