Októberben két alkalommal is teljesülhetnek hasonló várakozásaink, hiszen - ha csak egy szempontot veszünk alapul - fiatal művészekből például nem lesz hiány. Különleges, friss hangulatú eseménynek ígérkezik, ha egy ifjú muzsikusokból álló zenekar kísér egy szintén fiatal, pályakezdő szólistát. De vajon mit is jelent a pályakezdő kifejezés? Balázs János zongoraművész esetében csak a huszonnégy éves életkort és az előtte álló, színpadon eltöltött hosszú évtizedeket jelölheti. Mert úgy tűnik, az ígéretes kezdésen már jóval túl van. A Junior Prima-díjas zongoraművész már egészen korán megmutatta kiemelkedő tehetségét. Tizenhat évesen elnyerte a pécsi Liszt-verseny első díját, azután az egyesült államokbeli Aspenben megrendezett rangos nemzetközi zongoraverseny első díját, majd a magyarországi Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny harmadik helyezését, amely egyben a legjobb hazai versenyző díja is volt. Koncertezett Európa-szerte, Amerikában és Japánban, 2010-ben pedig egyedülálló magyarországi hangversenyturné keretében eljátszotta Chopin összes zongoraművét. Balázs Jánosról úgy hírlik, a romantikus zongorairodalom virtuóz és lírai alkotásai állnak hozzá igazán közel. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönségének Rachmaninov III. zongoraversenyét fogja eljátszani.

A hangversenyen a Dohnányi Szimfonikus Zenekar előadásában elhangzik még Rimszkij-Korszakov Seherezádé című opusza, Hollerung Gábor vezényletével. A következő koncert ajánlása előtt, Rimszkij-Korszakov sajátságos szögből juttatja eszembe az orosz ötöket. Öt nagyszerű zeneművész, akik voltaképpen öten voltak tízen. Ugyanis kiváló zenei képességeik mellett egyéb - nem mellesleg férfias - területeken is jeleskedtek. Balakirev matematikát tanult a kazanyi egyetemen, Muszorgszkij katonaként szolgált, Borogyin kémikus, Kjui hadmérnök volt, Rimszkij-Korszakov pedig egy tengerész flotta tisztjeként, a hullámok hátán fejezte be első szimfóniáját. S hogy mindezt hogy jön most ide? Megmondom.

Az orosz romantika méltán híres gyöngyszemét bemutató hangversenyt követő esten a hazai zenei élet egyik hasonlóan duplázó egyénisége lép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára. A Szimfonikus felfedezések október végi koncertjét Magyarország egyik legkiválóbb légi fotósa dirigálja. Somogyi-Tóth Dániel, aki nem mellesleg karmester, zongorista, orgonista, nem oly rég vette át a debreceni szimfonikus zenekar szakmai vezetését, repülőgépből készített fotóival is bevonult a köztudatba. A szárnyalás tehát nem áll távol a dirigenstől, vezetésével remélhetőleg a Kodály Filharmónia is új lendületet kap. Az októberi budapesti esten vezényletével - többek közt - felcsendül Kodály Budavári Te Deum című műve, neves énekes szólisták és a debreceni Kodály Kórus közreműködésével. A cívis város zenei műhelyében Somogyi-Tóth Dániel és Pad Zoltán kórusvezető nemcsak az előző századok szerzői által komponált darabok és a zeneirodalom legnépszerűbb műveinek felvonultatását tűzte ki célul. Olyan események létrehozásán dolgoznak, amelyek által kortárs szerzeményekkel is megismertethetik a közönséget. A Szimfonikus felfedezések hangversenyén hatalmas lehetőséget is nyújtanak: ősbemutatóra invitálnak.

Fekete Gyula Cupido Symphony című művét először hallhatja a nagyközönség. A szerző hőskölteményként aposztrofálja alkotását. Főszerepben a szerelem istene, akinek csodás tettei a zeneműben épp oly fordulatosan jelennek meg, ahogyan az életben is megtörténnek. Fekete Gyula a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszékének vezetője, s nemcsak tanítja a zeneszerzést, gyakorolja is mesterségét, amelyet budapesti tanulmányai után az Egyesült Államokban tökéletesített, doktori fokozatot is a tengerentúlon szerzett. Fekete Gyula termékeny alkotó, számos műve közül két operáját a Magyar Állami Operaház mutatta be, legutóbb a Liszt-év ünnepére komponált Excelsior!-t.

A Somogyi-Tóth Dániel vezényelte est több magyar zeneszerző, köztük Liszt Ferenc előtt is tiszteleg. Ez a műsorszerkesztés pedig üdvözlendő módon képviseli a zenei műhelyek egyik legfontosabb, a kortárs szerzőkkel kapcsolatos küldetését. A koncerten felhangzó művek sorában Fekete Gyula szimfóniája után Liszt II. (A-dúr) zongoraversenye csendül fel. Van abban valami megfoghatatlan szépség, hogy Liszt műve, pontosan százötvenöt évvel a weimari bemutató után egy estén hangzik el annak a szerzőnek a darabjával, aki az ő tiszteletére írt operát...

És most, kedvcsinálóm végén következzék egy csodás, visszatérő (már-már zenei) motívum: ismét egy fiatal zongoraművészt ajánlok az olvasó figyelmébe. Az A-dúr zongoraverseny szólistája az 1981-es születésű, horvát származású Goran Filipec, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium doktorandusz hallgatója lesz. Filipec neve nem ismeretlen az európai koncertszínpadokon, de a Carnegie Hall közönsége is hallhatta már játékát. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége egy olyan művész előadásában hallhatja Liszt zongoraversenyét, aki 2011-ben a franciaországi Ile de France Nemzetközi Zongoraverseny Liszt-különdíját nyerte el. Nincs kétségem afelől, hogy a két októberi estén, a remekül megválasztott zenei összeállításokat élményszerű, ihletett tolmácsolásban nyújtják át a fiatal művészek. Szép lesz, fiúk! Én várom.