Klasszikus

Szívverés - II. rész

2008.03.27. 00:00
Ajánlom
Gardiner, azt gondolom, bölcsebb lett. Nem közelebb, hanem éppen messzebb lépett attól, amit Bach leírt: a János-passió előadása bővelkedett az egészen meglepő, és elképesztő megoldásokban. De még egyszer hangsúlyozom, semmi sem volt véletlen.

Gardiner nem tette közzé, kik lesznek a szólisták, nem íratta fel a műsorfüzetre, kik éneklik a szoprán, illetve alt, basszus szólamokat: a szólisták a kórusból léptek elő. Joshua Rifkin és Andrew Parrott egy szólam egy énekes – egyre többek által cáfolt – elméletét sosem tudtam elfogadni (bár tetszett - éppen a most igazán brilliáns Mark Padmore és Paul McCreesh erre az elméletre alapított Máté-passió felvétele miatt), de ezt az elképzelést egyszerűen könnyekkel díjaztam. Sok mindent kifejezett ez: azt is, hogy milyen alázattal kell és lehet énekelni az áriákat, hogy mennyire fontos a kórus, hogy mennyire nem lehet elválasztani egy szólistát a kórusból. Hogy mennyire egy és egész maga a mű. A szólisták kiegyenlítettsége, különösen a basszus regisztereké, a vokális megszólalásokat ugyanolyan homogénné tették, mint a vonóskar játékát. Erre törekedett, erre a homogenitásra Gardiner korábban is, de ez sosem jelentett még ennyire: egységet. Pontosabban: Egy-séget. Lehetne bírálni az énekeseket; lehetne, de felesleges: mert ez az előadás nem a szólistákról szólt. A legtöbb előlépő hangregisztere kicsit szűk volt egy Bach szólamhoz - nem elég mély - de ugyanakkor minden megszólalás mégis olyan éteri, olyan átható és megelevenítő, hogy nincs helye kifogásnak.

Már a Herr, unser Herrscher első hangjainál a sírás fojtogatott.

Egészen másképpen áradt ez a zene, mint az 1986-os lemezen, egészen máshová kerültek a hangsúlyok, sokkal jobban hullámzott, nem a lassú felemelkedés, és kitörés jellemezte, hanem a fokozatos fejlődés, a kitárulkozás. Gardiner tíz különböző hosszúságú részre tagolta - fél perces szünetekkel - a művet (egyik szünet sem volt esetleges, nem értek egyet kiváló kritikustársammal, aki szerint némelyik az volt): ezek a művön belüli egységek korálokkal kezdődtek, és azzal is végződtek. Nem azt kívánta Gardiner ezzel sugallni, hogy a passió kantáták laza füzére (hogy úgy lett kantátákból összefércelve). Az egyes epizódok súlyos drámaiságát hangsúlyozta; azt mutatta meg: az egyes epizódokon belül hol vannak a hangsúlyok, azokban milyen erő, milyen szenvedély van.
Nem mondtam, az említett interjúban, Gardiner Bach szenvedélyességére is kitér. Azt állítja, hogy ez, a szenvedélyesség, a zeneszerző egyik legalapvetőbb tulajdonsága. A koncertet megelőző délelőttön, egy kötetlen beszélgetésen azt mondta Gardiner, hogy úgy világít rá Bach a passió egyes főbb drámai pontjaira, ahogy egy híradó stáb találja meg a frontvonalon egy csata legfőbb fordulópontjait. A Christus, der selig macht koráltól az Ach grosser König korálig tartó epizódban Jézus szavaira tette a legnagyobb hangsúlyt: "az én országom nem ebből a világból való" – a szinte elviselhetetlenül súlyosnak tetsző szavak után az ütembeosztástól tulajdonképpen független dallamsor szerkezettel megjelenített korállal oldotta fel a feszültséget. Szinte hallani lehetett a megkönnyebbülés hangjait.

Ám a következő epizód még súlyosabb szavakat tartogatott.

Ezzel a fokozással érte el Gardiner, hogy ne az alt hangminősége, nem is maga az Es ist vollbarcht alt ária (a valaha írt legszebb áriák egyike) okozza a legdöbbenetesebb megrendülést (azt az élményt, ami az élet értéket növelni hivatott): hanem maguk a szavak.

Bevégeztetett. Nincs tovább. Aki maghalt, akinek a halálánál tanúk voltunk: Istennek egyetlen fia volt.

Julia Doyle (egyébként a legkiválóbb szólista) vigasztaló szoprán áriája ismét könnyeket csalt a szemembe. Amit átéltem, mintha nem csupán egy zenei élmény lett volna. Hanem sokkal több, jóval több annál. Nem lehet többet elvárni, egy Bach-passió előadástól.

Elámulva láttam és hallottam Gardiner ötleteit: ha kellett, a viola de amores hölgyet ültette előre, Mark Padmore-t kiléptette az evangélista szerepből, és rábízott egy tenoráriát, a Betrachte meine Seele basszus ariosohoz – mely nem része az 1725-ös változatnak, így tavaly Herreweghe-ékkel nem is szólalt meg – elültette az első hegedűs posztról Debretzeni Katit, és a csellót gambára cseréltette. A continuo szólamot hol orgonán játszották, hol csembalón, és nem csak elképesztően pontosan, és érzékien, de ügyesen ugrálva az egyik hangszertől a másikig. A Durch dein Gefängnis korálhoz Gardiner nem kért zenekari kíséretet. Ez a meglepő megoldás kidomborította egyrészt a korál szépségét – felemelte, egészen magasra: éterien szólt – másrészt minden korábbi megszólalásnál jobban bizonyította, hogy a Gardiner előadások egyik legfőbb erőssége a most éppen huszonkét tagú, és nagyon fiatalok tagokból álló (vagyis dinamikusan változó) Monteverdi Kórus.

A Mein teurer Heiland áriához a gambás ismét csellóra váltott. Az előadás után egy zenész barátom kevés kifogásolnivalót talált az Gardiner passiójában, de azt nem hagyhatta szó nélkül, milyen csúnya hangja volt, már-már az előadáshoz méltatlan hangja – a gambának. Egyetértettem vele.

Azzal már kevésbé, hogy az recitativókon lett volna még mit dolgozni, mert volt, amelyik közben a figyelem lankadni látszott. Mark Padmore hihetetlen, német színészeket megszégyenítő dikcióval, egész elképesztően átélten adta elő az evangéliumi szövegeket.

Gardiner zenekarának nem csak a pontos, hibátlanul fújó fúvósok voltak az erőssége, hanem a vonóskar is, melynek két tagja magyar. Az első hegedűs, az érzékenyen, ha kell nagyon visszafogottan, csendes áhítattal, ha kell robosztus erővel játszó Debretzeni Kati, illetve a csellista Gáborjáni Kinga.

(Gardiner a próbákon külön üdvözölt két magyar lányt, a fagottos Farkas Györgyit, és Gáborjáni Kingát. A kolozsvári Debretzeni Kati kedvesen figyelmeztette a karmestert, hogy róla se feledkezzen meg. Legyünk büszkék arra, hogy egy ilyen előadásnak három magyar is részese volt. Érdemtelenül keveset beszélünk róluk. A zenekart Angol Barokk Szólistáknak hívják. Az angolokon kívül – ha jól számoltam - a magyarok vannak benne jelenleg a legtöbben…)

Pilinszky János egy sok évvel ezelőtti János-passió utána írta a következőket: "a Passió története, drámája soha még ilyen erővel nem jelent meg bennem, mint a János-passió tegnapi előadásán. A zene nyelvén Bach mintha teológiai problémákra válaszolna, a spekulatív elme kérdéseire. Zajlik a passió, drámaian, ahogy senki más tolmácsolásában, s az egész mű egyhelyben lüktet, mintha Isten szívverését hallanánk."

Amit írt, ez után az előadás után még indokoltabban írhatta volna.

Ha hallom - és hallom szerencsére még Gardinerék előadását - valóban, mintha e szívverést is hallani vélném.

(Sir John Eliot Gardinerrel interjú is készült, amelyet a jövő héten olvashatnak a Fidelio oldalain.)

(2008. március 23. 19:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Az Angol Barokk Szólisták és a Monteverdi Kórus koncertje; Bach: János-passió; km.: Mark Padmore (Evangélista), Dietrich Henschel (Jézus), Julia Doyle (szoprán), Dixon Gayle, David Bates (alt), Matthew Brook (basszus), vez.: Sir John Eliot Gardiner)

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Több ezer aláíró követeli Demeter Szilárd lemondását

Miután holokausztrelativizáló publicisztikát közölt Soros György nevének tízszeri említésével az Origón, számos szervezet és ismert értelmiségi lemondásra szólítja fel a PIM főigazgatóját
Könyv

„Szégyen és gyalázat” – Írók reagáltak Demeter Szilárd publicisztikájára

Kepes András lemondta a PIM-ben megrendezendő könyvbemutatóját, Vámos Miklós melegebb éghajlatra küldte Demeter Szilárdot, Dragomán szégyennek és gyalázatnak nevezte az esetet. Felbolygatta a szakmát a PIM főigazgatójának írása.
Könyv

Nem meneszti a kormány Demeter Szilárdot az origós írás miatt

Arról kérdeztek az ellenzéki képviselők, hogy menesztik-e a Demeter Szilárdot a holokausztrelativizáló publicisztika miatt.
Színház

Vecsei H. Miklós arról beszélt, miért búcsúzott el a Vígszínháztól

„Leszek én még vígszínházi tag” – mondta a Rózsavölgyi Szalon Mi jár a fejedben című műsorában Vecsei H. Miklós, akinek a neve hosszú évekre egybeforrt Nemecsekével. Most ír, rendez, zenél és újratervez.
Klasszikus

Online koncertek a Filharmónia Magyarországtól

A 17 éves zongorista Bach, Beethoven és Schumann műveit adja elő a pécsi Kodály Központban. A Filharmónia Magyarország közvetítéseit ajánljuk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

30. születésnapját ünnepli az Orfeo Zenekar

A zenekar Haydn és Mozart-művekből álló koncerttel ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját 2021. január 19-én a Zeneakadémián.
Klasszikus mvm

A zeneművészet fiatal tehetségeit díjazta az MVM

A zeneművészet legtehetségesebb fiatal képviselői tizenharmadik alkalommal vehették át a Junior Prima Díj magyar zeneművészet kategóriájának elismeréseit. Az MVM Zrt. idén is tíz hazai tehetséget díjazott, ez alkalommal először bárki ingyenesen nyomon követhette az online megrendezett díjátadót és a fiatal zenei géniuszok gálakoncertjét 2020. november 26-án, az mvmjuniorprima.hu oldalon.
Klasszikus online közvetítés

Online koncertek a Filharmónia Magyarországtól

A 17 éves zongorista Bach, Beethoven és Schumann műveit adja elő a pécsi Kodály Központban. A Filharmónia Magyarország közvetítéseit ajánljuk.
Klasszikus hír

Japán zeneszerző nyerte idén a Zeneakadémia Bartók Világversenyét

Sinszuke Okamoto nyerte el idén a komponistáknak meghirdetett Bartók Világverseny első díját. A győztes mű szerepel majd a 2021-es, vonósnégyes formációknak szóló megmérettetésen is.
Klasszikus gyász

Elhunyt Terényi Ede erdélyi magyar zeneszerző

Elhunyt 85 éves korában Terényi Ede Erkel Ferenc-díjas romániai magyar zeneszerző, zenetudós, aki az egyik legjátszottabb alkotónak számít az erdélyi magyar zeneszerzők között.