Százéves szerelem – 15 sor klasszikus

Hosszú időnek kell még eltelnie, hogy Kurtág György második operáját, az egyetlen női hangra írt Die Stechardint a maga valójában tudjuk értelmezni. Jelen pillanatban az életrajzi kapcsolódások és a századik születésnapi ünnepségsorozat nyújtotta keretek olyan mértékben meghatározzák, milyen nézőpontból tekinthetünk a darabra, ami lehetetlenné teszi a műközpontú befogadást. Kurtág György maga nyilatkozott az opera kapcsán elhunyt feleségéhez, Mártához való kötődéséről, és az előadás végén a darabbeli mennybéli kedvest jelképező kámea kivetített képét a Kurtág házaspár fotója váltotta fel (rendező: Káel Csaba). A szerelem erősebb a halálnál – mi mást gondolhatnánk?

Pedig figyelmesebben megnézve, a darab sokkal erősebben hangsúlyozza az ideálok elérhetetlenségét. A mű kezdetén a halott lány a mennyben várja, hogy szerelme lelke végre megérkezzen hozzá, majd a köztes jelenetekben elmeséli kettejük történetét, de az opera végére ismét csak a várakozás marad.

középkorú, púpos férfi és egy gyermeklány, akinél meg kell várni, hogy (egy kicsit) felnőjön, társadalmi különbség és emiatt késleltetett házasság, végül a lány korai halála, amely néhány év után véget vet a kapcsolatnak – legalábbis a földi színtéren. A boldog beteljesülés csak egy bizonytalan, túlvilági szférában lehetséges, de még erről is legfeljebb sejtéseink lehetnek. Nem kifejezetten az a következtetés, amire egy hetvenkét évig tartó, boldog házasságból asszociálnánk.

Maria Husmann, Keller András és a Concerto Budapest (Fotó/Forrás: Hrotkó Bálint / BMC)

A szépség és a szerelem tematikája pedig az egész koncert műsorát áthatotta. Rögtön az első rész végén Bartók III. zongoraversenye hangzott el, Pierre-Laurent Aimard szólójával: a szerelmi vallomásként is definiált darab, amelyet a haldokló szerző feleségének írt, hogy tudjon koncertezni, amikor ő már nem lesz vele. Ez és Kurtág György legkorábbi vissza nem vont műve, a szinte posztromantikusan áradó dallamvilággal bíró Tétel brácsára és zenekarra (a kiváló Szűcs Máté szólójával) is mély érzelmeket pendített meg a hallgatóságban.

Tagadhatatlan, hogy maga az opera is csodálatosan szép muzsika, amely érzékenyen festi a túlvilági fiatal lány lelki rezzenéseit, Maria Husmann lenyűgöző hangi produkciójának és a Keller András vezette Concerto Budapest érzékeny, kiművelt játékénak is köszönhetően. Bánjuk, hogy a darabot elsőre nem sikerült maradéktalanul befogadni? Dehogy, örüljünk, hogy hallhattuk; a mű már itt van velünk, remélhetőleg ezután is lesz még lehetőségünk elmerülni benne.

Fejléckép: Maria Husmann (fotó/forrás: Hrotkó Bálint / BMC)