Klasszikus

Szerelmi ajándék, haláltánc és géphangok – Sorvezető egy Sosztakovics-kamaraesthez

2021.09.27. 23:30
Ajánlom
Baráti Kristóf, Várdai István és Fejérvári Zoltán koncertjét hallgathatja meg a közönség szeptember 29-én a Zeneakadémián, a műsoron Dmitrij Sosztakovics 20. századon átívelő életművének három markánsan elkülönülő darabja szerepel.

Különös arányokat mutatnak az egyes műfajok Dmitrij Sosztakovics életművében: míg zongoratriót mindössze kettőt írt, még a legutolsó, az 1971-ben szerzett 15. szimfóniája bemutatójára is életében került sor. A Zeneakadémia Kamarazene Nagyteremre sorozatában rendezett koncerten hallható lesz a csupán tizenhét évesen írt 1. zongoratrió, majd a 20. század legsötétebb éveiben, a II. világháború alatt komponált második, végül a halál árnyékát viselő, de az élet minden bizarrságát magába foglaló időskori szimfónia.

1. (c-moll) zongoratrió, op. 8

A tizenhat éves Sosztakovics nővére társaságában utazott a Krím-félszigetre, hogy tüdőbetegsége után lábadozzon, és hamarosan megismerkedett a vele egykorú Tatjana Glivenkóval.

Mitya megnőtt, lebarnult, jókedvű, és szerelembe esett

– tudósított Marija Sosztakovics anyjuknak öccse állapotáról. A szeretett leány lett a címzettje annak az eredetileg Poème címet viselő, első zongoratriónak, amelyhez az ifjú zeneszerző egy korábbi, részben elveszett zongoraszonátájának anyagát is felhasználta. Az egytételes mű első alkalommal 1924-ben a Moszkvai Konzervatóriumban csendült fel, hogy aztán hosszú időre rejtve maradjon a közönség elől. Csak a zeneszerző halála után adták ki az ekkor már hiányos kéziratot, melyet Sosztakovics tanítványa, Borisz Tiscsenko egészített ki.

És hogy mi lett a sorsa Tatjanának és Dmitrijnek? Éveken át kapcsolatban maradtak, leveleztek, meglátogatták egymást, ám lánykérésre nem került sor, Tatjana pedig 1929-ben máshoz ment férjhez.

2. (e-moll) zongoratrió

Bár már az 1. zongoratriót azzal a kritikával illette Sosztakovics egyik tanára, hogy a fiatalember túl erős vonzalmat táplál a groteszk iránt – amit ő dicséretként értelmezett –, a zeneszerző művészetének bizarr és ellentmondásos sajátosságai a későbbiekben bontakoztak csak ki igazán. Az 1944-ben írt 2. zongoratrió indítása alighanem meglepi azokat, akik a komponistának elsősorban a bombasztikus oldalát ismerik, ez a finoman kalandozó csellószólam a fájdalom húrjait szólaltatja meg.

A művet a szenvedés és a veszteség érzése járja át, Sosztakovics nem sokkal korábban elhunyt barátja, Ivan Szollertinszkij emlékének szentelte.

A neves zenetudós, húsz nyelv, a színház- és történelemtudomány kiváló ismerője, a modern zene lelkes pártfogója volt,

még a legsötétebb szovjet időkben sem volt hajlandó a zeneszerző ellen fordulni, amikor az a hivatalos kultúrpolitikától elütő művei miatt támadások célkeresztjébe került.

Elképzelhetetlenül nehéz lesz nélküle élni

– írta Sosztakovics az özvegynek, miután Szollertinszkij negyvenegy évesen szívroham áldozata lett.

A 2. zongoratrió éteri indítása után egy torz Scherzo-tétel következik. Nem tudunk őszintén vidámak lenni, valami nincs rendben ezzel a szinte cirkuszi harsánysággal megszólaló zenével. A harmadik tétel újfent a halottakat siratja, a zongorán felhangzó egyszerű koráldallam akár Bachot is felidézheti.Az imaszerű emelkedettségre azonban újabb groteszk tétel felel, egyfajta haláltánc, mely a végső pusztulást idézi. A zeneszerzőre erősen hatottak a sajtóhírek, melyek arról számoltak be, hogy

Treblinka és Majdanek koncentrációs táboraiban az őrök nem csupán megásatták zsidó foglyaikkal a sírjaikat, hanem kényszerítették őket, hogy táncoljanak azokon.

Bár Sosztakovics nem volt zsidó származású, mélyen együttérzett a sokat szenvedett néppel, akiknek kultúrája többször megjelent művészetében, még ha ez tovább rontotta is a hatalom szemében a zeneszerző megítélését. A zongoratrió utolsó tételében egy klezmerdallam utal az áldozatokra, amelyet a komponista később az önéletrajzi vonatkozású 8. vonósnégyesében is megidézett. A darab fájdalma nagy hatással volt kora közönségére, a bemutatón többen is elsírták magukat, ám a döntéshozók épp a pesszimizmust kifogásolták, felrótták Sosztakovicsnak, hogy a győztes háború végén ilyen sötét hangvételű művet írt.

15. szimfónia

Sosztakovics 1971-ben, megromlott egészségi állapottal, többszörös kórházi kezelés után kezdett bele 15. szimfóniájába, amely talányosságával máig foglalkoztatja az utókort. A korábbi, óriási apparátust megmozgató szimfóniák helyett ez a mű kisebb apparátusra íródott. Bár helyenként igen sötét hangvételű, és több ponton is a halált idézi, van néhány szinte komikusnak ható sajátossága. Mindjárt az első tételben rendszeresen felbukkan Rossini Tell Vilmos-nyitánya, groteszk hangulati váltást okozva. Maga Sosztakovics egyébként azt kérte a szimfónia premierjét vezénylő karmester fiától, hogy ne szóljon előre a zenészeknek erről az idézetről,

látni akarom az arcukat, amikor ráismernek

– mondta. A zeneszerző az első tételre a “játékbolt” jelzőt alkalmazta, ám később óva intette ismerőseit attól, hogy szavait túl komolyan vegyék.

A Tell Vilmos-nyitány alighanem mindenkinek a fülében cseng:

A további tételek is bővelkednek a zenei idézetekben. A legfeltűnőbb a negyedik indítása, Richard Wagner A walkür című operájának halálhír-jelenetének első hangjai csendülnek fel, hogy aztán azonnal a Trisztán és Izolda egyik részletébe torkolljanak. De előfordulnak még Beethovenre, Richard Straussra, Mihail Glinkára és egy saját műre történő utalások is. Sosztakovics egy levelében így nyilatkozott a szimfóniában fellelhető zenékről:

Magam sem tudom pontosan, miért szerepelnek ott az idézetek, de nem tudtam, nem tudtam nem belefoglalni őket.

A darab végén aztán egy még különösebb hanghatás is hallható, az ekkor már sokat betegeskedő Sosztakovics a kórházi gépek monoton, pittyegő-zakatoló hangját foglalta zenébe.

Igen érdekes a szimfónia utóélete; nagy hatással volt David Lynch rendezőre, aki a Kék bársony című film forgatókönyvének írása közben végig ezt a művet hallgatta, hangszórókból játszotta le a forgatási helyszíneken, hogy mások is érezzék a hatását, és a film zenéje is több ponton utal a darabra, néha egyenesen direkt idézet formájában.

A szimfónia kamaraváltozatát Viktor Derevjanko és Mark Pekarszkij készítette el, mivel az eredeti műben is igen nagy szerep jut az ütősszekciónak (egyedülálló különlegességként harangjáték szólóval kezdődik), a koncerten fellépő trió a második részben három ütőhangszeres művésszel is kiegészül Joó Szabolcs, Láposi Dániel, Hencz Kornél személyében.

Baráti Kristóf, Várdai István és Fejérvári Zoltán koncertje
Sosztakovics-est

Időpont: 2021. szeptember 29., 19:30-22:00

Helyszín: Zeneakadémia Nagyterem

Fejléckép: Dmitrij Sosztakovics (fotó: Leonid Lazarev / Getty Images Hungary)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

A két macska az önreflexiót jelenti – Kepes András a Lírástudók vendége

A Két macska voltam berobbant a sikerlisták élére, így nem is volt kérdés, hogy Kepes Andrást is meghívjuk podcastunkba. A 75 éves tévés, újságíró most már szinte csak regényírással foglalkozik, és már a következő könyvét tervezi.
Vizuál

Csontváry ritkán látható, 1901-ben festett szicíliai tájképét is élőben csodálhatjuk a Virág Judit Galériában

A Holdtölte Taorminában című festmény felbukkanása azért számít művészeti szenzációnak, mert a magántulajdonban lévő festményt régóta nem láthatta a szélesebb közönség. „Kevés mű maradt fenn Csontváry után, magángyűjteményben pedig nagyjából húsz darab lehet. Ezek egyike a Holdtölte Taorminában” – mondta el Kelen Anna, a Virág Judit Galéria művészettörténésze.
Plusz

„Jön a szép kikelet” – megjelent a márciusi Fidelio

Részletes programbontásokkal, hírekkel, ajánlókkal és interjúkkal megjelent a 2024. márciusi Fidelio. Az ingyenes magazin megtalálható országszerte, az ismert terjesztési pontokon, és az online verzió is elérhető!
Klasszikus

Kalló Zsolt lesz az Anima Musicae vendégkoncertmestere

Legutóbbi Nádor termi koncertjükön a zseniális Mendelssohn zenéiből válogattak, február 24-én pedig a szintén csodagyerekként emlegetett Mozart remekművei csendülnek fel az Anima Musicae Kamarazenekar és mostani vendégük, Kalló Zsolt koncertjén.
Színház

Találkozni önmagunkkal: ez is egyfajta megváltás – interjú Gáspár Ildikóval a Bűn és bűnhődésről

Március 8-án mutatják be a Bűn és bűnhődést az Örkény István Színházban. Az előadás rendezőjével Dosztojevszkij leghíresebb regénye mellett a női karakterekről, önként vállalt szenvedésről és a színházak társadalmi szerepéről is beszéltünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

A zene- és énektanári pálya népszerűsítését segíti a frissen átadott Kodály Műhely

A Városmajorban található intézmény kurzusoknak, szakmai és módszertani bemutatóknak, művészeti, zenetudományi témájú kerekasztal-beszélgetéseknek és kamarazenei hangversenyeknek ad helyet.
Klasszikus hír

Négy kiváló muzsikus rögzítette Brahms zongoranégyeseit

Brahms mindhárom zongoranégyesét vette lemezre Giovanni Guzzo, Szűcs Máté, Perényi Miklós és Várjon Dénes. Az album március 1-jén jelenik meg a Hungarotonnál.
Klasszikus ajánló

Kalló Zsolt lesz az Anima Musicae vendégkoncertmestere

Legutóbbi Nádor termi koncertjükön a zseniális Mendelssohn zenéiből válogattak, február 24-én pedig a szintén csodagyerekként emlegetett Mozart remekművei csendülnek fel az Anima Musicae Kamarazenekar és mostani vendégük, Kalló Zsolt koncertjén.
Klasszikus interjú

„Aki kíváncsi, mindig ki akar nyitni egy következő ajtót” – interjú Hámori Mátéval

Nemcsak azokhoz akar szólni, akik maguktól is bemennek a koncertterembe – Hámori Máté és a Danubia Zenekar azon igyekszik, hogy a legkülönfélébb emberek ráébredjenek, milyen fontos szerepet tölt be a zene az életünkben.
Klasszikus hír

Nyílt levélben kért támogatást a Belgrádi Filharmonikus Zenekar

Az idei évben századik születésnapját ünneplő együttes február 9-i koncertjén a közönség előtt olvasta fel azt a levelet, amelyben nagyobb állami támogatást és évek óta ígért új koncerttermük megvalósulását kérték.