Klasszikus

Személyes mese

2005.01.06. 00:00
Ajánlom
Zsúfolásig telt Zeneakadémia. Hely a színpadon sincs. Csak egy magányos szék szabad. Arra nem ülhet más, csak Kocsis Zoltán, ahogy éppen egy éve, január 4-én, amikor Beethoven két korai moll-szonátáját és Schubert kétszer négy Impromptujét adta elő, döbbenetes lendülettel.

Aki akkor ott volt, azt hiszem, most is mind eljött, öröm ennyi ismerőssel találkozni. Hogy teltek az ünnepek? Olvastam a cikked. Milyen volt Moszkvában? Le vagy fogyva! Kijózanodtál? Csak ez a szörnyű megfázás ne lenne! Ugyan, hagyd, van nálam cukor. Csak szét ne köhögjem a koncertet!

Van, aki el se jött – le tudunk ülni, és jön Kocsis. Arcán csodálkozó mosoly: hát mind itt vagytok? Akkor most mesélek nektek. És elkezdődik a mese, mint Bergman Varázsfuvolájában: a színpadon ülők arcát nézem. Szép arcok. Nyílt tekintetek. Hallgatják a mesét. Mozart szólt már Kocsis kezében definitívebben, de kit érdekel. Az előadás hibátlan már az első tételben is, nem túl gyors, az előadóhoz képest pedig egyenesen lassú. És akkor jön a második tétel. Nem, ezt a művet én nem ismertem eddig. Ennyi finomság! Ennyi tudás! Ennyi keresetlen egyszerűség, hogy már szinte bizonytalannak tűnik: jól mondom? A zárótétel ismert tempója ellenére is megtartja ezt a hangvételt – és az A-dúr szonáta variációi folytatják. Ott születik a mű, tanúi vagyunk. Eszembe jut, amikor gimiben egy Kocsis-koncertelőadáson kazettára vettük, lehetett vagy 1983, jobban szerettem, mint a lemezt, talán épp fölényes önbizalma miatt. A mostani még közelebb áll hozzám. Kocsis kisujjból játszik, technikailag és szívből. Én már most, a Mozartok végén tudom, hogy ma itt kell lennem, és jövőre is, és itt van velem mindenki, aki fontos, legalább lélekben.

A Trisztán-átiratban nekem a Bevezetés tetszik jobban. Ha értem is, sose szerettem Lisztet, aki megpróbálja bevinni egy szál zongorán a vidéki kúriákba Wagner zenéjét, a teljes zenekart imitálva – Kocsis itt is megmarad mesélőnek. Elmeséli egy szerelem elejét, a végzettől terhes szerelemét. Nem fél a kérdésektől, nem fél az intimitástól – de az is kiderül: az ilyen elemi erejű szerelemért érdemes élni (és tudjuk, meghalni). A két rész közti átmenet a zenekari hangversenyváltozatban észrevétlenebb, Kocsis átirata – ha jól emlékszem – Wagner saját koncertverzióját követi; a megtorpanás semmiképp se hat hibának. A mese, a zene, a szerelem a fülünk hallatára épül fel, lélegzik, eszmélni sincs időnk, benne vagyunk, megittuk a bájitalt. A néhány akkord, amely énekhangon vagy harmonikán is elemi erővel hat (ld. a kaposvári Ványa bácsit), most egészen kimeríti a hallgatót is. A hallgatót, aki a liszti tremolók és arpeggiók alatt egyre többet zörgeti a cukorpapírt, hogy köhögésével ne zavarja a koncertet Kocsis félelmetes pianóiban, a hallgatót, aki egyre többet köhög a félelmetes pianókban, mert nem mer cukorpapírral zörögni. A hallgatót, aki pantomimot játszik mindnyájunk szeme láttára. Ez már nem Bergman, illetve ha igen, akkor nem A varázsfuvola.

A kimerülés (és hát Wagner is) szünet után a Bartókban folytatódik. Ez a két korai tétel hallatlanul modernnek hat, miközben világosan őrzi a motivikus építkezés jegyeit. A Második elégia egészen káprázatosan szólal meg, talán itt vitatkozom a koncert szerkesztésével, kár volt ezt a véresen komoly szerelmi mesét a másik árnyékában elrejteni. Debussy „Nagy szvitje” aztán fellélegzés, visszatér Kocsis mozarti játéka, a Suite bergamasque talán az est csúcsa. Kocsis úgy festi a színeket a zongorán, hogy e mű is szinte átiratnak hat. És akkor jönnek a Schumannok, egy másik nagyobbacska szvitnyi Novellett, olyan sodró előadásban, mintha most kezdődne a koncert, és Kocsis nem nettó két órája zongorázna. A közbetapsolókhoz kis híján hozzávágja a zongorát – miért vágnak a meséjébe, nincs még vége! A ráadás előtt megtudjuk: ő is meg van fázva, és pontosan érzékeli a közönség kimerültségét. Búcsúzóul kapunk egy kis Chopint.

Ha nagyképű lennék, azt mondanám, harmincegynéhány éve hallgatok Kocsist. Mindig nagyra tartottam, tiszteltem – sokszor vitatkoztam vele magamban, persze, de biztos, hogy kialakult bennem egy kép arról, ahogy zenél. A mostani koncert – szerkesztésében – mintha retrospektívnek készült volna, „ilyen arcaim vannak”, vagy „ez mind én voltam egykor” felkiáltással, hiszen a művek nagy része (némelyik évtizedek óta) jó ismerősünk Kocsis előadásában – a Bartók, a Debussy sokunk fülében szinte elválaszthatatlan az ő felvételétől. És ezen a koncerten rá kellett jönnöm: nem csak Mozartot, Debussyt, Wagnert, Bartókot és Schumannt nem ismerem eléggé, hanem Kocsist sem – illetve itt is, ott is előítéleteken, beidegződéseken kell túllépnem, a zene is, az előadó is tartogat még meglepetéseket. Kocsisnak ezzel a személyes, szelíd, mesélős, intim zongorázásával nem emlékszem, hogy találkoztam volna (karmesteri működésében már a december 23-ai Mozarton és Haydnon is éreztem ilyesmit: az egyszeriséget, a pillanat ihletének primátusát). Miközben örülök a jól ismert erényeknek: a pontosságnak, annak, hogy szinte melléütés nélkül játszotta végig a koncertet, csodálatos hangszíneket hozva ki a zongorából, örülök, hogy most eredeti hangszerén is megmutatta: a technikai tökélyhez valamiféle bátorság társul. Az a bátorság, hogy nem kell minden előadásnak örökérvényűnek lenni, lehet olykor szinte improvizálva elgondolkozni, másképp játszani, mint máskor. Kevesebb fölénnyel, több szeretettel. És így ez a korántsem könnyű két óra sokszínűségében is egésszé áll össze bennem. Úgy érzem: nem csak zeneileg lettem gazdagabb.

(2005. január 4. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem – „A zongora” – Kocsis Zoltán zongorahangversenye; Mozart: C-dúr szonáta, K 330; A-dúr szonáta, K 331; Wagner-Kocsis: Előjáték; Wagner-Liszt: Izolda szerelmi halála a Trisztán és Izolda című operából; Bartók: Két elégia; Debussy: Suite bergamasque; Schumann: Novelletten, op. 21 (I.: 1. Markiert und kräftig; 2. Äußerst rasch und mit Bravour; IV.: 7. Äußerst rasch; 8. Sehr lebhaft)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A londoni és a New York-i operaház is kirúgta Vittorio Grigolót

„Helytelen és agresszív viselkedése miatt” megválik Vittorio Grigolo olasz tenortól a londoni Royal Opera House és a New York-i Metropolitan Opera.
Klasszikus

Európai diadalútról tért haza a Fesztiválzenekar

Fontos európai turnén van túl Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar és Schiff András. Rezidens zenekarként adtak dupla koncertet a londoni Barbicanben és a hamburgi Elbphilharmonie-ban is, de a kultikus bécsi Musikvereint is kétszer megtöltötték, és Baden-Badenben is koncerteztek.
Színház

Kiállnak Upor László rektorjelölt mellett kollégái és hallgatói 

Több mint nyolcvan színházi dramaturg, és az SZFE Doktori Iskolájának negyven hallgatója állt ki nyilatkozataiban a Színház- és Filmművészeti Egyetem múlt héten megszavazott rektorjelöltje, Upor László dramaturg, fordító és egyetemi tanár szakmai és emberi integritása mellett.
Színház

Mégsem szűnik meg az NKA?

Az EMMI hivatalos közleményt adott ki az állami kulturális támogatások jelentős részét szétosztó Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatban megjelent hírekre válaszul.
Színház

Petíció indult és tüntetést szerveznek a kulturális élet totális átszervezése ellen

Teljesen ellehetetlenítené a függetlenek működését, de a kőszínházak műsorpolitikáját is felülről irányítaná a kormány egy új törvényjavaslat szerint. Ennek megakadályozására szerveznek december 9-én tüntetést a fővárosi kőszínházak – emellett petíció is indult a törvényjavaslat elfogadása ellen. FRISSÍTVE

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus galéria

Láttál már hangszobrot?

Élmény marad – különleges hangszobor-kiállítással készül az ünnepekre a Müpa és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Világsztárok által aláírt hangszobrokból és egy közel öt méter magas, függesztett elemből álló grandiózus installáció várja a látogatókat az ünnepi készülődés jegyében a Müpa Zászlóterében december 5-től.
Klasszikus gyász

Elhunyt Bónis Ferenc zenetörténész

Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence egykori tanítványa 87 éves volt.
Klasszikus hír

Európai diadalútról tért haza a Fesztiválzenekar

Fontos európai turnén van túl Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar és Schiff András. Rezidens zenekarként adtak dupla koncertet a londoni Barbicanben és a hamburgi Elbphilharmonie-ban is, de a kultikus bécsi Musikvereint is kétszer megtöltötték, és Baden-Badenben is koncerteztek.
Klasszikus gyász

Elhunyt Meizl Ferenc klarinétművész

Életének 96. évében elhunyt Meizl Ferenc klarinétművész, a Zeneakadémia nyugalmazott tanszékvezető tanára, Bácsbokod díszpolgára.
Klasszikus hír

Kelemen Gáspár nyerte az Országos Koncz János Hegedűversenyt

Kelemen Gáspár nyerte a XVI. Országos Koncz János Hegedűverseny nagydíját, a megmérettetést november 29. és december 1. között rendezték Szombathelyen.