Klasszikus

Szép új világ – szép új színház

2008.01.15. 00:00
Ajánlom
Máris elszégyelltem magam a Huxley-ra tett utalás negatív mellékzöngéje miatt: bár Sanghaj valóban meglehetősen ellentmondásos megtestesülése a jelenben megvalósult jövőnek, a Nagyszínházról nehéz rosszat mondani.

Először is: szép. Ez persze minden megaberuházásnál alapkövetelmény kellene, hogy legyen, de talán egyetértünk abban, hogy nem kell Sanghajig utaznunk, hogy kivételeket lássunk… Ráadásul ne tessék azt hinni, hogy a 22. századot sejtető kínai gigapolisz csupa olyan építészeti remekművet rejt, mint amilyeneket a képeslapokon látunk – bizony, némi vasbeton alapú uniformizmusért ők sem mennek a szomszédba. Ellenben javukra szóljon, hogy ami ott az utóbbi egy évtizedben felépült, annak az egytizedével – itthon a századával – bármely városvezetés örökre beírhatná magát az urbanizáció aranykönyvébe. Utak és metrók, luxus irodaházak és monstre lakóépületek mind-mind elképesztő sebességgel nőnek ki a földből a Huangpu folyó mindkét partján: a múlt század fordulóján az amerikai városok épülhettek ehhez hasonló lendülettel – csak ez már egy másik század léptéke és sebessége. Summa summarum: a központosított államhatalom és a vadkapitalizmus házasságából igencsak életképes utód született.

A Sanghaji Nagyszínház tökéletes lenyomata a nyugati kultúrára éhes, azt megismerni, sőt birtokolni kívánó, anyagi és emberi erőforrásokban bővelkedő mai Kínának. Pompázatos, grandiózus, és a színházban bolyongva a feliratokon kívül szinte semmi nem utal arra, hogy nem egy európai színházban járunk, hanem sok ezer kilométerrel távolabb. A francia építész, Jean-Marie Charpentier tisztában volt azzal, mennyire emblematikus épületet tervez: a külső vonalvezetés egyértelműen a tradicionális Kínát juttatja eszünkbe – azt, amiből egyébként Sanghajban már alig maradt valami. A Grand Theatre ráadásul a város szívében, a Nép terének nevezett, igen reprezentatív telken áll – a nyugati kultúra értékeit hirdető, mégis láthatóan a kínai ízlés számára tervezett épület így önmagában is üzenetet hordoz: a két világ kölcsönhatásának, szinergiájának erejét.

A közel 63 ezer négyzetméteres épületben három teremnek is akadt hely: a legnagyobb az 1800 férőhelyes Lyric Theatre, amely 1700 négyzetméteres színpadával Ázsia legnagyobb fedett színháza is egyben. A két kisebb programhelyszín 750, illetve 300 néző befogadására alkalmas, így a legkisebbtől a legnagyobbig minden műfaj a hozzá leginkább illő tér- és akusztikai körülmények között léphet fel. Az impozáns üvegpalota jövőre lesz tízesztendős, 1998. augusztus 27-én nyitották meg, s azóta egymásnak adják benne a kilincset a legnevesebb zenekarok, táncegyüttesek, karmesterek és szólisták. És persze a közönség, amely egy-egy előadás szünetében kényelmesen tereferélhet a közel 2000 négyzetméteres előcsarnokban…

A nagyvilág koncertélete hamar felfedezte magának a régi-új metropoliszt és annak vadonatúj színházát – persze erről a sanghaji városvezetés is gondoskodott. Idén novemberben a Müpa is letette itt a névjegyét: az Emberi Himnusz két előadásának kirobbanó sikere már nem azért volt rendkívüli eredmény, mert a kínai közönséggel nehéz megértetni egy európai produkciót, hanem azért, mert a sanghaji publikum kegyeiért ma már a legnagyobb európai és amerikai sztárok versengenek. Ott jártamkor egyszerre hirdették a New York-i Filharmonikusok, a Concertgebouw Zenekar, az Izraeli Filharmonikusok, a Szentpéterváriak és az Orchestre de Paris koncertjeit – természetesen a megfelelő karmester- és szólistasztárokkal: Mehta, Jansons és a többiek. Nem vitás tehát, hogy Sanghaj nemcsak az épített környezet terén veszi halálosan komolyan a nyugathoz való felzárkózást, hanem az olyan homályosan értelmezhető luxuscikkek terén is, mint a klasszikus zene. A helyi viszonyokat jól ismerők elmondták, hogy kifejezetten „trendinek” számít a nyugati klasszikus zene, kivált az opera és a balett ismerete, sőt művelése is – a sanghaji tőzsdén hirtelen mesés vagyonokat kereső kínai yuppie-k balett- és zongoraórákra járatják gyermekeiket. Mindez annak fényében, hogy csupán néhány évtizede, a kulturális forradalom idején még az életével játszott az, aki Beethoven nevét a szájára vette, még inkább hihetetlennek tűnik. A jövő közönsége? Nagy valószínűséggel igen: a Népek terén magasodó Grand Theatre mindenesetre ezt bizonyítja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.
Vizuál

Aki pestiesítette a párizsi divatot

Egyszerű másoló, remek divatérzékű üzletasszony vagy tervezőzseni? Rotschild Klára szalonja a luxust jelentette a harmincastól a hetvenes évekig. Simonovics Ildikó mesélt arról, milyen kihívás összegyűjteni a még megmaradt ruhákat, dokumentumokat és kibogozni a valóságot a legendák és pletykák közül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Meghalt Fátyol Rudolf hegedűművész

Hétfő reggel, 62 éves korában elhunyt Fátyol Rudolf hegedűművész, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia vezetője.
Klasszikus gyász

Elhunyt Ben Johnston, a mikrotonális zene egyik úttörő zeneszerzője

Július 22-én elhunyt Ben Johnston amerikai zeneszerző. Lehet, hogy nem ismerte őt – érdemes.
Klasszikus ajánló

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.
Klasszikus lemez

Új lemezt készített a Szent Efrém Férfikar

A Wings című lemezen – magyarul talán az Angyalszárnyak címet viselhetné – a Szent Efrém Férfikar megkísérel a saját hangvételével és stílusában az angyali kórushoz csatlakozni.
Klasszikus interjú

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.