Klasszikus

Szivarozás a mínuszban

2004.02.23. 00:00
Ajánlom
Csúcsforgalomban a hatos villamos kismiska az operabálhoz képest. Csak általában a villamoson nincsenek nagyestélyiben a hölgyek, így nehezebb a ruhájukra lépni. A kétezer-ötszáz vendég és a nagyszámú személyzet csordultig tölti a helyiségeket.

A nagyterem monumentális látványt nyújt. A nézőtérről kiszedték a székeket, parkettaimitációt raktak le, a meglehetősen mély színpad hátuljáig húzódik. A színpadon pedig Csikós Attila díszlete, amely szintén páholyokból, bálozásra alkalmas területekből áll, tulajdonképpen imitálja a nézőtéri részt. A mennyezetről hatalmas virágkompozíciók lógnak. A nyitótáncosok többsége láthatóan elfogódott, kissé ideges, de mutatós. A díszvendég a kétszeres olimpiai bajnok, négyszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok Katarina Witt is biztos meglehetősen mutatós. Belőle azonban a földszinten állva szemernyit sem látok. Van ugyan emelt dobogó, amin beszél, de talán jobban meg lehetett volna emelni.

Szinetár Miklós, az Operaház főigazgatója üdvözlő szavaiban azt ecseteli, hogy tízmillió magyarból csak kétezer-ötszázan lehetünk itt, de hogy ezt nyilván sok munka előzte meg azok esetében, akik ide eljöhettek. Szimpatikus és kissé kelet-európai beszéd, némi lelkiismeret-furdalást tükröz, hogy miért éppen mi vagyunk itt, és ez az enyhe tudathasadás tulajdonképpen végigkíséri az estét. Csepeli György szociálpszichológus, jelenleg államtitkár azt mondja: nem ő van itt, hanem az államtitkár. Impozánsnak tartja a látványt, de első generációsak az itt lévő elit tagjai, és ez érződik a gesztusaikon. Látszik az egész testükön, hogy húsz–harminc évnyi kemény munka van mögöttük, mások azok, akiknek az anyagi jólét gyerekkoruktól biztonságot és lazaságot ad.

A személyzet viselkedésében megfigyelhető mind a merevség, mind a túlzott lazaság. Letétbe kell helyeznünk például a mobiltelefonjainkat, amikor rákérdezek, hogy miért, nem kapok elfogadható magyarázatot. Az a megtermett gorilla is meglehetősen rugalmatlan, aki észreveszi, hogy a büfé kerengőrészében – ahol azelőtt mindig lehetett dohányozni – bagósok bukkannak fel. Kiküldi a vendégeket az erkélyre, a mínuszba, ahol elhelyeztek néhány – nem elég – melegítőalkalmatosságot. Szinte hozzájuk simulva próbálják a vendégek rongálni az egészségüket. Így szivarozni meglehetősen mókás, ez nyugodtabb körülményeket igényelne.
Túlzott lazaságban sincs hiány. Kis itallapokról lehet koktélokat választani, operával kapcsolatos fantázianevekkel. Az Oberon nevűt kérem. A mixer csak úgy pacekban visszakérdez, hogy az micsoda? Megmutatom neki. Erre közli, hogy ezeket a koktélokat bizony csak úgy délelőtt találták ki sebtiben. Végigböngészi, mit tartalmaz az Oberon, majd azt mondja, hogy nincs hozzá almalé, de majd kever nekem valami finomat. Ez egy alternatív szórakozóhelyen esetleg elmegy. De amikor például az olasz termet keressük, az egyik pincérfiú először a vállát vonja, majd hüvelykujjával mutatja, hogy szerinte arra, azt nem érzi szükségesnek, hogy megszólaljon. Azt pedig végképp furcsa, hogy a használt tányérok sokáig az asztalon maradnak.

Az asztalokat olyan sűrűn helyezték el, hogy csak vendégtársaink állandó macerálásával lehet köztük úgy-ahogy elférni.
Amúgy jó a hangulat, barátságosan kvaterkázunk egymással, valószínűleg ez az este egyik legfőbb értelme. Schiffer János, a kulturális ügyekért felelős budapesti főpolgármester-helyettes, aki minden alkalommal – azaz kilencszer – eljött az operabálra, egyenesen azt mondja, hogy a műsor, az étel nem is különösebben érdekli a vendégeket. Inkább az, hogy ki kivel találkozik. Így gondolja Szőgyényi József sztárügyvéd is, aki vicceket, történeteket mesélni, kollégákkal találkozni jön ide. És bizony van itt ügyfele is. Szilágyi János riporter Amerikában megtanulta, fontosak a partik, s hogy ezeken nem feltétlenül az ismerősökkel kell csevegni, hanem ki kell használni a lehetőséget, hogy új kapcsolatok is teremthetők. Szilágyiék előző nap még nem tudták, hogy jönnek, az egyik barátjuk megbetegedett, ő adta a páholyát. Szilágyi meg is jegyzi, hogy most ketten a feleségével félmilliót érnek, mert ennyibe került volna a jegy. A feleség, Vidák Györgyi jelmeztervező, ő tervezte például a bálra Lévai Katalin miniszter és Oravecz Éva sajtószóvivő ruháját.

Sugár András, a Westel vezérigazgatója is szeret itt beszélgetni, és annyira gyönyörűnek tartja magát az épületet, hogy erre mindannyian büszkék lehetünk, mindig szívesen jön ide. Rozsos István operaénekes is már kilencedik alkalommal van itt az operabálon, segít a szervezésben is. Szellő István – aki harmadik alkalommal vezeti a műsort – nagyjából ugyanazokat az arcokat látja, akik Schiffer János szerint nem feltétlenül tartoznak az igazán felső réteghez, a száz leggazdagabb magyarhoz. Szerinte a középosztályból sokaknak fontos, hogy itt legyenek.
Beszélgetni egyébként olykor nehéz, a büfében igen hangos, bár jóféle, dzsesszes zene szól. A zenével különben baj van. A nagyteremben Bergendyék játszanak, ami elég hangulatos, de nem biztos, hogy a "hadd főzzek ma magamnak" jellegű zene illik leginkább ide. Szinte mindenütt hasonló zene szól.

Láthatóan az emberek többsége jól érzi magát, felolvad a forgatagban. Amikor távozunk, a pótruhatárral szemben – ahol a kabátjaink helyet kaptak – ládákat rakosgatnak. Ez azért kissé illúzióromboló. Igaza van Csepeli Györgynek, ez első generációs bál. Sok az erénye, tényleg újra kialakulóban van már nálunk a báli kultúra, de még jócskán megmutatkoznak a gyerekbetegségek.

A bál számokban

2500 vendég, 160 nyitótáncos, 1200 négyzetméteres parkett, 76 tagú szimfonikus zenekar, 200 hosztesz, 1500 fős személyzet, 30 ezer szál virág, több mint 80-féle ital (ebbôl ezer üveg pezsgő), hatezer üveg ásványvíz, 20 ezer darab kristálypohár, 50 szakács a Gundelből, 200 pincér, 20 ezer darab Zsolnay barokk tányér, 10 ezer darab szalvéta, 400 taxi, háromezer színes műsorfüzet, 45 tévés 9 kamerával, 3600 fénykép, 26 perces televízióműsor (M1). A báli forgatagot a televízió segítségével minden évben több mint kétmillióan látják.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.