Klasszikus

Szellemi restség

2008.05.09. 00:00
Ajánlom
A Mérei Anna rendezte film mintha olyasmit sugallna, hogy korunk egyik legnagyobb zenei egyénisége folyton a várost járja egy hatalmas hófehér csellótokkal a hátán, ezen kívül nemigen történik vele semmi, és feltehetően már nem is fog. Ám ezt valahogy vonakodik elfogadni az ember.

Köztudott, hogy Perényi Miklós zárkózott, kissé enigmatikus személyiség, akit feltehetően nehéz megszólaltatni, filmen ábrázolni. De hát éppen a feladat nehézségében rejlik a szépsége. Vélhetően Richter sem volt egyszerű eset, Bruno Monsaingeon mégis egész nyalka arcképet dobott fel róla. Igaz, nem sajnálta az időt és a fáradtságot. A gordonka hangja szellemileg rest munka, ebből adódóan lapos, felületes, lompos és lomha. Vagyis a szó minden értelmében unalmas. Nemhogy a portréhoz, de még a vázlatokig sem jut el, olykor pedig – mivel semmi nem jut eszébe – egészen gátlástalanul átmegy amolyan fényképezett koncertbe. Addig is telik a filmidő, és Perényi persze csodálatosan játszik.

A felületesség, a Perényi lénye, gondolkodása, művészete iránti valódi, komoly érdeklődés hiánya szinte minden életet kiöl a filmből. Egy jellemző példa. Az egyik jelenetben Perényi (hátára természetesen most is rászerelve a csigaházhoz hasonló csellótok) kiballag a Keleti pályaudvarra, és szemében furcsa fényekkel, arcán amolyan ravaszkás (kissé a Tandoriéra emlékeztető) mosollyal elmeséli, hogy rendszeres és lelkes olvasója az Indóház című újságnak, valamint hogy az egyik külső vágányon áll gyermekkora emlékezetes mozdonya, amely vasutas körökben a "Szili" becenévre hallgat (ha jól értettem a rossz minőségű hangot). A zenebarátnak már eszébe is jut a vonatmegszállott Dvorák, meg egyéb menetrendőrültek a zenészvilágból, vagyis a téma elég érdekes, miközben a kamera kikíséri a művészt a mozdonyig. De magát a mozdonyt már nem mutatja. Pontosabban csak akkor, amikor már kifut az állomásról, vagyis semmi sem látszik belőle. Magyarán: sosem fogjuk megtudni, hogyan is fest a valóságban Perényi rajongásának egyik tárgya. Szó esik a villanyvasutakról, de a riporter nem kérdez rá erre sem. Noha Perényi erősen indignálódva panaszolja fel, hogy a sok áramszünet miatt nem lehet rendesen játszani vele.

Egy másik jelenetben (természetesen villamoson, magától értetődően csellótokkal) Perényi saját szerzeményének partitúráját tanulmányozza, ami nagyjából annyira életszerű, mintha XVI. Benedek a Playboyt lapozgatná Rómában, a Lazio-Milan meccs szünetében. De sebaj, ezt még lenyeljük valahogy. Ám azt már kevésbé, hogy a riporter nem kérdez rá, vajon miféle műveket komponál Perényi? Nagyzenekarra ír? Kamaraegyüttesre? Kórusra? Avant-garde muzsikát szerez vagy hagyományosat? Mikor és hol mutatták be alkotásait? Mik a tervei e téren? Kik az eszményei a komponálásban, kik hatottak rá? És még legalább egy tucat kérdés feltehető, melyek a recenzenst (és feltehetően a nézők nagy részét is) bizony nagyon is érdekelnék. A film egy kérdést sem tesz fel. (Szerkesztő-riporter: Bársony Ágnes). És noha Eötvös Péter igen érzékletesen beszél a Perényivel folytatott zeneszerzési diskurzusaikról, melyek többnyire különféle hangszínnel előadott hümmögésekből állnak, a riporter itt ismét megáll. Nem ás mélyebbre; nem ás sehova, nem kutat, nem vizslat, mintha a legkevésbé sem érdekelné Perényi személyisége.

Ha már a megszólaló interjúalanyoknál tartunk, Eötvösön és Kocsis Zoltánon kívül szinte mindenki a maga színvonala alatt teljesít. Batta András néhány közhelyre szorítkozik, Perényi Eszter a közös gyerekkort próbálja felidézni, de kudarcot vall, persze talán a riporteri érdeklődés hiánya miatt. Így aztán a film megelégszik néhány régi híradós bejátszással az egykori csodagyerek életéből. Aki elmondja, hogy a hatvanas években külföldön tanult, többek közt Enrico Mainardinál, később Casalsnál. A film nem tesz fel kérdéseket e nagy művészekkel eltöltött hónapokról, így soha nem tudjuk meg, hogyan élt és érzett egy kisgyermek a Magyarországtól akkor szinte hermetikusan elzárt Nyugat-Európában.

Schiff Andrást a filmben beszélgetőpartnerként léptetik fel, és ez jó döntésnek tűnik. De sajnos, a rendező alig enged teret neki, pedig az alig pár percnyi bejátszásokból is kiviláglik, hogy igen jó kapcsolatot ápol a nagy gordonkással, és talán mindenkinél alkalmasabb, hogy szóra bírja. Félreértés ne essék, nem intim vallomásokat vár a néző, hanem tartalmas kérdéseket, melyek alapján valamelyest kirajzolódhatna e nagy művész szellemi arca. "Restség az ördög vánkosa", mondta Bornemisza Péter. Nagy lehetőség maradt kihasználatlanul.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Színház

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Vizuál

Öt híres művész, akiket megihletett a karácsony

Ki gondolná, hogy Andy Warhol imádta a karácsonyt, olyannyira, hogy egyenesen a Karácsony Királyának nevezték, Salvador Dalí pedig egy időben karácsonyi lapok tervezésére adta a fejét? Szubjektív válogatásunkban öt képzőművész karácsonyhoz kapcsolódó művét ajánljuk, az ünnepre hangolódva. 
Vizuál

Csaknem száz év után tért haza Rippl-Rónai remekműve

160 millió forintos kikiáltási árról indul a Virág Judit Galéria december 19-i aukcióján A geszti kastély kertje című alkotás, amely Rippl-Rónai egyik legmerészebb festménye. Az árverésen Vaszary János ritkán látható művét is bemutatják. December 17-én pedig kortárs festményekre licitálhatunk.
Vizuál

KÉP-regény: A modernista zseni

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal véletlenszerűen kiválasztott képe adott okot rá, hogy felidézze Brazíliavárosban tett látogatását és megossza velünk Oscar Niemeyer iránti rajongásának okát.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Fesztivállal emlékeznek César Franck születésének 200. évfordulójára

A Franck Fesztivál fókuszában egy eredeti Debain-harmónium és a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templom frissen felújított orgonája áll. A hangszereken egy kétnapos mesterkurzus után elhangzik Franck összes harmónium- és orgonaműve is.
Klasszikus hír

Pozsonyban díjazták a Magyar Rádió Gyermekkórusát

A Pozsonyban megrendezett nemzetközi kórusversenyen 16 éven aluli kategóriában a legmagasabb minősítést kapta a Magyar Rádió Gyermekkórusa, akik Walter Judit és Dinyés Soma karnagyok vezényletével adták elő műsorukat.
Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.