Klasszikus

Szenvedés, akarat, diadal

2009.11.09. 16:51
Ajánlom
A recepciótörténet évszázados hagyománya szokásszerűen a fenti hármassággal írja körül a beethoveni zene vélelmezett lényegét. Kocsis Zoltán zeneakadémiai szimfónia-maratonján mindhárom fogalomnak jutott szerep. Kemény, de nagyszerű hét és fél óra volt. - KRITIKA

"Tulajdonképpen a célom ezzel a sorozattal nem valamiféle teljesítmény- vagy erődemonstráció, hanem az, hogy Beethoven stílusfejlődését azokon a műveken mutassam be, amelyeknek műfaja az egész életmű meghatározó része." Kocsis Zoltán fogalmazott ekképpen a nagy vállalkozást beharangozó írásában, s bár e kijelentés őszinteségéhez nem férhet kétség, azért a Zeneakadémiát búcsúztató Da Capo 2011 fesztivál főeseménye mégis óhatatlanul az erőnlét és a fizikai állóképesség próbájává vált, s korántsem pusztán az áldozatos előadók, a zeneakadémisták cseresoraival megerősített Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészei és mindvégig partitúra nélkül, fejből vezénylő karnagyuk számára. Mert a hármas koncerten bizony a közönség is komoly erőpróba elé került, miután egy kevéssé átgondolt és kevéssé befogadóbarát - sarkosabban fogalmazva: rossz - döntés következtében a három-három szimfóniát kínáló egységek belső szünetek nélkül, értsd egyvégtében hangzottak fel. Márpedig egy ültő helyben végighallgatni a VII., a VIII. és a IX. szimfóniát, ez olyasféle megterhelés, mely az optimálisnál jóval nagyobb teret enged a műélvezet aktusában a zsibbadt ülepnek, a gémberedett alsó végtagoknak, s egy sor létfontosságú fiziológiai folyamatnak. S ha ez tán még nem lenne eléggé kimerítő, hát a földszint jobb oldalát az első perctől az utolsóig egy reflektor szemfájdító vallatófénye világította be - a tévéfelvétel képminőségét biztosítandó.

S mégis, jóllehet nincs okunk feltételezni, hogy a Zeneakadémiát vasárnap délután és este csupa vas- és acélember töltötte volna meg, a közönség zokszó nélkül, sőt lelkesen, s ami még ennél is fontosabb, mindvégig koncentrált figyelemmel követte a Kocsis Zoltán pálcaütésére elősorjázó szimfóniákat. Mindjárt az I. szimfónia, ez a némiképp leárnyékolt, itt-ott még Haydn hatását mutató remekmű előadása rácsodálkoztató hatást gyakorolt a hallgatóságra friss tempójával, eleven formakészségével, fiatalos derűjével. Az első koncert másik két szimfóniájában azután felsejlett a vállalkozásban rejlő néhány kockázati tényező, ám a rezes bakik szórványa és az itt-ott maszatosabbá váló vonóshangzás sem ekkor, sem a későbbiekben nem terhelte meg a produkció élvezeti értékét. Meglehet, a VI. (Pastorale) szimfónia némiképp halványabbnak bizonyult, s a beethoveni metronómjelzésekre támaszkodó előadásmód a sorozat folyamán néhol a vélt ideálisnál sebesebbnek érződött, mindazonáltal a VII. szimfóniát, s különösképpen annak nevezetes második tételét éppen ez a mindennemű vonszolódástól és elnehezedéstől ment' tempó avatta tartós élménnyé. Aminthogy a VIII. szimfónia tökéletes arányokat teremtő, egylendületű, s (ami hat óra elteltével korántsem elhanyagolandó erény) fáradtságűző előadását sem fogjuk egyhamar feledni.    

A beethoveni zene stiláris sokrétegűségének, gyönyörködtető gazdagságának bemutatására törő Kocsis Zoltán erős akarattal és kikezdhetetlen autoritással irányította a zenei folyamatot, s uralta egyszersmind nemcsak a közönség figyelmét, de a fegyelmét is. Ez az attitűd nyilvánvalóan felette áll a rokon- és ellenszenv erőjátékainak: a dobogóra lépő Kocsis ugyanis láthatóan nem akar a meghitt bizalmasunknak tűnni, s bizonyosan a szeretetünkre sem vágyik megveszekedetten. Működése azonban ellenállhatatlan meggyőző erővel és határozottsággal fordítja minden hallgatóját az éppen játszott mű felé, s ezen a maratoni hosszúságú hármas koncerten pódiumlényének eme jellegzetessége különösen gyümölcsözőnek tetszett. Így történhetett, hogy a befogadót rendszerint egymagában is próbára tévő IX. szimfónia minden mozzanatát elevenen átélhettük, s hogy korántsem csak a színpadra ültetett és sorukra váró énekes szólisták (főleg a bájosan elmerült Brickner Szabolcs) adták át magukat látványosan a zene élvezetének. 

A kilenc szimfónia végeztével perceken át állva tapsolt a közönség. S hiszik vagy sem, a legkevésbé sem azért, mivel jól esett végre kinyújtóztatni a lábainkat!

A kilenc Beethoven-szimfónia egyetlen napon, három koncerten
2009. november 8. 15:00
Zeneakadémia Nagyterem

Km.: Cserna Ildikó (szoprán), Mester Viktória (mezzoszoprán), Brickner Szabolcs (tenor), Kálmán Péter (basszus), Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás)
Vez.: Kocsis
Zoltán

15:00 I. C-dúr, szimfónia, op. 21; II., D-dúr szimfónia, op. 36; III., Esz-dúr "Eroica" szimfónia, op. 55
17:30 IV., B-dúr szimfónia, op. 60; V., c-moll "Sors" szimfónia, op. 67; VI., F-dúr "Pastorale" szimfónia, op. 68
20:00 VII., A-dúr szimfónia, op. 92; VIII., F-dúr szimfónia, op. 93; IX., d-moll szimfónia, op. 125

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Hogyan válhat szemléletformálóvá egy kulturális esemény?

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 16-i adásában vendégünk lesz Fekete Péter, Göttinger Pál, Hamar Zsolt és Pataki András.