Klasszikus

Százhatvan

2013.11.12. 12:42
Ajánlom
A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara százhatvan éves, így a világ legrégibb társulatainak sorába tartozik. Múltja a magyar kultúrtörténelem szerves része - de a múlt nem minden. Király Tiborral, a Társaság választmányának elnökével, a zenekar első trombitásával jelenről és a jövőről is beszélgettünk, miközben az Operaház zeg zugaiban a múlt tárgyi emlékeit szemezgettük. INTERJÚ

„Egyfajta startvonalon vagyunk most - mondja Király Tibor. - A hagyományosan egyesületi alapon működő szervezet a jogi-törvényi változásokhoz eddig is tudott alkalmazkodni (bár néha nehezen), most viszont új alapokra helyeződött az együttes működése. Az Operaházzal eddig is együttműködött: az Opera partner volt, mely biztosította a termet, a személyzetet és mindent, ami egy hangversenyhez kell, a Társaság pedig a művészeket, valamint a lényegtelennek tűnő, de szükséges anyagi dolgokat, kellékeket. Mostantól az Operaház a szervezés egészét szerződés keretében magára vállalja, mi pedig a szellemi tőkénket, a történelmünket, jelenlegi művészeti erőnket adjuk az a közös munkába. A teljes műsor- és jövőtervezés közösen történik. Az összefogással arra is esély nyílt, hogy hosszabb távon tervezzük a programot, hiszen a vendégművészek évekre előre be vannak táblázva. Mostantól tehát nem folyamatos improvizálás folyik. Eddig a műsortervezés elég neuralgikus pont volt. A Társaság egyesületi vezetésében a zenekari igazgató mellett az Operaház főigazgatója is helyet kap, így a két intézmény egy irányba halad. Az együttműködés keretein túli felkéréseket továbbra is az egyesület bonyolítja."

Ha már a történelemnél tartunk, megjegyzem, kicsit olyan ez, mint a perszonálunió: a két szervezetnek vannak közös ügyei, de „magánélete" is lehet. „A Budapesti Filharmóniai Társaság tagsági feltétele, hogy a tag az Operaházzal munkaviszonyban álljon, ez történelmileg így alakult ki, elődeink kicsit a Bécsi Filharmonikusok mintájára szervezték annak idején" - magyarázza Tibor s hozzáteszi: a Filharmóniai Társaság eddig is bérleti hangversenyeiről volt híres, s ha már a perszonáluniót említem, érdemes elgondolkodni azon, hogy még a Bécsi Filharmonikusok előtt volt a zenekarnak bérletes hangversenysorozata.

A kettős elnevezést firtatom: a koncerteken a Filharmóniai Társaság Zenekara, az árokban az Opera zenekara játszik, a zenészek viszont ugyanazok. „Mivel az összefonódás nagy, kiegészítettük a nevünket. »Az Operaház együttese« elsősorban a fiatalabb generációt orientálja, az idősebbek jobban tudják, kik vagyunk."

Az idősebbek azt is tudni vélik, hogy a „filharmonikus" jelző eredetileg azokat a zenekarokat illette meg, melyek valamely operaházhoz tartoztak. Ez a második világháborúig egyértelmű volt, azóta a szó lassan elvesztette ezt a jelentését. „Az Operaházzal kötött együttműködési szerződéssel a Társaság jelentős támogatót is kapott, emiatt nevezem ezt startvonalnak: mindkét fél komoly eredményeket várhat el a folytatástól."

A múlt leginkább a szervezeti felépítésben van jelen. Az egyesületre, melynek tagsága önkéntes, az egyesületi jogok vonatkoznak: a teljes tagság kö gyűlése választja a vezetőséget, vagyis a választmányt. A választmány a végrehajtó, a közgyűlés döntéseit, a mindennapi szervezést intézi. Alanyi jogon tagja az Operaház főigazgatója, az együttes mindenkori zenekari igazgatója, az elnök-karnagy, valamint a zenekari szólamokból delegált zenészek. „A napi gyakorlatban átlátható, hogy az egyes tisztségeknek mi a feladata. Az egyik legfontosabb napi rutin, hogy ki melyik koncerten játszik. A fellépő vendégművészekről, a műsorról testületi döntés születik (persze ritkán dönthetünk szabadon arról, hogy mit játsszunk, de erre is van példa), a választmányi ülésen vitázunk, a kikerekedett megoldásokat pedig végrehajtjuk." Kérdésemre, hogy rendszerint van-e ellentét, vita a választmány tagjai közt, Király Tibor diplomatikusan válaszol: „Mindenre volt már példa, mindenféle konfliktus előfordult az évtizedek során - ez az egyesületi létből fakad. Mindenki kinyilváníthatja a véleményét, addig tárgyalunk, győzködjük egymást, míg megszületik a megoldás, akár közgyűlési, akár választmányi szinten. Humor nélkül is unikális a helyzet. Mindenkinek kell egy kis »átkapcsolás«: a választmányban a főigazgatónak és a zenekari igazgatónak ki kell lépnie a munkáltatói szerepkörből, mert a választmányban ők is az egyesület tagjai. A hagyomány értelmében az elnök karnagy biztosítja a művészeti felügyeletet, garantálja a minőséget. A választmány kilenctagú, elvileg tehát nincs szavazategyenlőség, de ha mégis, akkor az elnök szavazata dönt. A közgyűlésen és a választmányban is többségi szavazás folyik, s az a döntés érvényes, mely szabályosan van jegyzőkönyvezve is."

Az ügyvezetői feladatokat, a napi szervezési munkát a zenekari igazgató látja el: ő egyeztet, ő készíti elő a vendégművészek szerződését. A pénztáros feladatköre kissé más, mint régen volt, hiszen ma már csak okleveles könyvelő könyvelhet, a pénztáros viszont együtt él a zenekarral, így együttműködik a hivatásos pénzüggyel is. Az elnök felügyeli a törvényességet, illetve gyakorolja a törvényi képviseletet, ami azt jelenti, hogy ő ír alá; ezen túl ő megy el az ellenőrzésekre - feladata tehát leginkább adminisztratív. A zenekari titkárok nem vezetők, de nagyon fontos feladatot látnak el: megírják az előkészített szerződéseket. Nélkülözhetetlen emberek az altisztek: azok a műszaki kollégák, akik a zenekar elhelyezése körüli feladatokat látják el (például a kottaállvány- és hangszerszállítást).

Kérdezem Király Tibort a tervezett új próbateremről. „Pontos részleteket nem tudok, de nagyon örülnénk, ha a próbateremkérdés megoldódna - tudja-látja mindenki, hogy a jelen helyzet nem felel meg a céloknak: a Jókai utca - mely persze az Üzemház ötödik emeletéhez képest előrelépés volt - akusztikailag nem alkalmas. De biztosak vagyunk benne, hogy ha az Operában lesz átalakulás, az a Társaság zenekarát is biztosan érinti. Mindnyájunk célja, hogy a produkciók színvonala emelkedjék. Az Erkel Színház újranyitásával sem alakul ki új helyzet a zenekarban: gyakorlatilag a 2007 előtti állapot áll vissza, csakhogy a két játszóhelyen nem két sztenderd zenekar lesz, hanem egyetlen nagyobb létszámú, mely két színházat szolgál. Nyilván lesznek, akik szeretnének a Filharmóniai Társaságban tagok lenni, és lesznek, akik nem. Az ajtó senki előtt sincs zárva. Elsősorban a tagságunkra számítunk a koncertjeinken - de néha kellenek külsősök, például betegség, illetve az operai szolgálat miatt."

Ezután a múltra terelődik a szó. Az előző elnök-karnagyok közül a jelenlegi tagok egy része együtt dolgozhatott Rico Saccanival, Erich Bergerrel, Kórody Andrással. A nyugdíjas kollégák közül él olyan, aki Ferencsikkel is. „Párszor át kellett futnom a zenekar történetét, például minisztériumi beadványok miatt, így tudom, hogy 1945-ig precízen, pontosan dokumentálva van minden, fel is van dolgozva. A háború után a túlélők állították talpra az együttest, a politikai környezet nem mindig volt baráti. A mindenkori minisztériumon kívül nehezen jutott forráshoz a zenekar, mert ez egy társaság - amelynek az akkori társasági törvények jóval szűkebb mozgásteret biztosítottak. A fennmaradás érdekében folytatott munka hasonlóan küzdelmes volt, mint az alapításkor, 1853 után, a Bach-korszakban, amikor minden egyes koncert megrendezését engedélyeztetni kellett a rendőrséggel. Miközben Brahms jött ide zongorázni, Dvořák vezényelni." A Filharmóniai Társaság igazán 1871-ben lesz egyesület, társaság, a kiegyezés után, amikor ehhez adottak a törvényi és egyéb feltételek. Ezzel együtt az 1853. november 20-i nyilatkozatot tekintjük az alapítás dátumának: Erkel Ferenc, valamint az első fagottos, az első brácsás, az első csellista írja alá, hogy az akkori Nemzeti Színház zenei tagozatának zenekarából megalapítják a Filharmonikusokat. A Nemzeti Múzeumban voltak a hangversenyek. Erkel Ferenc, majd fia, Sándor vezette az együttest. Közben felépítették az Operát, a Zeneakadémiát, az Operába társulati zenekarként kerültek (az 1886-os hivatalos elnevezésük még a mainál is hosszabb: a Magyar Királyi Operaház tagjaiból alakult Filharmóniai Társaság Zenekara). Erkel Sándor halála után Kerner István elnök-karnagy lesz, aki felfuttatja az együttest. Az ő betegsége, majd halála után Dohnányi Ernő veszi át a vezetést.

„Vannak persze közben is nevezetességek és nevezetes események a zenekar életében. Mahler két évig zeneigazgató az Operaházban, I. szimfóniáját Budapesten írta, tavaly megemlékezésül elő is adtuk az eredeti verziót - ez volt egyébként elnök-karnagyunk, Győriványi Ráth György DLA diploma-hangversenye, a Mahler-mű eredeti verzióját ő rekonstruálta." Emellett említésre méltó a számos külföldi út egészen a második világháború kitöréséig, miközben rengeteg művet mutatnak be, a zenekarnál vendégkarmesterként, -művészként megfordul a világ zenészeinek színe-java. Király Tiborral szobáról szobára, folyosóról folyosóra járunk, felismerem Reiner Frigyest, Igor Stravinskyt, Bruno Waltert, Wilhelm Furtwänglert, Erich Kleibert, a fiatal Menuhint, de ott van Respighi, Dohnányi Ernő, majd a későbbi generáció „sztárjai" Kodálytól Gidon Kremerig és tovább. Eliahu Inbal fiatalon is itt járt, de visszatért akkor is, amikor már neves karmesterként jegyezték. A falon lóg az első koncert plakátja, egy csoportkép: az ötvenedik évforduló választmányáról, ahol a pénztárost még gazdának nevezik. „Legutolsó szerzeményünkön még az aukciós szám is rajta van: Hubay Jenő 1933 tiszteletbeli tagsági oklevele." A két világháború között Budapest a világ egyik zenei központja volt, a Filharmóniai Társaság Zenekara pedig a zenei élet zászlóshajója. „A Rádiózenekart is Dohnányi Ernő alapította, aki kétszer volt elnök-karnagyunk - emlékeztet Tibor. - A háború után az együttes szinte magától alakult újra, minden visszásság ellenére megmaradt és működött. 1960-tól Ferencsik János volt az elnök-karnagy." Nézegetjük a nagy könyveket: a turnékról többoldalas anyag készült minden esetben - aligha kapott ezekért bárki pénzt, inkább azt érezni, a tagok egyszerűen fontosnak tartották, hogy megőrizzék ezeket az emlékeket. Még a repülőgépes ülésrend is be van rajzolva. „Fegyverládánk is van - dicsekszik Király Tibor -, a Spielpénz elődjét ott találtuk meg. Amikor nem volt telefon, a 2 pengő 70 fillért a váltó is megkapta, ami akkor annyi pénz volt, hogy meg tudott belőle vacsorázni. Mert mindennél fontosabb volt a produkció, egy esetleges megbetegedés, lemondás esetén se hiányozhatott valamely szólam."

Tíz éve, a százötvenedik évfordulóra Bónis Ferenc szerkesztésében szép kivitelű könyv jelent meg a zenekar történetéről. Ebben megtalálhatók az adatok, a Király Tibor által megmutatott képek, plakátok is, egyszóval a hivatalos történelem. A mostani évfordulóra ehhez Scholz Anna - a zenekar csellistája - összefoglalja az elmúlt évtized történéseit. A Király Tiborral folytatott beszélgetés azonban mást is elárul: hogy a százhatvan év szerves része a zenekari művészek életének; a hagyomány nem ünnepi alkalmakra előhúzandó kirakat, hanem olyan élő legendárium, mely egyszersmind kötelez arra, hogy megfeleljenek a nagy idők művészi színvonalának.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.