Klasszikus

Szereted a klasszikus zenét? Akkor olvasd el ezeket a regényeket!

2018.09.17. 08:50
Ajánlom
Az üveggyöngyjáték, Felhőatlasz, Doktor Faustus. Összegyűjtöttünk néhány alkotást a világirodalomból, amelyek zenéről, zenészekről szólnak.

Victor Hugo írta, hogy a zene kifejezi azt, ami már túlnyúlik a szavak birodalmán, mégsem maradhat kimondatlanul. Viszont akad jónéhány olyan szépirodalmi alkotás, amely érdekes nézőpontból beszél a zenéről, vagy egyszerűen csak úgy avat be az esztétikájába, hogy utána a zenehallgatás is új élmény lehet.

Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték

Hermann_Hesse-164048.jpg

Hermann Hesse

A regényben, amelyért a szerző 1946-ban Nobel-díjat kapott, egy tökéletes, messzi jövőbeli világba nyerünk betekintést. Ebben a képzeletbeli társadalomban az emberek szigorú hierarchia szerinti rendben léteznek, amelyet az általuk végzett szolgálat határoz meg. Egy különleges szellemi játékot játszanak: ez az üveggyöngyjáték. Ez a kultúra azért különleges, mert létezik, lehetséges benne a tökéletes megismerés. Ennélfogva ezek az emberek, illetve a történet mesélője, Josef Knecht is más szemmel néz az elmúlt évszázadok kulturális csúcsteljesítményére. A klasszikus zenéről, mint az „üveggyöngyjáték” szabályainak fontos ihletforrásáról például ezt olvassuk a regény első fejezetében:

„Persze mi, utódok, egészen más viszonyban vagyunk a klasszikus zenével, mint a teremtő korok emberei; az igazi zenének ez az átszellemült és rezignált mélabútól nem mindig kellőképp mentes tisztelete nálunk valami egészen más, mint ama korok bájosan naiv muzsikálási öröme, amelyeket hajlamosak vagyunk boldogabb korokként irigyelni (...). Manapság például nem sokra vagy semmire sem becsüljük a tizennyolcadik század teológiáját és egyházi kultúráját vagy a felvilágosodás filozófiáját, viszont a kantátákban, passiókban és Bach prelúdiumaiban a keresztény kultúra végső átszellemítését látjuk.”

Hermann Hesse regénye egy érdekes filozófiai kísérlet, amely azt vizsgálja, létezhet-e tökéletes megismerés, s ezáltal tökéletes világ, és ha létezhet, vajon jobban jár-e az ember vele, mint ezzel a tökéletlennel.

Ann Patchett: Életszonáta

5813888986_ff4329b627_o-164047.jpg

Ann Patchett egy író-olvasó találkozón (Fotó/Forrás: Flickr)

A rendkívül gyenge magyar címet leszámítva Ann Patchett regénye egy érdekes és izgalmas túszdráma, amelynek a filmváltozatát egyébként a napokban mutatják be az Egyesült Államokban Julianne Moore főszereplésével. A műfaji kliséket félretolva a regény nem arra törekszik, hogy minél pörgősebb, drámaibb legyen, hanem hogy minél többet elmondjon arról a kimerevített pár óráról, amikor egy operaénekesnő koncertjét túszejtők szakítják félbe. A könyv kiváló jellemrajzai mellett kissé a mágikus realizmus színeit mutatja, amely igen érdekes választás egy túszdráma bemutatásánál. A regény legnagyobb hangsúlya viszont azon van, hogy miként lehet a zene út túszejtő és túsz között, egy olyan helyzetben, amikor az egyik fél erőszakos a másikkal szemben, viszont a végletekig rá van utalva.

Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta

Ilya_Efimovich_Repin_1844-1930_-_Portrait_of_Leo_Tolstoy_1887-164046.jpg

Lev Tolsztoj Repin festményén (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Listánk talán legellentmondásosabb darabja az orosz író Kreutzer-szonáta című kisregénye, amelynek 1891-es megjelenését hatalmas hírverés követte. A cári cenzúra nem is akarta engedélyezni a művet, amely szokatlan nyíltsággal szól a testi szerelemről – egy olyan író tollával, aki elutasította a szexualitást, de mégsem tudott lemondani róla. (Tolsztoj felesége, Szofja Tolsztaja egyébként annyira sértőnek találta a könyvet a női nemre nézve, hogy megírta rá a választ Ki a bűnös? címmel.)

A történetben Pozdnisev feleségül vesz egy fiatalasszonyt, akivel hamar megutálják egymást. Helyzetüket a gyerekek születése valamelyest enyhíti, de nem orvosolja. Amikor a felesége a szomszéddal, Truhacsevszkijjel kezd kamarazenélni, a férj rendkívül féltékeny lesz. A két amatőr zenész Beethoven Kreutzer-szonátáját játssza, a férfi pedig dühöng, és arról panaszkodik, hogy átok, hogy két idegent ilyen közel hozhat egymáshoz a muzsika.

 

 

David Mitchell: Felhőatlasz

felhoatlasz-164046.jpg

Felhőatlasz (Fotó/Forrás: Cartaphilus)

Milyen az ihlet pillanata? Milyen az, amikor egy alkotó ráérez az örökkévalóság dimenziójára? David Mitchell regénye a nagy sikerű filmváltozat után vált a magyar közönség számára ismertté. Minden összefügg mindennel, de ezúttal nem összeesküvés-elméletekről van szó, hanem hat történetről, amelyek együtt egy magasabb szintű harmóniát rajzolnak meg. A hat történet – vagy hat kisregény – nyelvezetében is különleges. Mindegyik azon az irodalmi nyelven íródott, amelyben a történetek játszódnak.

A könyv második története Robert Frobisher, a szegény, biszexuális zenész és Rufus Sixsmith levélváltásaikból rajzolódik ki. Frobisher egy idős zeneszerző mellett dolgozik kottamásolóként, de közben minden vágya, hogy befejezze a Felhőatlasz című szextettjét.

A könyvekkel nem igazán lehet elmenekülni, de megakadályozhatják, hogy az ember elméje véresre vakarja magát.

403. oldal

 

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis

Körülöttünk - Műcsarnok

Tipológia - Esterházy Péter a Műcsarnokban (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Édesapám Purcell egy kis táncát játszotta. Befejezvén diadalmasan fölkiáltott: Katedrális! Egy katedrális! Most pedig megmutatom a köveket, mert minden katedrális kövekből áll össze! Kövekből és Istenből, vakkantott közbe édesanyám. Hogyne, hogyne. Technikailag nem játszott édesapám különösen jól, de a zenét játszotta, a zenéből, a zene szerint; jól járt a zene, ha ő játszotta. Dúdolt, mint Gould, nyüszítve.

Ezt olvassuk a Harmonia Caelestis első könyvének 44. számozott fejezetében. A nagyepikai léptékű regény (?) Esterházy Pál 1711-ben megjelentetett énekgyűjteményéről kapta a címét. A nagyhírű felmenőt „a magyar zenetörténet-írás ez idáig kiemelkedő zeneszerzőként is számon tartotta", de a nagy opus korántsem olyan tökéletes, mint azt a családi legendárium tartja: „a Harmonia cælestis egésze, de főleg komplikáltabb rétege között olyan szakadék tátong, melyet csak fantáziával lehet áthidalni”. Hát innen indul ez a családregény, amelynek két nagy része (a Számozott mondatokat tartalmazó, illetve az Egy Esterházy család vallomásai) egymásra rímel. A szerző megírja a legendáriumot és a tényeket, még ha nem is mindig lehet elválasztani a kettőt, remélve, valamelyik majd csak eljutottat valahova.

Thomas Mann: Doktor Faustus

thomasmann-130052.jpg

Thomas Mann

Nem hiányozhat a listáról Thomas Mann regénye, az 1940-es években íródott Doktor Faustus. A nagyregény egy 20. századi Faust-parafrázis, főhőse a zeneszerző Adrian Leverkühn.

„Vastag mappányira gyűltek a jegyzetek, bizonyítékául annak, hogy mily bonyolult valami is az, ami felé török: kétszáz nyolcadrét lap, melyeken rendszertelenül, keresztül-kasul huzigált vonásokkal egybefogva, a legkülönbözőbb tárgykörökből – a nyelvészet, földrajz, politika- és társadalomtudomány, teológia, orvostudomány, biológia, történelem, zenetudomány köréből – származó tarka anyag zsúfolódott. A célomnak megfelelő adatok összehordása és betakarítása még tovább haladt, és szinte boldog vagyok, mikor azt látom, hogy bármekkora volt is tárgyam iránti elfogultságom, hozzákötöttségem, elmém mégis fogékony maradt a varázskörön kívülről, a témán kívüli világból érkező benyomások számára is”

– írja Thomas Mann a Doktor Faustus keletkezése című könyvében (Gondolat, 1961), amelyben arról is beszámol, hogy milyen beszélgetéseket folytatott Schönberggel, Adornóval, Franz Werfellel a regény írása közben. A mű főhőse ugyanis azt a tizenkétfokú zeneszerzői technikát használja, amelyet Schönberg talált fel. Csakhogy a szeriális stílus a regényvilágban része az ördöggel kötött paktumnak, és ez Schönbergnek sehogy sem tetszett. Érthető, hogy a ragaszkodott ahhoz, hogy csak utószóval jelenjen meg a könyv.

Thomas Mann viszont úgy vélte, hogy az irodalom színterén legalábbis annyira magáévá tette ezt a koncepciót, hogy nem is tartozik Schönbergnek semmivel:

„... a tizenkéthangú technika gondolata könyvemben, az ördöggel kötött paktum és a fekete mágia világának körében olyan színezetet, valami olyan sajátos jelleget nyer, amely a valóságban nincs meg benne, s így bizonyos mértékig az én tulajdonommá, azaz a könyv tulajdonává teszi azt. Schönberg felfogása a valóságban annyira különbözik attól a változattól, amelyet én alkottam meg a regény számára, hogy Schönberg nevének megemlítése a szövegben még akkor is szinte sértés lett volna szememben, ha a stílustalanságtól egyébként el is tekintenénk.”

 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.
Vizuál

Liv Ullmann, Ingmar Bergman múzsája 80 éves

December 16-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját Liv Ullmann, Ingmar Bergman svéd rendező kedvenc - norvég - színésznője, több filmjének főszereplője. 
Klasszikus

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Vizuál

Apánk és Atyánk nyomában - megnéztük Az Úr hangját

Pálfi György hosszú idő után ismét nagyköltségvetésű filmet forgatott - Az Úr hangja egyedi világdráma családi krimi-sci-fi köntösben. A filmet december 20-tól vetítik a mozik.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kodály

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus buék

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Klasszikus erasmus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.
Klasszikus

A Nemzeti Filharmonikusok Haydn-sorozata

A holdbéli világ című vígopera és egy, a korban divatos törökös komédia részlete is felcsendül a Festetics Palotában.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mindenki bűnös, aki bűnt követ el?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának december 8-i adásában Székely Csaba legújabb, a tízparancsolat ihlette színdarabjáról, a 10-ről beszélgetünk, amelynek színrevitele a Radnóti Színházban készül.