Klasszikus

Szivarozás a mínuszban

2004.02.23. 00:00
Ajánlom
Csúcsforgalomban a hatos villamos kismiska az operabálhoz képest. Csak általában a villamoson nincsenek nagyestélyiben a hölgyek, így nehezebb a ruhájukra lépni. A kétezer-ötszáz vendég és a nagyszámú személyzet csordultig tölti a helyiségeket.

A nagyterem monumentális látványt nyújt. A nézőtérről kiszedték a székeket, parkettaimitációt raktak le, a meglehetősen mély színpad hátuljáig húzódik. A színpadon pedig Csikós Attila díszlete, amely szintén páholyokból, bálozásra alkalmas területekből áll, tulajdonképpen imitálja a nézőtéri részt. A mennyezetről hatalmas virágkompozíciók lógnak. A nyitótáncosok többsége láthatóan elfogódott, kissé ideges, de mutatós. A díszvendég a kétszeres olimpiai bajnok, négyszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok Katarina Witt is biztos meglehetősen mutatós. Belőle azonban a földszinten állva szemernyit sem látok. Van ugyan emelt dobogó, amin beszél, de talán jobban meg lehetett volna emelni.

Szinetár Miklós, az Operaház főigazgatója üdvözlő szavaiban azt ecseteli, hogy tízmillió magyarból csak kétezer-ötszázan lehetünk itt, de hogy ezt nyilván sok munka előzte meg azok esetében, akik ide eljöhettek. Szimpatikus és kissé kelet-európai beszéd, némi lelkiismeret-furdalást tükröz, hogy miért éppen mi vagyunk itt, és ez az enyhe tudathasadás tulajdonképpen végigkíséri az estét. Csepeli György szociálpszichológus, jelenleg államtitkár azt mondja: nem ő van itt, hanem az államtitkár. Impozánsnak tartja a látványt, de első generációsak az itt lévő elit tagjai, és ez érződik a gesztusaikon. Látszik az egész testükön, hogy húsz–harminc évnyi kemény munka van mögöttük, mások azok, akiknek az anyagi jólét gyerekkoruktól biztonságot és lazaságot ad.

A személyzet viselkedésében megfigyelhető mind a merevség, mind a túlzott lazaság. Letétbe kell helyeznünk például a mobiltelefonjainkat, amikor rákérdezek, hogy miért, nem kapok elfogadható magyarázatot. Az a megtermett gorilla is meglehetősen rugalmatlan, aki észreveszi, hogy a büfé kerengőrészében – ahol azelőtt mindig lehetett dohányozni – bagósok bukkannak fel. Kiküldi a vendégeket az erkélyre, a mínuszba, ahol elhelyeztek néhány – nem elég – melegítőalkalmatosságot. Szinte hozzájuk simulva próbálják a vendégek rongálni az egészségüket. Így szivarozni meglehetősen mókás, ez nyugodtabb körülményeket igényelne.
Túlzott lazaságban sincs hiány. Kis itallapokról lehet koktélokat választani, operával kapcsolatos fantázianevekkel. Az Oberon nevűt kérem. A mixer csak úgy pacekban visszakérdez, hogy az micsoda? Megmutatom neki. Erre közli, hogy ezeket a koktélokat bizony csak úgy délelőtt találták ki sebtiben. Végigböngészi, mit tartalmaz az Oberon, majd azt mondja, hogy nincs hozzá almalé, de majd kever nekem valami finomat. Ez egy alternatív szórakozóhelyen esetleg elmegy. De amikor például az olasz termet keressük, az egyik pincérfiú először a vállát vonja, majd hüvelykujjával mutatja, hogy szerinte arra, azt nem érzi szükségesnek, hogy megszólaljon. Azt pedig végképp furcsa, hogy a használt tányérok sokáig az asztalon maradnak.

Az asztalokat olyan sűrűn helyezték el, hogy csak vendégtársaink állandó macerálásával lehet köztük úgy-ahogy elférni.
Amúgy jó a hangulat, barátságosan kvaterkázunk egymással, valószínűleg ez az este egyik legfőbb értelme. Schiffer János, a kulturális ügyekért felelős budapesti főpolgármester-helyettes, aki minden alkalommal – azaz kilencszer – eljött az operabálra, egyenesen azt mondja, hogy a műsor, az étel nem is különösebben érdekli a vendégeket. Inkább az, hogy ki kivel találkozik. Így gondolja Szőgyényi József sztárügyvéd is, aki vicceket, történeteket mesélni, kollégákkal találkozni jön ide. És bizony van itt ügyfele is. Szilágyi János riporter Amerikában megtanulta, fontosak a partik, s hogy ezeken nem feltétlenül az ismerősökkel kell csevegni, hanem ki kell használni a lehetőséget, hogy új kapcsolatok is teremthetők. Szilágyiék előző nap még nem tudták, hogy jönnek, az egyik barátjuk megbetegedett, ő adta a páholyát. Szilágyi meg is jegyzi, hogy most ketten a feleségével félmilliót érnek, mert ennyibe került volna a jegy. A feleség, Vidák Györgyi jelmeztervező, ő tervezte például a bálra Lévai Katalin miniszter és Oravecz Éva sajtószóvivő ruháját.

Sugár András, a Westel vezérigazgatója is szeret itt beszélgetni, és annyira gyönyörűnek tartja magát az épületet, hogy erre mindannyian büszkék lehetünk, mindig szívesen jön ide. Rozsos István operaénekes is már kilencedik alkalommal van itt az operabálon, segít a szervezésben is. Szellő István – aki harmadik alkalommal vezeti a műsort – nagyjából ugyanazokat az arcokat látja, akik Schiffer János szerint nem feltétlenül tartoznak az igazán felső réteghez, a száz leggazdagabb magyarhoz. Szerinte a középosztályból sokaknak fontos, hogy itt legyenek.
Beszélgetni egyébként olykor nehéz, a büfében igen hangos, bár jóféle, dzsesszes zene szól. A zenével különben baj van. A nagyteremben Bergendyék játszanak, ami elég hangulatos, de nem biztos, hogy a "hadd főzzek ma magamnak" jellegű zene illik leginkább ide. Szinte mindenütt hasonló zene szól.

Láthatóan az emberek többsége jól érzi magát, felolvad a forgatagban. Amikor távozunk, a pótruhatárral szemben – ahol a kabátjaink helyet kaptak – ládákat rakosgatnak. Ez azért kissé illúzióromboló. Igaza van Csepeli Györgynek, ez első generációs bál. Sok az erénye, tényleg újra kialakulóban van már nálunk a báli kultúra, de még jócskán megmutatkoznak a gyerekbetegségek.

A bál számokban

2500 vendég, 160 nyitótáncos, 1200 négyzetméteres parkett, 76 tagú szimfonikus zenekar, 200 hosztesz, 1500 fős személyzet, 30 ezer szál virág, több mint 80-féle ital (ebbôl ezer üveg pezsgő), hatezer üveg ásványvíz, 20 ezer darab kristálypohár, 50 szakács a Gundelből, 200 pincér, 20 ezer darab Zsolnay barokk tányér, 10 ezer darab szalvéta, 400 taxi, háromezer színes műsorfüzet, 45 tévés 9 kamerával, 3600 fénykép, 26 perces televízióműsor (M1). A báli forgatagot a televízió segítségével minden évben több mint kétmillióan látják.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Fidelio Tours

A Gyógyítókerttől a Pajtaszínházig – Partitúra az Őrségben

Az Őrségben kalandozik a Partitúra kulturális felfedezőműsor szeptember 26-án, szombaton 14.30-tól a Duna tévén. Egyébként az Őrség onnan kapta a nevét, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.
Jazz/World

Frissítette minden idők legjobb 500 albumának listáját a Rolling Stone

Tizenhét évvel első kiadása után napra kész állapotba hozta a Rolling Stone magazin minden idők legjobb 500 albumának listáját, amelynek élén Marvin Gaye What's Going On című albuma felváltotta a Beatles együttes Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című albumát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.