Szeretnénk vigyázni Bartók örökségére

Bartók nevét viseli a fesztivál: hogyan kapcsolódik a zeneszerzőverseny az ő zenéjéhez, stílusához, szellemiségéhez?

Dr. Vigh Andrea rektorasszony ötlete volt, hogy a Zeneakadémia Bartók-versenyt indítson. Ez egyrészt praktikus, hiszen

Kitaláltunk tehát egy versenyfolyamot. Kétévente hangszeres versenyt hirdetünk, a páros években pedig műveket iratunk a következő évre. Idén zongorára készülő művekre írtunk ki zeneszerző-pályázatot. De nem írtuk be a kiírásba, hogy Bartók modorában, stílusában kell zenét szerezni, vagy az ő műveit kell feldolgozni. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen zenét írnak a mai komponisták.

És milyet írnak?

214 versenydarab érkezett több mint ötven országból. Ez azt is jelzi, hogy Bartók, illetve a Zeneakadémia neve még ma is megszólítja a világot. A siker másik oka, hogy kiváló zsűrink van; Thomas Adés vezeti a bírálókat. De hogy a kérdésére is válaszoljak: először ijesztő volt, hogy ennyi művet meg kell hallgatni, végül azt tapasztaltam, hogy kíváncsi vagyok rájuk. Volt, amely népzenéből táplálkozott, volt, amely a jazzből, voltak az avantgarde, a romantika és a populáris műfajok irányából érkező darabok is. A nemzetközi zsűri döntéseit nézve úgy látom, hogy az intellektuálisabb megközelítések voltak nyerők. Nem mondom, hogy könnyű hallgatnivalót jelent majd a gálakoncerten elhangzó hat új zenemű – éppen ez a különleges újszerűség teszi a gálaestet izgalmassá, de felcsendülnek majd Liszt és Kodály művei is.

Munka közben az előválogató zsűri: 214 pályamű érkezett hozzájuk (Fotó/Forrás: Bartók Világverseny és Fesztivál)

A versenyfelhívás szerint sem a kiterjesztett hangszertechnikák alkalmazásával, sem preparált zongorára írt művekkel nem lehetett pályázni. Miért volt szükség ezekre a kitételekre?

A mai zene elmehet olyan irányba, ami a zongoristától egész másféle technikát kér. Mi Bartókot, a zongoristát szerettük volna megjeleníteni, és „hagyományos” zongoristákat keresünk a hangszeres versenyen is. Azok a zongoristák, akik akkor megmérettetik magukat, ritkán játszanak experimentális műveket.

Hogyan állt össze a verseny zsűrije?

A zsűri több tagjának kapcsolata van Magyarországgal: Thomas Adès többször is járt Szombathelyen, Kurtág művészetének ismerője. Unsuk Chin dél-koreai származású, de Ligeti György tanítványa volt. Chaya Czernowin nemzetközi hírű zeneszerző-professzor. Hozzájuk csatlakozom én, illetve Andrej Korobejnikov orosz zongoraművész.

Hogy zajlott a válogatás?

Az előzsűri tizenkét művet ajánlott a főzsűrinek, és arra kérték őket, hogy helyezzék sorrendbe ezeket a műveket. A pályázók hangfelvételt is küldtek, volt, aki valódi hangszerrel készült felvételt, mások midi-felvételt.

Fekete Gyula az előválogatásról: "Végül azt tapasztaltam, hogy kíváncsi vagyok az új művekre" (Fotó/Forrás: Bartók Világverseny és Fesztivál)

Mit tehet a zsűri azért, hogy ezek a művek ne vesszenek el a feledés homályában az első előadás után?

Van erre egy teória, amely Charles Rosen nevéhez kötődik, lényege, hogy az előadók döntik el végső soron, mi marad repertoáron, mert azt a darabot játsszák el újra, amelyikkel sikerük van, és azzal van sikerük, amit a közönség szeret. Nem tudjuk megmondani, hogy ötven év múlva mit fognak játszani, nem is vállalkozunk erre. De igyekeztünk megtalálni azokat a műveket, amelyek szakmailag is „meg vannak csinálva”, és úgy véljük, olyan zenei gondolatokat tartalmaznak, amelyekhez kapcsolódhat a közönség.

Ebben az előadóművész szerepe sem mellékes. A gálakoncerten Balázs János és Fülei Balázs lép fel. Nekik lesz alkalmuk konzultálni a zeneszerzőkkel?

A két művész rangja hitelesíti a versenyt, és fontos, hogy mindketten a Zeneakadémiához kötődnek. A gála előtt találkozni fognak a komponistákkal, de hogy melyik pályázó lesz a nyertes, az csak a gálaest során derül ki.

Volt a katarzisélménye a versenyre írt művek hallgatása közben?

Igen, voltak kedvenc darabjaim, és jó pár tovább is jutott közülük.

Mennyiben más versenyre vagy megrendelésre írni, mint az „asztalfióknak”?

Ideális esetben nincsen különbség. Hogy kinek mi jelent inspirációt, azt nehéz megmondani. Azt is el tudom képzelni, hogy valakinek az első díjjal járó pénzjutalom. Vagy a kedvenc macskája.

Önnek mi szokott lenni ez az inspiráció?

Mindig más.

A napokban bemutatott Csellóverseny esetében?

Mondunk valami olyat, ami jól hangzik. Az embernek nem kell, hogy kiadja ezeket a titkait – komponálni, alkotni intim dolog. Ezeknek a forrása maradjon is belül.  Proust kiadta, neki a madeleine sütemény illata volt az inspiráció.