Paavo Järvi manapság a zürichi Tonhalle-Orchester dirigense, de a Müpa-beli koncertjeire április 26–27-én és 29-én egy Philadelphia–Hong Kong–London vendégkarmesteri körút után érkezik. A Grammy-díjas mester életerős szimfonikus programot vezényel a Budapesti Fesztiválzenekar élén.

Järvi karmesteri pályáját egy Sibelius-szimfóniával indította még a nyolcvanas években, 2015-ben elnyerte a Sibelius-medált, miközben lemezen is rögzítette Sibelius összes szimfóniáját az Orchestre de Paris-val. A budapesti közönség az ötödik szimfóniát hallhatja, melynek első változatát a finn komponista maga vezényelte 1915-ben, ötvenedik születésnapján. A betegeskedő Sibelius szimfóniája csupa dúr tételével hősies elszántságot sugároz.

A Schumann négy szimfóniájából Järvivel készült felvételt a kritika frissességéért ünnepli: a karmester kézjegye a zenei áttetszőségben, feszességben, a kontrasztok kiaknázásában ismerhető fel.

A mű tételeinek a komponista programszerű címeket adott (aztán törölte őket): A tavasz kezdete, Este, Vidám játszótársak, Tavaszi virágzás.

Rokonszenves koncerttermi trend, hogy a karmesterek a klasszikus repertoárt érdekesen reflektáló kortárs darabokat illesztenek a programba. Järvi ezúttal honfitársa, Erkki-Sven Tüür koncertnyitányszerű művével, a 2000-ben írt Auditusszal indítja a koncertet – a cím bejáratot, belépést, megközelítést jelent. A mű rézfúvósokon, csőharangon indul, lebegő vonósokkal, izgalmas harmóniákkal és ritmikus hangsúlyokkal jut el a hangszínek kavalkádjáig.

– nyilatkozta egyszer Paavo Järvi. „Nem rossz meló, tényleg. Ha egy Sibelius-szimfóniát vezényelsz, nem lehet okod panaszra.”

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Paavo Järvi (fotó/forrás: Kaupo Kikkas / Budapesti Fesztiválzenekar)