- Amint a zenekar honlapján olvasható pályázati anyagából is kitetszik, azzal az elszánt tervvel érkezett Debrecenbe, hogy alapos szerkezeti átalakítások révén az ország jelentős zenekarainak sorába emeli az együttest, egyszersmind megreformálva a város zenei életét is. Ha valami, hát ez egészen biztosan heroikus vállalkozás.
- Nagyon sok a munka, ez kétségtelen. A legfőbb probléma pillanatnyilag az, hogy amikor a kórust és a zenekart néhány éve összevonták, a kör nem zárult be, így nemhogy a közönség, még a dolgozók számára sem volt egyértelmű, hogy most akkor ők egy intézményhez tartoznak-e, vagy sem. Pedig ebben az egységesítésben sokkal több kommunikációs lehetőség és reklámérték rejlik, mint amennyit eddig sikerült kihasználni. S mindez csak fokozódik most azáltal, hogy Debrecen városa és Kodályné Péczely Sarolta jóváhagyásával a zenekar a kezdődő évadtól Kodály Filharmonikusokként koncertezik tovább, a kórus neve változatlan marad, de a két együttest a Kodály Filharmónia, mint intézmény egyesíti. Professzionális zenekar eddig nem viselte a háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző nevét. Ráadásul azokat a szinergiákat, amiket az énekkar és a zenekar együtt tud létrehozni, a névváltás még eredményesebben kelti új életre, így a következő szezontól művészileg és arculatilag is megújuló együttesek remélhetőleg még nagyobb teret, ismertséget, s remélhetőleg elismertséget kapnak Debrecen, Magyarország, sőt, a világ zenei életében.
- A marketinglehetőségeket azért valamelyest korlátozza, hogy egy vidéki zenekar fenntartása nem sokkal olcsóbb, mint egy fővárosié, ugyanakkor viszont a kultúrafogyasztás mértéke alacsonyabb, nem?
- De, sajnos igen. Az anyagi helyzet tényleg nehéz, bár a debreceni viszonylag alacsony költségvetésű zenekarnak számít. Nem mintha ez a helyzet ideális volna, mindenki a lehetőségei alsó határán táncol, a megélhetés szempontjából még éppen vállalható honoráriumért dolgozik, és ez nem maradhat így hosszú távon. Nyilván kell lobbizni az önkormányzatnál, de muszáj a piaci oldalt is bevonni a finanszírozásba.
- Látszanak erre lehetőségek?
- Egyelőre keressük őket, igyekszünk feltérképezni a helyzetet. Mivel az intézmény mindenhogyan megújul, teljesen új brandet építünk fel, ez azért vonzó kell, hogy legyen. A Békés Megyei Szimfonikus Zenekar élén korábban is igyekeztem ilyesfajta megoldásokat találni, ez elég eredményesen működik.
- Az a terve, hogy a Kodály Filharmónia a zenekar és a kórus mellett lényegében a város egész zenei életére rálátással bírjon, együttműködve a színházzal és a zenei felsőoktatással. Hogyan lehet megoldást találni a kommunikációs szakadékokra?
- Már sikerült egy platformra terelni a város komolyzenei szolgáltatóit, közös programot hozva létre a színházzal és az egyetemmel, illetőleg a többi intézménnyel is folyamatosan egyeztetünk, remek a kapcsolatunk. De emellett nagyon fontosnak tartom a művészeti megújulást, amiben kulcsszerepe lesz a Salzburgban élő, ismert és elismert Bényi Tibor csellóművész-karmesternek. Az ő irányításával a kamarazene irányából közelítünk, létrejön a Kodály Filharmonikusokon belül vonós kvartett, kamarazenekar, továbbá barokk együttesek különböző változatai is, melyek kiemelten intenzív műhelymunkával fejlesztenék szakmai tudásukat. Mindez a nagyzenekari hangzás fejlődését is nagyban segíti majd. A szimfonikus és oratorikus koncertek mellett bevonjuk az egységes programba ezeket a kamaraegyütteseket, az orgonakoncerteket és a konzervatóriumi estéket is, természetesen sikeres vendégművészek, fiatal tehetségek és más magyar zenekarok is fellépnek vendégként, úgyhogy szerintem jó hangversenyévadnak nézünk elébe, majdnem 30 koncerttel csak Debrecenben. A Kodály Kórus eleve ikonikus szereplője a város kulturális életének, az egyetlen vidéki professzionális kórus ma Magyarországon, ráadásul Pad Zoltán karnagy irányításával sokat fejlődött is az utóbbi években. Ezt is jobban ki kellene használni, például oratorikus koncertsorozattal Debrecen mellett Budapesten is.
- Sok vidéki városban gond, hogy a zenekarnak szinte nem marad ideje és energiája szimfonikus koncertekre a színházi kötelezettségek mellett. Debrecenben hogyan oszlik ez meg?
- Sok előadásuk van, a Csokonai Színház operatagozata országos viszonylatban is jelentős, de emellett eddig is volt 10-12 szimfonikus hangverseny évadonként. Csak a közönség, sajnos, elkallódott az áttekinthetetlen kínálatban.
- Milyen konkrét zenei tervei vannak a visszacsalogatásukra?
- Eleve nagyobb lesz a kínálat, s megújítjuk a bérletrendszert is. Ha valaki két nagy, 11-11 koncertet tartalmazó sorozatunkat választja, az összesen 9000, vagyis alkalmanként 818 forintért élvezhet minőségi zenei produkciókat, ráadásul nekik a bérlet árával megegyező értékben egy üdülési kupont is ajándékozunk Hévízre… Hiszek az ilyen marketing-akciókban! Illetve a megszokott, klasszikus műsorterv lehetőségei mellett nagy nyitásra van szükség, olyan művek repertoárra tűzésére, amelyeket normálisan talán nem játszanánk. Drasztikusnak tűnő eszközként lehet alkalmazni a filmzenét például. Egyrészt klasszikus műveket, amelyeket filmekben felhasználtak, másrészt akár John Williams-slágereket is… Ezek mind gyönyörű kompozíciók. A közönségnevelés szellemében kötött kompromisszummal pedig már műsorra lehet tűzni kortárs magyar szerzők műveit is. Az évadot egyébként a Zene Világnapján, október 1-jén kezdjük, Muszorgszkij, Borogyin és persze Kodály kompozícióit adjuk elő.
- Fesztivál indítására, bár drága dolog, gondoltak esetleg?
- Érdemes lenne, csak most még korai volna. Egyelőre éppen elég feladatunk van.
hírlevél
