- A véletlen műve, hogy találkozott a Szent Efrém Férfikarral. Hogyan emlékszik vissza?
- A szocio-etnikai dokumentumfilm-sorozatom magyarországi forgatásán szereztem tudomást arról, hogy van itt egy férfikar, amely a bizánci egyházzenei hagyományokat ápolja. Felkerestem őket és lenyűgözött, amit hallottam, azonnal kialakult közöttünk egy érzelmi kötelék. Két évvel később, 2015-ben adtuk első közös budapesti koncertünket.
A hangverseny az ortodox húsvét hagyományai köré szerveződött, számos népi tradícióra visszatekintő dallamot szólaltattunk meg, a fellépés az egyik legmeghatározóbb húsvéti élményeim közé tartozik.
- Milyen módon inspirálta művészetét a férfikarral való együttzenélés?
- A Szent Efrém Férfikar rengeteg energiát közvetít és különös részletességgel ismerik a bizánci szakrális zenét. Általuk közelebb kerültem a magyar zenei tradíciókhoz és magához a nyelvhez is. Később meghívtam őket, hogy legyenek vendégeim az Egyesült Arab Emirátusokban megrendezett Abu Dhabi és Fujairah Nemzetközi Fesztiválokon. Szavakkal kimondhatatlan módon járultak hozzá a koncert sikeréhez. Ha alkalmam nyílik, hogy közösen dolgozzunk, sosem mondok nemet.
- Júniusban újabb közös koncertre készülnek a Szent István-bazilikában. Milyen műsort hallhat a közönség?
- A program mindig változik, mert a koncertek során fokozatosan csiszolódnak össze a művek. A hangversenyt a pünkösdi tematika határozza meg, megszólalnak ősi keresztény művek, arámi, grúz, kopt, örmény, szláv, szír, bizánci, krétai imák szövegeire. A vallási tradíciók sokféleségét igyekszünk bemutatni, és még a hangszeres zenei is képviselteti magát egy meglepetés vendég által.
- Több mint húsz nyelven énekel, repertoárján megtalálható a bizánci szakrális zene, az andalúz tradicionális énekek, de az opera is. Hogyan tudná meghatározni a saját hangját?
- Bármilyen nyelven is éneklek, mindig igyekszem megőrizni az identitásom. Belülről szeretném megismerni a zenét, és törekszem, hogy közelebb kerüljek más népek zenei hagyományaihoz. Az előadóművészet mellett ezért tanultam muzikológiát, és a kutatói attitűd sem áll távol tőlem. A mindenható gyönyörű hanggal ajándékozott meg, amiért hálás vagyok. Ha különböző hagyományokból merítek is, mindig a saját elképzelésem szerint formálom a műveket. Közel-keleti származású vagyok, és minden, amit hallok vagy tanulok, állandó szimbiózisban kell, hogy legyen a gyökereimmel, az arámi, arab vokális zenével.
- Mit gondol a zsidó és arab zenei hagyományok közös gyökeréről? Libanoni arabként mi a zenei filozófiája?
- A zene folyamatosan mozgásban van, sosem lesz a múzeumi jellege. Ez a tradicionális zenére is igaz, bennünk formálódik, beszél hozzánk. A népzene különböző minden országban, de végső soron minden zenei hagyomány találkozik egy ponton. Ebben a szellemben nevelkedtem és a művészetemmel is ezt szeretném képviselni. A Közel-Keleten a zenei gyökerek ugyanazok, bizonyos énekek, dallamok egyaránt képezik az arab és a zsidó tradíció részét. Erre remek példa a libanoni zene, amely komolyan táplálkozik a szíriai hagyományokból, Szíriai pedig nem más, mint a kultúrák olvasztótégelye.
- Bizonyára van vélemény a menekültválságról, amelyet Európa és a Közel-Kelet közösen él át.
- Ma a Közel-Kelet a világ egyik forró pontja, ahol sok esetben a háború, a szomorúság, a fájdalom, a szegénység és az éhínség uralkodik. A válság, amely évek óta zajlik Irakban, most elérte Szíriát is. Ez egy súlyos tény, ami megvisel, mint minden érző embert, és hallgatásra késztet. Fájdalommal tekintek az egyetemes kultúra bölcsőjére, a területre, amely a mai napig nagyszerű tudósokat és gondolkodókat ad a világnak. Hálás vagyok az európai államoknak, hogy annyi szíriai család előtt megnyitották országaikat, és az embert látták bennünk, nem törődve a létező kulturális különbségekkel. Köszönettel tartozunk Európának, de azt is látni kell, hogy ez ideiglenes megoldás. Az éhínség és kirekesztettség jellemezte válságon csak politikai és humanitárius döntésekkel lehetünk úrrá. A vezető hatalmaknak kell visszaállítani a békét Szíriában.