Smetana Liszt szimfonikus költeményei nyomán komponált Moldvája a folyó útját mutatja be, a forrástól az erdőkön és mezőkön keresztül csörgedező pataktól a méltóságteljes folyamig, a zenekar színeit, hangszerelésbeli lehetőségeit kiaknázva, gyönyörű dallamokkal, a varázslatos cseh tájakon át vezetve a hallgatót.

Perényi Miklós (Fotó/Forrás: Garas Kálmán)

A már-már legendás gordonkaművész, Perényi Miklós azt az éppen százhúsz éve, 1896 márciusában bemutatott Dvořák h-moll gordonkaverseny op. 104. versenyművet szólaltatja meg, amely sokszínűségével, karakterbeli gazdagságával és öncélú virtuozitást mellőző mély zeneiségével, valamint őszinte zenei fogalmazásmódjával méltán vált a repertoár állandó darabjává.

A hangverseny második részében felhangzó, titokzatos tartalmú mű a rejtőzködő életmódjáról elhíresült brit szerző, Gustav Holst azon darabja, amely – a zeneszerző nagy bosszúságára és a zenekarok, koncertrendezők nagy örömére – rendkívül népszerűvé vált. A csodálatos hangzásvilágú kompozíció asztrológiai vonatkozásokon alapul, a bolygók nem a mitológiai istenek megszemélyesítői, hanem személyiségjegyek meghatározói. E három csodálatos alkotást a fiatal, mindössze negyvenesztendős, energiától duzzadó előadásairól híres dirigens, Halász Péter vezényli, aki németországi zenés színházi karrier, valamint Bernard Haitink és Fischer Ádámnál eltöltött évek után, 2014 tavaszától a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatói tisztségét tölti be, és nem kevesebb, mint negyven előadást dirigált az elmúlt évadban.