A mű bemutatója Bécsben volt, a Bécsi Filharmonikus Zenekart Richter János vezényelte, és példa nélküli dicsőséget szerzett Brucknernek. A koncerten jelen volt Hugo Wolf, élményeiről lelkesülten számolt be egy barátjához írt levelében:

Ez a szimfónia egy óriás műve, a Mester minden korábbi szimfóniáján túltesz, mind szellemi dimenziója, mind gazdagsága és nagysága tekintetében. A rosszindulatú és végzetes Cassandra-jóslatok dacára, melyeket néhányan a hangverseny előtt hangoztattak, a siker leírhatatlan volt. A fény ellenállhatatlan erejével teljes győzelmet aratott a sötétségen, és a lelkesedés vihara tört ki, amint egy-egy tétel elcsendesedett. Röviden: csodálatosabb diadal volt ez, mint amilyet bármelyik római hadvezér kívánhatott volna magának.

A mű több fázisban, alapos átdolgozások után nyerte el végső alakját. Első változata 1884-87-ben készült. A második változat 1889-90-ben. Ekkor újrakomponálta az első tétel befejezését, néhány részletet törölt, a scherzóba új triót illesztett. A két változat komponálása között - ez is nagyon jellemző Bruckner munkamódszerére - visszatért III. szimfóniájának revíziójához.