Klasszikus

Szedett-vedett szecesszió

2012.04.21. 06:25
Ajánlom
Szecesszió a zenében címmel rendeztek estet az Óbudai Társaskörben. A sejtelmes elnevezés mögött azonban többféle probléma is meghúzódott.

Idén márciusban Bécsben az Österreichische Gesellschaft der Musik díszterme nem mindennapi zenetudományi konferenciának adott otthont: két napon át Anton von Webern kevéssé tárgyalt, fiatalkori művészete volt a középpontban. Egy ilyen téma természetszerűleg megkerülhetetlenné tette, hogy a századfordulós Bécs kulturális és művészeti sokféleségéről is szó essék, mégpedig a legkülönbözőbb formákban és megközelítésekben. A rendezvényt egy különleges koncert is kiegészítette, amelyen a szimpózium aktív és passzív résztvevői mára teljesen elfeledett századelős bécsi szerzők, valamint híres kortársaik, így Schönberg, Webern, Berg vagy éppen Zemlinsky dalaiból hallhattak összeállítást. A műsor unikális jellegére tekintettel a műveket hosszabb-rövidebb ismertetők kísérték, s bizony a verbális mankó egy-két helyen még a sokat edzett bécsi közönség számára is elfért - a többség szemmel láthatóan örömmel vette, hogy beavatják őt a kevéssé ismert kompozíciók és szerzői életrajzok titkaiba.

Nem valószínű, hogy a Társaskör szerdai, Szecesszió a zenében című koncertjének kiötlői és előadói - legalább hallomásból - értesültek a szomszédos főváros e rendezvényéről. Ezzel együtt Óbuda a fentebb bemutatotthoz témájában és dramaturgiájában is igencsak hasonlatos műsornak volt a minap a házigazdája. A sejtelmes és egyben problematikus cím mögött valójában Schönberg, Webern és Zemlinsky ritkán játszott s a program összeállítói szerint a szecesszióhoz kapcsolódó darabjai álltak.

De miért is problematikus szecesszióról beszélni a zenében? Egyfelől nyilván amiatt, amiért zenei impresszionizmusról, futurizmusról vagy éppen expresszionizmusról is nehéz: mindig kérdéses, hogy a javarészt az építészetből vagy képzőművészetből kölcsönzött fogalmak, hasonlatok megállják-e a helyüket a zenére vonatkoztatva. De a műsor ismeretében némi következetlenségnek is tűnt egy ilyen gyűjtőfogalom alatt összefogni olyan darabokat, mint Zemlinsky valóban ízig-vérig "századfordulós" d-moll Trióját (op. 3 ) vagy Schönberg alig tízegynéhány évvel később komponált op. 19-es Hat zongoradarabját, amelyben már egyértelműen "egy másik bolygó levegőjét" érezni, s amely szerkesztésmódjában, hangvételében jóval inkább az expresszionizmus művészeti irányzatához áll közelebb, mintsem a szecesszióéhoz. Érdemes lett volna tehát kitartani az említett szerzők valóban korai művei mellett, s az említett zongoradarabok és Webern op. 11-es cselló-zongoradarabjai helyett mondjuk a Megdicsőült éj (zongorára és vonósnégyesre ugyancsak átírt és a koncert előadói profiljának ily módon felettébb megfelelő) vonós-szextettjét vagy éppen valamelyik korai Webern-dalt elővenni, s Zemlinsky említett műve vagy a schönbergi Kamaraszimfónia mellé állítani azt.

A műsor összeállítói tehát önmaguk dolgát nehezítették meg azzal, hogy egy, a művészet rapid gyorsasággal történő átalakulásaitól hangos korszak túlontúl nagy időszeletét kívánták kimetszeni és bemutatni. Ez sem Flach Antal - egyébként többnyire frappáns és szellemes - bevezetőinek, sem pedig az előadóknak nem kedvezett, akiknek érezhetően már a későromantikus-koramodern művek interpretációjával is meggyűlt a bajuk, nemhogy a jóval nagyobb koncentráltságot, érzékenységet és dinamikai pontosságot igénylő expresszionista művekkel.

Pedig Gulyás Márta neve garancia lehetett volna a magas minőségre. De valahogy ezen az estén, egészen a csúcspontnak számító Kamaraszimfóniáig sem neki, sem az ifjú előadóknak nem jött össze semmi. Ilyen komplexitású és sűrűségű művek hallgatásakor az ember az esetleges, persze nem hangsúlyos helyekre exponált hanghibák felett még csak-csak szemet tud hunyni. Az összhang, a kifejezőerő és a dramaturgiai koncepció hiánya felett már jóval kevésbé. Jellemző pillanat volt például a Zemlinsky-trió indítása: nagyjából egy percre volt a három zenésznek szüksége, mire a lassú kezdést, majd hirtelen gyorsítást követően mindannyian megtalálták az eredetileg előírt - s vélhetően előzetesen gyakorolt - allegro ma non troppo tempót. Más kérdés, hogy a tempó megtalálása sem vitt életet a darabba: az olykor brahmsi magasságokba emelkedő s a fiatal Dohnányit is megidéző, rendkívül finomszövésű kamarazenei kompozíciót a hallgató leginkább túlterhelt hang-kavalkádnak észlelhette, amelyből hiányoznak a fő- és mellékszólamok, a párbeszédek, a formai határok. A dallamíveknek a legritkább esetben volt kicsengése, lekerekítettsége; valamennyi szólam mindvégig azonos hangerővel és dinamikával szólt (ez alól talán csak a második tétel gyors középrésze volt kivétel). Sajnos több jót a Webern-alkotásokról sem lehet elmondani. Amennyire üdvös az, hogy a világviszonylatban is rendkívül ritkán felcsendülő két korai cselló-zongora darab egyáltalán elhangzott, olyannyira rossz volt látni és hallani azt a küzdelmet, amit a fiatal Jámbor Janka a hangszerével és persze a kottával folytatott. S talán maga is meglepődött, hogy az op.11-es kis darabok ezt követően mennyivel kevesebb nehézséget okoztak neki, s így a hallgatóságnak is.

Még szerencse, hogy volt egy második félidő is. A műsor legnagyobb kihívást igénylő művére, a Webern átiratában elhangzó schönbergi Kamaraszimfóniára ugyanis nem lehetett panasz. Varga Fruzsina (fuvola) és Pusker Júlia (hegedű) jelenléte láthatóan jó hatással volt a többi hangszeresre is, szépen formált szólóik és duóik egyértelműen üde színfoltnak számítottak nemcsak a szimfóniában, de az egész estet figyelembe véve. Persze, egy ilyen izgalmas és rendhagyó műsor esetében jó lett volna, ha nem ez a legtöbb jó, ami a koncertről elmondható.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Nézd meg online Szabó Magda Pilátusát a IV. Hét Domb Filmfesztiválon!

A koronavírus-járvány miatt az interneten tekintheti meg a közönség hétfőtől a IV. Hét Domb Filmfesztivál döntős filmjeit, és a rendezvény történetében először szavazhat is a döntőbe jutott alkotásokra - közölték a fesztivál szervezői.
Klasszikus

Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye

Nem tartják meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szeptember 25-i koncertjét a Müpában, miután több tag kontaktusba került fertőzött személlyel.
Színház

Őrködjetek! – Léner Péter az SZFE-ügyről

Lapunkhoz eljuttatott levelében megszólalt az SZFE kapcsán a 84 éves Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, érdemes művész, akinek fia, Léner András is apja nyomdokaiba lépett: színész és rendező. A levelet változtatás nélkül közöljük!
Színház

A két pápa – Magyarországon először a Rózsavölgyiben

Vecsei H. Miklós igazi színászlegendákkal állítja színpadra XVI. Benedek és Ferenc pápa különleges kapcsolatát.
Színház

SZFE: a kuratórium pályázat nélkül nevezhet ki rektorhelyetteseket, akik az intézményt is vezethetik

"Kézi vezérlésre áll át a fenntartó, az SZFE eljárásokat indít" címmel adott ki közleményt a Színház- és Filmművészeti Egyetem miután egyoldalúan és visszamenőleg módosította a szervezeti és működési szabályzatot az új kuratórium, hogy ne kelljen pályázatot kiírni a rektorhelyettesek kinevezéséhez. Ráadásul lehetővé tették, hogy az ezt a pozíciót betöltők az intézményvezetői jogköröket is ellássák.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.
Klasszikus hír

Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye

Nem tartják meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szeptember 25-i koncertjét a Müpában, miután több tag kontaktusba került fertőzött személlyel.
Klasszikus interjú

„Minden, ami valóban személyessé válik bennünk, az inspiráció"

Ávéd János 12 évvel ezelőtt csatlakozott a Modern Art Orchestrához Fekete-Kovács Kornél felkérésére, azóta tenorszaxofonistaként, zeneszerzőként és hangszerelőként erősíti a zenekart. 2011-ben megalakította az Ávéd János Balance formációt, melynek célja, hogy új zenei lehetőségeket fedezzenek fel és spontán felmerülő dallami elemeket használjanak. A művésszel Kodály hagyatékának gondozásáról, új, saját lemezéről és inspirációs forrásokról beszélgettünk.
Klasszikus magazin

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.