Az évad végéhez közeledve, koncertjeik során át szép íven látszik a 210 éves zenekar kitartó munkája. A jubiláló társulat hitvallása szerint 210 éve van jövője, a mindenkori jelenben azon dolgozik, hogy a magas szintű klasszikus zene szakmaiságát megőrizze és fejlessze. Ugyanakkor a szakmai szempontokon túl az egész műfaj lelkiségét is szem előtt tartva intenzív kapcsolatban, diskurzusban áll a közönségével. Nyilván ez Pécsett még intenzívebben és közvetlenebbül zajlik, mint Budapesten vagy akár Bécsben, ahol a zenekar bérletes sorozatban lép fel a Musikverein nagytermében.

A Müpában ezen az estén Brahms, Martucci és Bartók zenéinek pillérei közt feszülő érzelemköntösként bomlik ki előttünk az érzékeny műsor tartalma. A legmegfelelőbb kezekbe került a karmesteri pálca és a Brahms darab: Balog József zongoraművésznek köztudottan hatalmas a repertoártudása, de nagy érzékenysége is. Rendszeresen dolgozik a pécsiekkel, így egymást jól ismerve magasabb szinten játszhat együtt az együttes és a szólista. Bogányi Tibor karmester zenei és emberi lelkesülésre, lángolásra hajlamos alkata szintén segíti a zenei program kibontakozását.

Brahms II. zongoraversenye az érett férfit és az érett zeneszerzőt állítja elénk, a zongora mellett szép számmal adott szólókat a zenekar hangszereinek is, így a versenymű valóságos dialógus az egyes hangszerek között. „Brahms b-dúr zongoraversenyére kaptam felkérést, melyet nagy örömmel vállaltam. Brahms zenéje nagyon közel hozzám, de ezzel a művel most lépek először színpadra. A darab a zongorairodalom egyik hegycsúcsa, így rendkívül nagy várakozással és izgalommal kezdem a felkészülést. Azt hiszem, egy remek koncert elébe nézünk!” – nyilatkozta Balog József.

Bogányi Tibor és Balog József (Fotó/Forrás: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok)

A mű a Pesti Vigadóból indult el a világsiker útján, az ősbemutató ugyanis ott hangzott el Erkel Sándor vezényletével és a szerző szólójával. A késő-romantikus Martucci végtelenbe néző Gesz-dúr noktürnjéből is érződik, hogy a szerző a wagneri hangszerelés, lassan folyó szenvedélyesség és végtelen dallamok ismerője és kedvelője. Az Op. 70-es két noktürn eredetileg zongorára készült, a két darab közül az elsőt maga Martucci hangszerelte meg zenekarra. Az ő romantikus idilljét Bartók Béla rendkívül progresszív Csodálatos mandarinja követi, melyben minden profánság ellenére a szerelem, az emberi érzelmek erejének megjelenítését tűzte ki céljául.

Bartók 1918-19-ben írta A csodálatos mandarin című egyfelvonásos táncjátékát Lengyel Menyhért forgatókönyve alapján. Bartók nem a történet naturalitását találta „csodálatosan szépnek”, hanem azt, ahogyan a szerelmet rablásra felhasználó arctalan nagyvárosban mégis a szerelem az, ami minden kínzás túlélésére képessé teszi a főszereplőt, és az immáron kívánatos halált csak a szerelem beteljesedése hozhatja el. Sok kritika ellenére mindig volt a közönségnek olyan része, aki rajongással fogadta a darabot, így minden tiltás ellenére is egyike lett a mű Bartók közismert műveinek. A bemutató tanulságai alapján Bartók 1928-ban zenekari szvitet készített a műből, ez hangzik el ezen az estén.

Fejléckép: Bogányi Tibor és Balog József / fotó: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok

Támogatott tartalom.