- A Cziffra Fesztivál február 25-i nyitóhangversenyén fog közreműködni, mint narrátor, ahol Balázs János zongoraművész, a Cziffra Fesztivál művészeti vezetőjének partnereként lép színpadra. Milyen előzményei vannak kettejük közös munkájának?

- Jánossal nem ma kezdődött a munkakapcsolatom, és talán már mondhatom, hogy a barátságom. Korábban ő keresett meg engem, hogy egy-egy fellépése alkalmával közreműködjek, és olvassak fel azokból az irodalmi művekből, amelyek a koncerten elhangzó művek zeneszerzőit megihlették. Ezek az események közel hoztak minket egymáshoz, megismerhettem a gondolkodásmódját. A munkák alatt többször szóba került Cziffra György személye, aki János számára fontos minta és inspirációs forrás. Sokat beszélgettünk róla, mivel közös könyvélményünk Cziffra önéletrajzi kötete, amit a fiával együtt vetett papírra az emigrációban. Fölkavaró, csodálatos mű, amely egy mélyből induló, a világ meghódításáig ívelő fantasztikus életutat ölel fel, sokszor óriási kanyarokkal és megpróbáltatásokkal. Ebből válogattunk a nyitókoncertre.

Hegedűs D. Géza

- Hogyan hangolták össze a prózai részeket a zenével?

- A prózai rész gyakran feltételez egy-egy zenei művet, máskor pedig a zenei betét hívja elő azt a szöveget, ami majd elhangzik a koncerten. Szó és zene együtt lélegzik. Az est folyamán megidézzük Cziffra György gyermekkorát, ahogyan felismerte benne édesapja a tehetséget, találkozását Dohnányi Ernővel, aki Kodálynak is megmutatja a tehetséges ifjút. Nem hagyjuk ki természetesen azokat a magyarországi megpróbáltatásokat sem, amikből jócskán kijutott neki: a háborús éveket, a katonaságot, az ellehetetlenülést, majd az  éjszakában töltött nehéz időszakot . A kiúttalanság és reménytelenség végül arra kényszerítette, hogy élete párjával és kicsi gyerekével nekiinduljon a határnak, ám a tervük kudarcot vallott, börtönbe kerül, majd kőbányában kellett dolgoznia. Beszámolt róla, itt hogyan nehezültek el az ízületei. Aztán ismét felépíti magát és 1956. október 22-én Magyarországon elsőként mutatja be Bartók Amerikában megszületett zongoraversenyét. Másnap kitör a forradalom, ő pedig családjával ismét elindul nyugatra, onnan pedig a világhír felé. Fantasztikus élet és pálya, amely számomra is nagyon tanulságos. Az elhangzó szövegrészletek mellett Balázs János Schubertet, Lisztet, Chopint, Schumann-t, Brahms-t, Balakirevet és Cziffra-féle Strauss-átdolgozást fog játszani ezen az estén.

- Milyen kép alakult ki önben a könyv alapján Cziffra Györgyről?

- Egy öntörvényű ember volt, autodidakta, aki folyamatosan tanult és gyakorolt. Egyik felismerésem vele kapcsolatban, hogy ugyanaz a jótékonyság jellemezte, mint Liszt Ferencet, akihez hasonlóan sok koncertet adott ingyen. Cziffra György hirtelen került a világ tetejére, gazdag egzisztenciát tudott teremteni magának a befogadó új hazájában, de ennek ellenére sosem felejtette el, honnan érkezett. Nem volt könnyű élete, de mindig erőt és inspirációt adott számára, hogy volt mihez mérnie az éppen adott lehetőségeket. Sosem volt önző abban, hogy átadja mindazt, amit tud, hihetetlen nagyvonalúsággal és odaadással fordulat a támogatandó tehetségek és rászorulók felé. Ugyancsak megrendített ebben a műben, hogy azokról a nagy személyiségekről, akiktől tanult, a legmelegebb hangon és a legnagyobb megbecsüléssel beszél. Hihetetlen hálával gondol vissza a mestereire, akik nyomot hagytak benne.

- Az est folyamán egy lírai részlet is elhangzik majd.

- Van egy kedves Radnóti-vers a könyvben, az Emlékeimben című, amelyben a költő megidézi az utolsó franciaországi útját, amin Fannival volt. Ebben a versben szerepel Senlis, ahol végül Cziffra György is otthonra talált. Így rímel egymásra ez a vers és Cziffra életútja – ez lesz a koncert befejező momentuma.