Klasszikus

Szemben az előadóval

2005.04.14. 00:00
Ajánlom
A Zeneakadémia színpadának rendezői jobbján, a legelső sorban, közvetlenül a nyitott zongora mögött ülni: közvetlensége miatt egyaránt nagyszerű és zavarba ejtő. Schiff András hangversenyén Beethoven Asz-dúr szonátájának első tétele alatt jószerével nem is néztem a művészre, gondolván, hogy neki sem sokkal kellemesebb ott ülni másfél méterre a közönségétől. Hiszen – főleg, akik mögötte foglaltak helyet – kis híján belelógtak az intim szférájába!

De Schiff Andrást mindez nem érdekelte. Amikor a pódiumra lépett, valakinek még javában szólt a digitális órája, ő azonban akkor már nem törődött ilyesmivel. Leült a zongorához, és rögtön nekikezdett az opus 26-os Asz-dúr darabnak. Interpretációjában élesen szétváltak az első tétel variációinak karakterei. A kedves, kívülálló témát és első variációt cinkos-jókedvű második követte, lírai minore, hirtelenkedő, játékos negyedik és a téma hangulatát idéző záróváltozat. A mérsékelt tempójú Scherzo után súlyos és komor hangulatban indult a Gyászinduló. Pátosza közelebb állt a barokk pompa ünnepélyességéhez, mint a romantikus gyász érzelmességhez. Még a leghangosabb, legvadabb részek is céltudatosan és konokul haladtak előre, egészen a záróütemek lemondó gesztusáig. A letaglózott közönség nehezen ocsúdott a jól kikalkulált könnyedségű fináléban. Az Allegro következetes, motorikus mozgása talán indokolta az egyre feljebb kapaszkodó, ugyanannyi idő alatt egyre több hanggal lepergő skálák ritmusának szinte matematikai precizitását, nekem azonban – épp az egyre nagyobb érzelmi töltet miatt – jobban esett volna egy kis szabadság ezekben a motívumokban.

Ha hiányoltam a ritmikai szabadságot Beethoven Asz-dúr szonátájában, kamatostul megkaptam az Esz-dúr szonáta első tételében. Az Andante legszebb pillanatai a darab alcíméhez méltóan olyanok voltak, mintha a Zeneakadémia Nagytermének színpadán születtek volna meg Schiff András fantáziájában. Legutóbb november 21-én hallgattam a zongoraművész Beethoven-sorozatát; most is, akárcsak akkor, szinte valamennyi tétel attacca követte egymást az egész hangversenyen. A hétfői koncerten a két Sonata Quasi una Fantasiában ez indokolt volt, nem úgy, mint az akkori op. 10-es darabokban. Persze a közönség most is nehezen bírta ki az egy ívre fűzött zenei folyamatokat fészkelődés és köhécselés nélkül.

A Scherzo lenge főrésze után, bizonyára a nagyobb kontraszt kedvéért, a zongorista roppant száraz és éles staccatókat játszott a középrész galoppjában. Valószínűleg a terem más pontjain kevésbé voltak bántóak ezek az akkordok, mint közvetlenül a zongora háta mögött, a húrok végeinél. A lassú tételben szépek voltak az arányok. Nagyon jó volt hallani, hogy a lenti fekvésű, sűrű akkordok sem zúgtak. Pedig mennyi felhangja tud lenni egy mélyre „hangszerelt” tercnek! Az utolsó tételben a hirtelen dinamikaváltások és súlyok domináltak.

Schiff András a Holdfény szonáta első ütemében lenyomta, majd a hatvankilencedikig fel sem engedte a zengető pedált. Persze csak lebegtette, de így is nyomasztóan összezúgott cisz-moll a Gisz-dúrral, fisz-moll az É-dúrral. Az elképzelés, gondolom, a tétel hangulatát és fantázia-jellegét volt hivatott kiemelni anélkül, hogy Chopin-né transzformálta volna. Mondhatnám, hogy érdekes volt, de sajnos nem volt az, csak furcsa. Fellélegeztem, amikor a második tétel első hangjainak megjelenésével együtt végre eltűnt a konok pedál. A zárótétel egészen az utolsó hangig megőrizte indulatos és robbanékony lendületét.

A Pasztorál szonáta első tételében először a fődallamot és a lüktetést, majd az expozíció ismétlésénél a tenor szólamot emelte ki az előadó. Ugyanezzel az eszközzel élt a Finálé rondótémájának többszöri elhangzásakor is. Ez utóbbi tétel számomra meglepően lassú volt, sőt, a legutolsó témavisszatérésnek mintha még egy leheletnyivel mérsékeltebb is lett volna a tempója! Schiff András a Scherzo középrészének oktávmenetében megmutatta, milyen szikrákat tud vetni Bösendorfere. A Rondó aztán inkább a csendes ringatózás jegyében telt, csak néha csapott fel egy-egy érzelmi hullám, de az sem veszélyeztette igazán a tétel ladikjának egyensúlyát – szemben az Andante egy-egy deklamáló felkiáltásával, kifakadásával, amelyek sejttették a hallgatósággal, mekkora indulatok feszülnek a lefojtott pianók mögött. Ráadásként Beethoven op. 22-es B-dúr szonátájának Fináléja és Schubert Ungarische Melodie című műve hangzott el a tíz éve elhunyt Fischer Annie tiszteletére.

Szemben ülni az előadóval egy kicsit olyan, mintha játék közben kilesnénk legtitkosabb gondolatait, legbensőbb titkait. Ám emiatt, azt hiszem, nem kell zavarban lennünk. Mert ezek az átgondolt, tudatosan megszerkesztett zenei íveken a legihletettebb pillanatokban egyébként is átvillannak.

(2005. április 11. Zeneakadémia Nagyterem; Schiff András koncertje; Beethoven: Asz-dúr szonáta, op. 2;, Esz-dúr szonáta (Quasi una Fantasia), op. 27 No. 1; cisz-moll „Holdfény” szonáta, (Quasi una Fantasia), op. 27 No. 2; D-dúr „Pastorale” szonáta, op. 28)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.
Klasszikus magazin

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.
Klasszikus magazin

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.