Klasszikus

Személyes mese

2005.01.06. 00:00
Ajánlom
Zsúfolásig telt Zeneakadémia. Hely a színpadon sincs. Csak egy magányos szék szabad. Arra nem ülhet más, csak Kocsis Zoltán, ahogy éppen egy éve, január 4-én, amikor Beethoven két korai moll-szonátáját és Schubert kétszer négy Impromptujét adta elő, döbbenetes lendülettel.

Aki akkor ott volt, azt hiszem, most is mind eljött, öröm ennyi ismerőssel találkozni. Hogy teltek az ünnepek? Olvastam a cikked. Milyen volt Moszkvában? Le vagy fogyva! Kijózanodtál? Csak ez a szörnyű megfázás ne lenne! Ugyan, hagyd, van nálam cukor. Csak szét ne köhögjem a koncertet!

Van, aki el se jött – le tudunk ülni, és jön Kocsis. Arcán csodálkozó mosoly: hát mind itt vagytok? Akkor most mesélek nektek. És elkezdődik a mese, mint Bergman Varázsfuvolájában: a színpadon ülők arcát nézem. Szép arcok. Nyílt tekintetek. Hallgatják a mesét. Mozart szólt már Kocsis kezében definitívebben, de kit érdekel. Az előadás hibátlan már az első tételben is, nem túl gyors, az előadóhoz képest pedig egyenesen lassú. És akkor jön a második tétel. Nem, ezt a művet én nem ismertem eddig. Ennyi finomság! Ennyi tudás! Ennyi keresetlen egyszerűség, hogy már szinte bizonytalannak tűnik: jól mondom? A zárótétel ismert tempója ellenére is megtartja ezt a hangvételt – és az A-dúr szonáta variációi folytatják. Ott születik a mű, tanúi vagyunk. Eszembe jut, amikor gimiben egy Kocsis-koncertelőadáson kazettára vettük, lehetett vagy 1983, jobban szerettem, mint a lemezt, talán épp fölényes önbizalma miatt. A mostani még közelebb áll hozzám. Kocsis kisujjból játszik, technikailag és szívből. Én már most, a Mozartok végén tudom, hogy ma itt kell lennem, és jövőre is, és itt van velem mindenki, aki fontos, legalább lélekben.

A Trisztán-átiratban nekem a Bevezetés tetszik jobban. Ha értem is, sose szerettem Lisztet, aki megpróbálja bevinni egy szál zongorán a vidéki kúriákba Wagner zenéjét, a teljes zenekart imitálva – Kocsis itt is megmarad mesélőnek. Elmeséli egy szerelem elejét, a végzettől terhes szerelemét. Nem fél a kérdésektől, nem fél az intimitástól – de az is kiderül: az ilyen elemi erejű szerelemért érdemes élni (és tudjuk, meghalni). A két rész közti átmenet a zenekari hangversenyváltozatban észrevétlenebb, Kocsis átirata – ha jól emlékszem – Wagner saját koncertverzióját követi; a megtorpanás semmiképp se hat hibának. A mese, a zene, a szerelem a fülünk hallatára épül fel, lélegzik, eszmélni sincs időnk, benne vagyunk, megittuk a bájitalt. A néhány akkord, amely énekhangon vagy harmonikán is elemi erővel hat (ld. a kaposvári Ványa bácsit), most egészen kimeríti a hallgatót is. A hallgatót, aki a liszti tremolók és arpeggiók alatt egyre többet zörgeti a cukorpapírt, hogy köhögésével ne zavarja a koncertet Kocsis félelmetes pianóiban, a hallgatót, aki egyre többet köhög a félelmetes pianókban, mert nem mer cukorpapírral zörögni. A hallgatót, aki pantomimot játszik mindnyájunk szeme láttára. Ez már nem Bergman, illetve ha igen, akkor nem A varázsfuvola.

A kimerülés (és hát Wagner is) szünet után a Bartókban folytatódik. Ez a két korai tétel hallatlanul modernnek hat, miközben világosan őrzi a motivikus építkezés jegyeit. A Második elégia egészen káprázatosan szólal meg, talán itt vitatkozom a koncert szerkesztésével, kár volt ezt a véresen komoly szerelmi mesét a másik árnyékában elrejteni. Debussy „Nagy szvitje” aztán fellélegzés, visszatér Kocsis mozarti játéka, a Suite bergamasque talán az est csúcsa. Kocsis úgy festi a színeket a zongorán, hogy e mű is szinte átiratnak hat. És akkor jönnek a Schumannok, egy másik nagyobbacska szvitnyi Novellett, olyan sodró előadásban, mintha most kezdődne a koncert, és Kocsis nem nettó két órája zongorázna. A közbetapsolókhoz kis híján hozzávágja a zongorát – miért vágnak a meséjébe, nincs még vége! A ráadás előtt megtudjuk: ő is meg van fázva, és pontosan érzékeli a közönség kimerültségét. Búcsúzóul kapunk egy kis Chopint.

Ha nagyképű lennék, azt mondanám, harmincegynéhány éve hallgatok Kocsist. Mindig nagyra tartottam, tiszteltem – sokszor vitatkoztam vele magamban, persze, de biztos, hogy kialakult bennem egy kép arról, ahogy zenél. A mostani koncert – szerkesztésében – mintha retrospektívnek készült volna, „ilyen arcaim vannak”, vagy „ez mind én voltam egykor” felkiáltással, hiszen a művek nagy része (némelyik évtizedek óta) jó ismerősünk Kocsis előadásában – a Bartók, a Debussy sokunk fülében szinte elválaszthatatlan az ő felvételétől. És ezen a koncerten rá kellett jönnöm: nem csak Mozartot, Debussyt, Wagnert, Bartókot és Schumannt nem ismerem eléggé, hanem Kocsist sem – illetve itt is, ott is előítéleteken, beidegződéseken kell túllépnem, a zene is, az előadó is tartogat még meglepetéseket. Kocsisnak ezzel a személyes, szelíd, mesélős, intim zongorázásával nem emlékszem, hogy találkoztam volna (karmesteri működésében már a december 23-ai Mozarton és Haydnon is éreztem ilyesmit: az egyszeriséget, a pillanat ihletének primátusát). Miközben örülök a jól ismert erényeknek: a pontosságnak, annak, hogy szinte melléütés nélkül játszotta végig a koncertet, csodálatos hangszíneket hozva ki a zongorából, örülök, hogy most eredeti hangszerén is megmutatta: a technikai tökélyhez valamiféle bátorság társul. Az a bátorság, hogy nem kell minden előadásnak örökérvényűnek lenni, lehet olykor szinte improvizálva elgondolkozni, másképp játszani, mint máskor. Kevesebb fölénnyel, több szeretettel. És így ez a korántsem könnyű két óra sokszínűségében is egésszé áll össze bennem. Úgy érzem: nem csak zeneileg lettem gazdagabb.

(2005. január 4. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem – „A zongora” – Kocsis Zoltán zongorahangversenye; Mozart: C-dúr szonáta, K 330; A-dúr szonáta, K 331; Wagner-Kocsis: Előjáték; Wagner-Liszt: Izolda szerelmi halála a Trisztán és Izolda című operából; Bartók: Két elégia; Debussy: Suite bergamasque; Schumann: Novelletten, op. 21 (I.: 1. Markiert und kräftig; 2. Äußerst rasch und mit Bravour; IV.: 7. Äußerst rasch; 8. Sehr lebhaft)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

10 kihagyhatatlan program az idei Múzeumok éjszakáján

Több száz izgalmas programmal, koncertekkel, tárlatvezetésekkel, interaktív eseményekkel, családi foglalkozásokkal, valamint számos meglepetéssel várják az érdeklődőket június 22-én országszerte a múzeumok és kiállítóterek.
Klasszikus

Stradivari, Guadagnini és Guarneri hangszerei varázsolnak el az idén tizenöt éves Kaposfesten

Tizenötödik alkalommal, augusztus 12-18. között rendezik meg idén az ország egyik legjelentősebb komolyzenei eseményét, a Kaposfestet. Most is számos meglepetéssel készülnek a rendezők a kaposvári fesztiválra.
Jazz/World

A Zene ünnepe a Francia Intézetben

A Zene ünnepe címmel műfajokat felvonultató koncertsorozatot tartanak június 21-én, pénteken a budapesti Francia Intézetben. Az esemény ingyenes.
Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Színház

Tompagábor Kornél: „Végtelenül élvezem a színész szabadságát”

Tompa Gáborral, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatójával, aki Tompagábor Kornél néven rendez, többek között az idei kínálatról, a „tompagáborság” mibenlétéről, a nyári esték varázsáról, üveggolyókról, rendezői koncepcióról és a Kvártélyház titkairól beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Klasszikus interjú

„A művek mélyebb megértését tartom a legfontosabbnak” – beszélgetés Szalai Molli zongoraművésszel

Külföldön értük utol a friss Junior Prima-díjas zongoraművészt, aki jövőre már második mesterdiplomáját szerzi. Az MVM Zrt. jóvoltából idén megemelt, hárommillió forinttal járó elismerést ezért felkészülésre, új hangszerre és megszakítás nélküli, folyamatos munkára fordítja majd.
Klasszikus hír

Balogh Máté olasz zeneszerzőversenyen nyert első díjat

A trieszti Friedrich Schiller Kulturális Társaság által kiírt dalversenyen a nagy német költő szövegeit kellett megzenésíteni. A megmérettetést az első alkalommal rendezték meg, Jörg Widmann fővédnöksége alatt.
Klasszikus ajánló

Stradivari, Guadagnini és Guarneri hangszerei varázsolnak el az idén tizenöt éves Kaposfesten

Tizenötödik alkalommal, augusztus 12-18. között rendezik meg idén az ország egyik legjelentősebb komolyzenei eseményét, a Kaposfestet. Most is számos meglepetéssel készülnek a rendezők a kaposvári fesztiválra.
Klasszikus interjú

„Emberi kapcsolat nélkül nem lehet tanítani” – interjú Szecsődi Ferenccel

Kortárs vonóshangszer-kiállítással nyílik meg A magyar hegedű ünnepe június 22-én délelőtt az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. A kétnapos összművészeti esemény idén összekapcsolódik Szecsődi Ferenc hetvenedik születésnapi ünneplésével.