Klasszikus

Szimonov, a magántáncos

2012.11.07. 08:09
Ajánlom
Üdítő orosz programmal rukkolt elő a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, a vendégkarmester, Jurij Szimonov pedig egy jó erőben lévő együttest dirigálhatott.

Az igazság persze nem teljesen ez, mert Alexander Glazunov Raymonda balettjének szvit változatát Jurij Szimonov nem dirigálta. Táncolt a zenére, s nekem - aki soha nem látta Marius Petipa népszerűnek és híresnek mondott koreográfiáját - úgy tűnt, hogy mozdulatai egy valóságos balett-élmény emlékeire utalnak. A "táncikáló" karmester általában rossz hatásfokkal irányít, mozdulatai zenei értelemben nem egzaktak, a muzsikusok könnyen elbizonytalanodnak és kész a baj: belépési pontatlanságok, szétesés, árnyalatlanság jelzi a kommunikációs zavart. Ezúttal azonban nem ez történt, pontos, szabatos muzsikálást hallhattunk, ráadásul úgy, hogy a karmesteri gesztusok legtöbbször zenei gesztusokká is váltak. Hogy mindez miként lehetséges, ez Szimonov titka. S persze egy kicsit Glazunové is: hangszerelése mindig logikus, az egyes szólamoknak többnyire folyamatos mozgású anyagokat ír, érezhetően igyekszik minimalizálni a kényes belépések számát. Ráadásul az egyes tételek zsánere, jellegzetes hangvétele telitalálat, a zene különösebb rásegítés nélkül kialakítja a maga jellegzetes világát. Ezért is oly hálás az ilyesféle muzsikát a hangversenytermen kívül, például szabadtéren, egy park zenepavilonjában megszólaltatni. (A legtöbb világvárosban vannak még ilyen pavilonok, nálunk van?) 

Egy-egy remek egyéni megmozdulásra már a Raymondában is felfigyelhettünk, a második részben, Rimszkij-Korszakov Seherezádéjában viszont már boldogítóan nagy adagban szórta az együttes a szebbnél szebb szólókat. Első helyen kell említeni a koncertmestert, nélküle nincs is felvillanyozó Seherezádé-előadás. De figyelni kellett a cselló szólamvezetőre, az oboistára, a fagottosra, s természetesen a hárfásra. Ez a sok jó egyéni produkció féloldalas eredményre vezetne, ha a környezet (a tutti) nem lenne egységes, kiegyenlített, árnyalataiban választékos. Szerencsére, most ez is rendben volt. A "névtelen" szólisták (a zenekar honlapján található névsor alapján sem tudom megtippelni a dicsérendőket) sajátos kontrasztot alkottak a "neves" szólistával. Alexander Rozsgyesztvenszkij Glazunov a-moll hegedűversenyének szólistájaként lépett fel. A délceg, jó kiállású orosz hegedűművész magas termetét meghazudtoló módon viszonylag kis hangon és gyakran alacsonyan intonálva játszott. Virtuozitásának reprezentatív kvalitásáról sem a versenyműben, hanem a ráadásként játszott szellemes bravúrdarabban, Schnittke Polkájában adott számot. De nincs miért kárhoztatni Rozsgyesztvenszkijt, talán a darab sem elég okos ahhoz, hogy okosan játsszák; talán nem elég érdekes ahhoz, hogy érdekesen. Gyanítom - s főleg ezért is a megértés -, hogy amikor a hegedűs néhány éve beírta a naptárjába, hogy "Budapest, 2012. november 5.", még azt hitte, hogy „harapni fog" Glazunov darabjára. Aztán nem harapott. Nem ritka az ilyesmi a túlságosan elfoglalt, utazó zenészek világában. 

Bevallom, hogy nagy kedvencem a Seherezádé. Töményen van benne mindaz, ami Debussy vagy Ravel zenekarához vezet, az pedig, hogy a Seherezádé minimum nagynénje Stravinsky Tűzmadarának, elég közismert. Szeretek elmerülni e színes mese modernitásában, van benne egy csipet a 20. századból, de még a 19. század végének andalító modorában. Szimonovék minden számomra kedves és fontos dolgot kihoztak a partitúrából, így az sem zavart, hogy a karmester nagy kedvvel lopja el magának a showt. Mondjuk az oboaszólóra balkézzel eljátszani a kosárból kitekergő kígyót, talán már egy kicsit túlzás volt. De csukott szemmel csak annyit lehetett hallani, hogy az oboista nagyon szép hangon, karcsú arabeszkeket rajzol - s nem ez a lényeg? 

S hogy Szimonov nem is akarta annyira ellopni a showt, arra bizonyíték, hogy a zenekar minden arra érdemes egyéniségét megünnepeltette a közönséggel. A koncertmesternek (Seherezádénak) pedig még kijárt egy kézcsók is. Szép siker, remek hétkezdet, ki akar ennél többet?

Schnittke: Hegedűverseny, no. 4 - részlet, km.: Alexander Rozsgyesztvenszkij (hegedű), vez.: Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.
Klasszikus

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Vizuál

Apánk és Atyánk nyomában - megnéztük Az Úr hangját

Pálfi György hosszú idő után ismét nagyköltségvetésű filmet forgatott - Az Úr hangja egyedi világdráma családi krimi-sci-fi köntösben. A filmet december 20-tól vetítik a mozik.
Jazz/World

Ezeket a dalokat ajánlja Palya Bea karácsonyra

Az Aria Hotel Budapest kezdeményezésére ismert hazai és külföldi zenészek állítottak össze karácsonyi playlistet. Palya Bea listáján Sebő, Kispál és Bowie is szerepel.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kodály

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus buék

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Klasszikus erasmus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.
Klasszikus

A Nemzeti Filharmonikusok Haydn-sorozata

A holdbéli világ című vígopera és egy, a korban divatos törökös komédia részlete is felcsendül a Festetics Palotában.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mindenki bűnös, aki bűnt követ el?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának december 8-i adásában Székely Csaba legújabb, a tízparancsolat ihlette színdarabjáról, a 10-ről beszélgetünk, amelynek színrevitele a Radnóti Színházban készül.