„Szeretnénk bátorítani a szülőket, hogy ne féljenek az énekléstől” – Beszélgetés Gróh Ilonával

Mit jelent a Ringató? Mi a módszer lényege?

A Ringató egy szép elnevezés, egy fantázianév, a szó mögött csupa kellemes, pozitív élmény bújik meg. Kellemes a hangzása, szép, és köthető a kicsi gyerekekhez is.  Úgy szoktam megfogalmazni, hogy többfelé ágazik, amit el szeretnék érni ezzel az egész Ringató felépítménnyel, módszerrel, hálózattal, könyvekkel. A művészeti nevelés, azon belül is a zenei nevelés eszközeivel igyekszem olyat adni a kisgyerekes családoknak, amitől jobb lesz az életük. Olyan örömöt, élményt, szépséget, amitől épül a lelkük. A közös éneklés, a közös játék élményét szeretném megmutatni.

Kiknek szólnak a Ringató-foglalkozások?

Elsősorban a szülőknek szól minden, ami a Ringatón van, mert ezeket a pici gyerekeket még nem tanítjuk. Hároméves kor alatt nincsen direkt oktatás,

Manapság olyan az információáramlás és az anyaggazdagság az interneten, amiben teljesen el lehet veszni. Próbálok ebben is segíteni a szülőknek, hogy mit válasszanak, mi az, ami tényleg értékes, és építi a lelket. Mostanában Tari Annamária pszichoterapeutával dolgozunk együtt, aki egy hosszú tanulmányt írt arról, hogy mennyire hasznos a részvétel a Ringatón. A tanulmány arról szólt, hogy a foglalkozások által teremtett helyzet milyen sokat ad az édesanyáknak, hogy hogyan nyugszanak meg, hogyan békülnek ki önmagukkal, illetve, hogy ez a közeg milyen szépen oldja fel a gyermekágyi depresszió tüneteit is.

Ringató-foglalkozás (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Hogyan épül fel a foglalkozás?

Ezek a hagyományos, bensőséges, félórás alkalmak – ilyeneket tartunk a Pesti Vigadóban is – kisgyermekes családoknak szólnak, három év alatti gyermekekkel jönnek hozzánk anyukák, apukák, és annak külön örülünk, amikor nagyszülők is vannak.

A foglalkozásvezetőnek a feladata a segítés, hogy kialakítsa azt a hangulatot, azt az érzést, hogy a szülők merjenek együtt énekelni és játszani. Ennek érdekében egy nagyon oldott, nyugalmas hangulatot biztosítunk, és természetesen nagyon felkészült kolléganőkkel dolgozunk, akik kiváló emberek, több mint 150-en határainkon belül és túl. A foglalkozásoknak van egy összeszerkesztett, szép ívük, amelyeket az érzelmi élmény szolgálatába állítunk. Közös énekléssel indulnak, és azzal is zárulnak, ezzel adva keretet az alkalmaknak. Közben sok, úgynevezett ölbéli játék van, melyek a mozgáshoz kapcsolódnak. Ilyenkor a gyerekeket ölünkbe vesszük, lovagoltatjuk, höcögtetjük, simogatjuk a tenyerét, csiklandozzuk a pocakját, magasba emeljük, dülöngélünk és játszunk. Ezekből gyönyörű füzéreket, sorozatokat csinálunk, amelyeket a felnőtteknek mutatunk és nekik is tanítjuk, hogy tudjanak válogatni belőlük az otthoni játszáshoz.

Általában egy viszonylag üres teremben körberakjuk a székeket, leterítünk egy jó nagy szőnyeget, és nincsen se játék, se gyerekhangszer-kiosztás, semmilyen tárgyi eszközt nem használunk. Ez egy nagyon erős sajátossága a Ringatónak. Az eszköz az ember, a foglalkozásvezető, aki irányít, jól felkészült, de tud rögtönözni is, ha kell, jól énekel, hangszeren játszik, és óriási zenei anyag van a birtokában. Én a felnőtteket akarom motiválni, ahhoz pedig nincs szükség bábra és csörgőkre.

Milyen művekből válogatnak az alkalmakhoz?

A Ringató módszere Kodály Zoltán és Forrai Katalin munkásságára és zenei nevelési elveire épül. Nagyrészt magyar népdalokból válogatunk, a magyar tájegységeinkből, Erdélyből, a Felvidékről, de előfordulnak énekek más népek dalaiból is. Sok művet tanítunk Weöres Sándortól, és a kortárs dalokból is válogatunk. Az elmúlt hetekben például az egyik Palya Bea dalt énekeltük.

Ha az édesanya feltöltődött egy ilyen félórás foglalkozáson, ha az a dallam, amit hallott, beleült a fülébe, a szívébe, és otthon előjön az az ének, amit énekelni szoktunk, hogy például: „Tente-tente drága, szívem-lelkem ága…” akkor már megérte. Nemcsak altatókat éneklünk, hanem mindenféle hangulatot, amit az emberi lélek át tud élni, igyekszünk megmutatni a dalainkkal – mert nagyon sokféle rétegződése van az emberi léleknek.

Ringató-foglalkozás a Pesti Vigadó (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Hogyan és mikor fogalmazódott meg Önben a Ringató ötlete?

Nekem nagyon boldog gyerekkorom volt, sokat köszönhetek a szüleimnek, valamint a komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolának, ahol kiváló tanárok tanítottak. Úgy gondoltam, hogy ezt a sok jót, amit az élettől és a tanáraimtól kaptam, szeretném továbbadni másoknak is. Az ötlet akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a szekszárdi Tanítóképző Főiskolán kezdtem tanítani óvónőket, viszont a főiskolán nem tanultam, és nem is oktatták, hogy az ének-zenei területen mit várhatunk el az óvodás korosztálytól. Ekkor kerestük fel az egyik kolléganőmmel ennek a témának a nemzetközi hírű professzorasszonyát, Forrai Katalin zenepedagógust, akitől megtanulhattuk, hogy mit is jelent az óvodai zenei nevelés.

Aztán elkezdett érdekelni, hogy mi történik az óvodai zenei nevelés előtt, hogy mi van a családban, így elkezdtem tanítani bölcsődés gyerekekkel foglalkozó kisgyermeknevelőket. Továbbá készítettem egy kisfilmet arról, hogy én hogyan éneklek és játszom az akkori hároméves kislányommal, azért, hogy a kisgyermekes anyukáknak megmutassam, hogyan lehet a zenei nevelést beiktatni a három év alatti gyermekek életébe.

Akkor 1991-et írtunk, és sok anyuka otthon maradt a kisbabájával hároméves koráig. Aztán eljött több kisgyermekes anyuka, egyre többen és többen lettünk, aminek híre ment egészen Budapestig. Mára már országhatárainkon túl is, világszerte nagy magyar közösségekben ismerik, gyakorolják és tanítják a Ringatót, aminek hatalmas közösségteremtő ereje van.

2017-ben már szerepeltek a Pesti Vigadó Nyitott Ház programjában. Tavaly ősztől pedig folyamatosan jelen vannak, hétfőn délelőttönként várják a kisgyermekes szülőket, nagyszülőket a Ringató-foglalkozások, melyek idén is folytatódnak. Mennyiben tesz hozzá a Pesti Vigadó történelmi, impozáns miliője a foglalkozásokhoz? Mennyivel más itt egy Ringató?

A Pesti Vigadóban olyan környezettel találkozhatnak a szülők, ahol máshol nem. Ezek a termek, ezek a falak áhítatot, csodálatot parancsolnak. Itt összeadódnak a szépségek, az építészet csodája, a környezeti kultúránk, az egész helynek a szelleme úgy tesz hozzá a magyar népdalokhoz, ahogy máshol ezt nem tapasztaljuk. Ebben a közegben Kodály Zoltán dallama úgy szólal meg a gyerekeket körbevevő felnőttek szájából, hogy a hang szinte szárnyra kel a hatalmas falak boltívei között, és megszületik a csoda. Nagyon hálás vagyok, hogy a Pesti Vigadóban tarthatunk Ringatókat, és szeretném ezt a csodálatos épületet minél több embernek megmutatni.

Ringató-foglalkozás a Pesti Vigadóban (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Sok foglalkozásvezető, rengeteg település, még több helyszín. Mi a sikerük titka?

A sikerünk titka szerintem az, hogy ez egy közösségi élmény, hogy a Ringató-foglalkozásokra járók egy közösséghez tudnak tartozni ebben az elszigetelt világunkban.

Közösséghez tartoznak, miközben valamit kapnak ők is és a gyermekeik is, ami nagyon fontos dolog. A másik oldalról a sikerünk titka talán még az lehet, hogy azok a kolléganők, akikkel én együtt dolgozom, és akiket egyébként kiválogatok – a Ringató-tanfolyamokra alkalmassági vizsgával lehet bejutni –, fantasztikus emberek. Nem zenepedagógus mindenki – van köztük szemészorvos, tájépítészmérnök, de Zeneakadémiát végzett operaénekes is –, viszont jól képzett zenészek. Azon kívül, hogy kiválóan énekelnek, hangszeren játszanak, nagyon szeretik a foglalkozásokat vezetni, hisznek benne, és rendkívül elkötelezettek a Ringató iránt.

Nemcsak foglalkozásokat tartanak a lányával, hanem Ringató-könyveket is megjelentetnek. Mit tartalmaznak ezek a kiadványok?

Ezek a könyvek családoknak és gyermekeknek szóló dalgyűjtemények, daloslapozók, népzenei CD-vel megjelent mesekönyvek. Nemrég hoztuk létre a saját, Ringató Kiadónkat is.

Miért tartja fontosnak, hogy a gyerekek, már egészen pici, pár hónapos korban találkozzanak a zenével?

Egy pici gyerekkel, vagy akár a néhány hónapos, pocakon belüli magzattal is fontos kapcsolatot teremteni. A kicsi gyerekek a hosszú körmondatokat nem értik, nem fogják fel azok értelmét, de a hangulatát megérzik, akár a prózai beszédét is. Ha gyorsan és hangosan beszélek, akkor a kisgyerek ugyan nem érti, de érzi, hogy izgatott vagyok, hogy valami baj van. A dajkarímek, a halandzsaszövegek, csíb-csíb csibőricke, mág-mág magóricska, fekete kutya le tüdő, vékony vászon lepedő… nem véletlenül születtek, ezeknek a lüktetése hat a gyerekekre, és nem fontos az értelmes szöveg melléjük.

Ezeknek öröme, szépsége van, ami építgeti a kisgyerekek lelkét, és ezáltal a jövőben fogékonyabbak, nyitottabbak lesznek a művészetekre.

Szerző: Nagy Márta Zsuzsa

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Gróh Ilona (fotó/forrás: Pesti Vigadó)