Klasszikus

Szép lehetsz, és okos is

2003.04.12. 00:00
Ajánlom
Eléggé sokáig néztem sötét gyanakvással Zsótér Sándor A törpe-rendezését az Operában. Ó, látom én, hogy meg akar téveszteni. Nem rosszból, csak mert láthatólag körülbelül annyi ihletet érzett magában a történetet és a zenét meghallva, amennyit én. Hogy szép zene, használható, a történet sem éppen csúnya, bár nem is drámai, mert az első tíz percben az embernek még fogalma sincs, mi fog történni, utána meg már túlságosan is jól látja az eseményeket előre.

Így aztán belehalunk a szépségbe. Ha nem értelmes is, legalább szép halál. A törpe hosszú-hosszú időn át nem a rendező, hanem a díszlet- és a jelmeztervező, Ambrus Mária és Benedek Mária dicsérete. Azt persze nehéz megmondani, ki találta ki, hogy a cselekmény a Párizsi-udvarban játszódjék, pedig ez is kulcsfontosságú: megteremteni az ál-Spanyolhont, a kosz közepén a mesevilágot, liftet és piros pénzbedobálós telefont helyezni el az elvarázsolt palotában, mert annál nagyobb képtelenséget, amivel a valóság tud szolgálni, ki sem lehet találni. Míg égre forduló szemekkel balzsamos levegőt szívunk, a valóság az orrunk alá teszi büdös lábát: ez Wilde világa, a mese világa, az operáé és talán Zsótér Sándoré is.

Ahhoz persze kétség sem fér, hogy ebben a díszletvalóságban a rendezői munka szakember kezében van, ahogy a rácsokat eresztik és fölhúzzák, az mindig kijelöli a szereplő helyét a környezetében, mikor ki van egyedül, kettesben, hármasban, tömegével. De a mozgások értelmes vezetése nem döbbenti meg annyira az embert, mint a ruhák nyomasztó szépsége, a fűzöld kosztümökhöz húzott ibolyaszín kesztyű, meg a törpe férfiöltönyhöz húzott krinolinos fekete szoknyája, amely elegáns is, furcsa is, de legalább megkíméli a tenort a térdepléstől, és méltóságot ad a törpeségnek. Szóval még mindig a jelmez és a díszlet a főhős. Meg némileg paradox módon a törpét éneklő Csák József, akinek most már igazán nem szép a hangja, de éppen ez a hangi dicstelenség jelzi a legegyértelműbben a színpadi helyzetet: a törpe nem tudja magáról, hogy törpe, azt hiszi, hogy az infánsnő valóban beleszerethet. Az infánsnőt Wierdl Eszter énekli, a vaskos hangszereléshez képest kissé erőtlenül, viszont számos más zenei, színpadi és megjelenésbeli erénnyel ékesen.

Így jutunk el az előadás csúcspontjáig. Biztos alapokon, de nem éppen az alapokhoz és az előadás szépségéhez illőnek gondolt ötletparádén át, amikor váratlanul minden robban. A törpének meg kell látnia ugyanis önmagát, és egyszerre rá kell jönnie, hogy micsoda reménytelen képtelenség, hogy őt az infánsnő szerethesse. De Zsótér Sándor rendezésében a törpe nem látja meg önmagát, nincs tükör, amibe belenézhetne. Az infánsnő átöltözik ugyanolyan ruhába, mint a törpe, mozgásba lendül a színpadi gépezet, és a végén a törpe alatt ott tükröződik a nő, fejjel lefelé, ugyanolyan ruhában, de kibontott kebellel, széttett lábakkal. Mit is látunk? Az asszonyi megadás képét, és valami különös szimmetriát, amilyet a kártyalapokon. Csak a tükör a törpe esetében sem a rútságot mutatja, hanem a szépséget. És mégis ebben az ifjúságban, szépségben és megadásban fedezi föl a törpe önmaga ocsmányságát, nevetségességét, borzalmasságát. És mennyire más lesz így a könyörgése: mondd, hogy szép vagyok. És mennyire mást jelent, hogy az infánsnő nem mondja. Hová lett a mese? Úgy értem, ha ez a megoldás Oscar Wilde-nak is eszébe jutott volna, akkor József Attila-sorokat írt volna: „hiába fürdeted önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Azzal a kiterjesztéssel, hogy másban sem. És nincs a történet végén bús férfitanulság, hogy a törpe meghal, és az infánsnő a többi játékával kezd játszani, ó, nők, ilyenek vagytok ti. Itt mindenki életben marad, és komoran üldögél a lépcsőn: ez van. Senki sem hibás és senki sem kegyetlen – leszámítva az életet.

A második részben Schönbergtől a Várakozás azzal a csalóka látszattal szolgál, hogy tulajdonképpen ez itt a melléktermék: a mű sokkal rövidebb, egyszemélyes opera az asszonyról, aki a férfit keresi az erdőben, de csak a holttestét találja, aztán arra is fény derül, hogy ki a tettes: természetesen maga a nő. A díszlet marad, és ha már ott a lift a Párizsi-udvarban, akkor azon lehet föl és alá utazgatni éneklés közben, a vendég Anja Silja meg úgyis azt énekel, amit akar, hogyan is lehetne egy ilyen kiforrott, kipróbált produkciót rendezni. Azért lehet. Mert a lift nemcsak játékból közlekedik az első emelet és a földszint között, hanem amennyit egy ilyen viszonylag alkalmatlan operai eszközből ki lehet hozni, azt Zsótér Sándor kihozza belőle, illusztrál vele, ha az kell, vagy éppen a kizártságot, bezártságot, a harcot, a szakadékot, a reménytelenséget mutatja meg vele. De a főhős a nagy nő, Anja Silja, öregen és szépen, kopott, fáradt és mégis szédítő hanggal. Kiderül, mennyire jó a két egyfelvonásos sorrendje, mert Anja Silja után kicsit nehéz lett volna érvényesen megszólalni az első rész pályakezdőinek, és kiderül az is, hogy van ám olyan, hogy valaki a hangjával old meg egy operaszerepet. Csak viszonylag ritka jelenség.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kórus

Solti Árpád nyerte a Mátrai Művészeti Napok zeneszerzői pályázatát

Solti Árpád műve nyerte el a Vox Mirabilis és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatának fődíját, amelyet a Mátrai Művészeti Napok jubileuma alkalmából hirdettek meg
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.
Klasszikus hír

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.