Klasszikus

Szerelmi ajándék, haláltánc és géphangok – Sorvezető egy Sosztakovics-kamaraesthez

2021.09.27. 23:30
Ajánlom
Baráti Kristóf, Várdai István és Fejérvári Zoltán koncertjét hallgathatja meg a közönség szeptember 29-én a Zeneakadémián, a műsoron Dmitrij Sosztakovics 20. századon átívelő életművének három markánsan elkülönülő darabja szerepel.

Különös arányokat mutatnak az egyes műfajok Dmitrij Sosztakovics életművében: míg zongoratriót mindössze kettőt írt, még a legutolsó, az 1971-ben szerzett 15. szimfóniája bemutatójára is életében került sor. A Zeneakadémia Kamarazene Nagyteremre sorozatában rendezett koncerten hallható lesz a csupán tizenhét évesen írt 1. zongoratrió, majd a 20. század legsötétebb éveiben, a II. világháború alatt komponált második, végül a halál árnyékát viselő, de az élet minden bizarrságát magába foglaló időskori szimfónia.

1. (c-moll) zongoratrió, op. 8

A tizenhat éves Sosztakovics nővére társaságában utazott a Krím-félszigetre, hogy tüdőbetegsége után lábadozzon, és hamarosan megismerkedett a vele egykorú Tatjana Glivenkóval.

Mitya megnőtt, lebarnult, jókedvű, és szerelembe esett

– tudósított Marija Sosztakovics anyjuknak öccse állapotáról. A szeretett leány lett a címzettje annak az eredetileg Poème címet viselő, első zongoratriónak, amelyhez az ifjú zeneszerző egy korábbi, részben elveszett zongoraszonátájának anyagát is felhasználta. Az egytételes mű első alkalommal 1924-ben a Moszkvai Konzervatóriumban csendült fel, hogy aztán hosszú időre rejtve maradjon a közönség elől. Csak a zeneszerző halála után adták ki az ekkor már hiányos kéziratot, melyet Sosztakovics tanítványa, Borisz Tiscsenko egészített ki.

És hogy mi lett a sorsa Tatjanának és Dmitrijnek? Éveken át kapcsolatban maradtak, leveleztek, meglátogatták egymást, ám lánykérésre nem került sor, Tatjana pedig 1929-ben máshoz ment férjhez.

2. (e-moll) zongoratrió

Bár már az 1. zongoratriót azzal a kritikával illette Sosztakovics egyik tanára, hogy a fiatalember túl erős vonzalmat táplál a groteszk iránt – amit ő dicséretként értelmezett –, a zeneszerző művészetének bizarr és ellentmondásos sajátosságai a későbbiekben bontakoztak csak ki igazán. Az 1944-ben írt 2. zongoratrió indítása alighanem meglepi azokat, akik a komponistának elsősorban a bombasztikus oldalát ismerik, ez a finoman kalandozó csellószólam a fájdalom húrjait szólaltatja meg.

A művet a szenvedés és a veszteség érzése járja át, Sosztakovics nem sokkal korábban elhunyt barátja, Ivan Szollertinszkij emlékének szentelte.

A neves zenetudós, húsz nyelv, a színház- és történelemtudomány kiváló ismerője, a modern zene lelkes pártfogója volt,

még a legsötétebb szovjet időkben sem volt hajlandó a zeneszerző ellen fordulni, amikor az a hivatalos kultúrpolitikától elütő művei miatt támadások célkeresztjébe került.

Elképzelhetetlenül nehéz lesz nélküle élni

– írta Sosztakovics az özvegynek, miután Szollertinszkij negyvenegy évesen szívroham áldozata lett.

A 2. zongoratrió éteri indítása után egy torz Scherzo-tétel következik. Nem tudunk őszintén vidámak lenni, valami nincs rendben ezzel a szinte cirkuszi harsánysággal megszólaló zenével. A harmadik tétel újfent a halottakat siratja, a zongorán felhangzó egyszerű koráldallam akár Bachot is felidézheti.Az imaszerű emelkedettségre azonban újabb groteszk tétel felel, egyfajta haláltánc, mely a végső pusztulást idézi. A zeneszerzőre erősen hatottak a sajtóhírek, melyek arról számoltak be, hogy

Treblinka és Majdanek koncentrációs táboraiban az őrök nem csupán megásatták zsidó foglyaikkal a sírjaikat, hanem kényszerítették őket, hogy táncoljanak azokon.

Bár Sosztakovics nem volt zsidó származású, mélyen együttérzett a sokat szenvedett néppel, akiknek kultúrája többször megjelent művészetében, még ha ez tovább rontotta is a hatalom szemében a zeneszerző megítélését. A zongoratrió utolsó tételében egy klezmerdallam utal az áldozatokra, amelyet a komponista később az önéletrajzi vonatkozású 8. vonósnégyesében is megidézett. A darab fájdalma nagy hatással volt kora közönségére, a bemutatón többen is elsírták magukat, ám a döntéshozók épp a pesszimizmust kifogásolták, felrótták Sosztakovicsnak, hogy a győztes háború végén ilyen sötét hangvételű művet írt.

15. szimfónia

Sosztakovics 1971-ben, megromlott egészségi állapottal, többszörös kórházi kezelés után kezdett bele 15. szimfóniájába, amely talányosságával máig foglalkoztatja az utókort. A korábbi, óriási apparátust megmozgató szimfóniák helyett ez a mű kisebb apparátusra íródott. Bár helyenként igen sötét hangvételű, és több ponton is a halált idézi, van néhány szinte komikusnak ható sajátossága. Mindjárt az első tételben rendszeresen felbukkan Rossini Tell Vilmos-nyitánya, groteszk hangulati váltást okozva. Maga Sosztakovics egyébként azt kérte a szimfónia premierjét vezénylő karmester fiától, hogy ne szóljon előre a zenészeknek erről az idézetről,

látni akarom az arcukat, amikor ráismernek

– mondta. A zeneszerző az első tételre a “játékbolt” jelzőt alkalmazta, ám később óva intette ismerőseit attól, hogy szavait túl komolyan vegyék.

A Tell Vilmos-nyitány alighanem mindenkinek a fülében cseng:

A további tételek is bővelkednek a zenei idézetekben. A legfeltűnőbb a negyedik indítása, Richard Wagner A walkür című operájának halálhír-jelenetének első hangjai csendülnek fel, hogy aztán azonnal a Trisztán és Izolda egyik részletébe torkolljanak. De előfordulnak még Beethovenre, Richard Straussra, Mihail Glinkára és egy saját műre történő utalások is. Sosztakovics egy levelében így nyilatkozott a szimfóniában fellelhető zenékről:

Magam sem tudom pontosan, miért szerepelnek ott az idézetek, de nem tudtam, nem tudtam nem belefoglalni őket.

A darab végén aztán egy még különösebb hanghatás is hallható, az ekkor már sokat betegeskedő Sosztakovics a kórházi gépek monoton, pittyegő-zakatoló hangját foglalta zenébe.

Igen érdekes a szimfónia utóélete; nagy hatással volt David Lynch rendezőre, aki a Kék bársony című film forgatókönyvének írása közben végig ezt a művet hallgatta, hangszórókból játszotta le a forgatási helyszíneken, hogy mások is érezzék a hatását, és a film zenéje is több ponton utal a darabra, néha egyenesen direkt idézet formájában.

A szimfónia kamaraváltozatát Viktor Derevjanko és Mark Pekarszkij készítette el, mivel az eredeti műben is igen nagy szerep jut az ütősszekciónak (egyedülálló különlegességként harangjáték szólóval kezdődik), a koncerten fellépő trió a második részben három ütőhangszeres művésszel is kiegészül Joó Szabolcs, Láposi Dániel, Hencz Kornél személyében.

Baráti Kristóf, Várdai István és Fejérvári Zoltán koncertje
Sosztakovics-est

Időpont: 2021. szeptember 29., 19:30-22:00

Helyszín: Zeneakadémia Nagyterem

Fejléckép: Dmitrij Sosztakovics (fotó: Leonid Lazarev / Getty Images Hungary)

Programkereső

Legolvasottabb

Tánc

Tejbe mártott testek

Új weboldallal jelentkezett a Győri Balett, a honlaphoz tartozó rendhagyó társulati fotókat a csapat egyik táncművésze, Jekli Zoltán készítette.
Klasszikus

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Klasszikus

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.
Színház

Ókori kérdések a mában – antik drámákból merít a Katona József Színház új előadása

Tarnóczi Jakab Varga Zsófia dramaturggal Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész műveit emelte át a mába – vagy ha pontosak szeretnénk lenni: a jelent húzta rá a most is aktuális ókori történetekre.
Vizuál

KÉP-regény: Postaládák

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a postaládák mögött megbújó történelemről mesélt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Klasszikus videó

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.
Klasszikus ajánló

Vidovszky László-est a Zeneakadémián

Vidovszky László korai munkásságát mutatja be az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál, abszurd hanghatásokat felvonultató zenemű, kamaraopera és filmvetítés is szerepel a programban.
Klasszikus ajánló

Cziffra György századik születésnapját ünnepli a zenészvilág

Két különleges koncerttel, kiállítással, külföldi programokkal folytatódik a Cziffra György-emlékév, a zongoraművész századik születésnapján Eötvös Péter erre az alkalomra írt műve is elhangzik
Klasszikus beszámoló

Zeneszerzők párbeszéde – Beszélgetés Georges Aperghisszel

Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány zeneszerző-beszélgetései, a mustMEET Composers sorozat legújabb vendége a görög származású zenés színházi alkotó, Georges Aperghis volt.