Kilencévesen megnyerte a Grand Prix des Enfants Prodiges elnevezésű nemzetközi versenyt, s a budapesti születésű Rév Lívia akkor sem volt sokkal idősebb, amikor a zongorázás korabeli fejedelme, a dicsőült emlékezetű Arthur Rubinstein az alábbi szavakkal jósolt nagy jövőt neki: „Egészen biztos vagyok benne, hogy a fiatal hölgy ragyogó karrier előtt áll." Nem vitás, Rubinstein helytállóan mérte fel a pályakezdő kollegina lehetőségeit, ám a magyarországi közönség e diadalmas karriert, Rév Lívia művészi kiteljesedésének évtizedeit nem kísérhette oly szoros figyelemmel, mint amilyen amúgy okkal kijárt volna Fischer Annie Franciaországban letelepedett nemzedék- és növendéktársának. A magyar kulturális élet részleges elzártságának évtizedei megannyi csillagórától fosztották meg a hazai koncertközönséget, s jó néhány tündöklő világsztár, hangszeres művész, karmester és operaénekes egyáltalán nem, vagy éppen csak elvétve, netán hanyatló korszakában jutott el a pesti koncertdobogókra, illetve az Operaház színpadára. Azonban a külföldi sztárvendég-járás esetlegességeinél és korlátjainál nem kevésbé fájdalmas veszteségnek, és legalább oly sajnálatos kortörténeti tünetnek kell tekintenünk, hogy a magyarságát választott új hazájában is ápoló, s mindeközben Franciaország egyik első zongoristájává és zongorapedagógusává emelkedő Rév Lívia ugyancsak hiányzott a hazai koncertélet állandó, de legalábbis rendszeres résztvevőinek sorából.
Különös szerencsénkre, Rév Lívia mindmáig intakt módon őrzi művészetének megejtő vonzerejét, s így ha megkésve is, de az elmúlt években a magyar zenei nyilvánosság, s a hazai koncertközönség is közelebbi ismeretségbe kerülhetett zongorajátékának könnyed eleganciájával, billentésének váltig makulátlan tisztaságával. Megismerhettük és egyszersmind a szívünkbe is zárhattuk az elragadóan bájos asszonyt, aki 2008 nyara óta a Francia Becsületrend lovagi fokozatának birtokosa. Magyarországi újrafelfedezése egy 2003. novemberi zongoraesttel vette kezdetét, s több emlékezetes hangverseny, köztük a Strém Kálmán születésének 75. évfordulójára szervezett tavalyi zeneakadémiai fellépés, valamint egy nagyszerűen sikerült portréfilm, Mácsai János és Pálos György 2006-os munkája után immár meghitt ismerősünkként találkozhatunk az idén kilencvennégy esztendős zongoraművésznővel. Most május elsején az egykor párizsi mesterkurzusait látogató Érdi Tamás társaságában Chopint játszik majd Rév Lívia, s mi csak jó egészséget kívánhatunk neki. Magunknak pedig még minél több örömteli pillanatot Rév Lívia zongorajátékából és szeretetreméltó jelenlétéből.
2010. május 1. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Rév Lívia és Érdi Tamás Chopin-estje
hírlevél
