Klasszikus

Sző, fon

2014.03.03. 09:00
Ajánlom
A Takács-kvartett számomra még mindig hívószó: ha ezt a nevet hallom, ott a helyem. Pedig egyszer már hümmögtem, mikor – talán 2003-ban – Mozarttal melegítettek be, s most ismét hasonló szerkezetű műsort hoztak. KRITIKA

Ismét kénytelen vagyok a közönséggel foglalkozni. A bevezetőben említett koncertjüket Strém Kálmán és Jakobi László szervezte, ha jól emlékszem, a kudarcba fulladt, ám annál színvonalasabb kamarazene-sorozatuk részeként (melynek során többek közt az Alban Berg és a Tokyo kvartett is eljött). 2014. február 26-án Jakobi László szervezésében egy másik - sikeresebb, sőt a nem szimfonikus sorozatok közül talán a legsikeresebb - sorozata, A zongora folytatódott a Müpában, ahol nem kisebb nevezetesség lépett színpadra, mint Mitsuko Uchida. A Zeneakadémia koncertszervezőinek tehát oly messzire nem kellett volna menniük, hogy rájöjjenek, ezen az estén aligha számíthatnak telt házra - a közönség száma még ehhez képest is szerénynek volt mondható.

Mozart hat „Haydn-kvartettje" hatféleképpen remekmű, s ez abból a szempontból is igaz, hogy nem egyformán könnyen adják meg/el magukat. A d-moll vonósnégyes alighanem elsőre levesz a lábunkról, a G-dúr mélységének felfedezéséhez talán több idő kell, bár a záró fugatója elsőre is impozáns. A Dissonanzen-vonósnégyes tálcán kínálja a modernséget, Beethovennek mégis az A-dúr volt a kedvence. A Vadászatnál a név vezeti félre könnyen a gyakorlatlan hallgatót, s talán az Esz-dúrt játsszák a legkevesebbet.

A mostani előadás remekül indult: egészen szokatlanul kiegyensúlyozott szólamarányokkal, ami pompásan illik a mű kezdetéhez. A jól hallható belső szólamok érdekessége ellenére több kidolgozatlannak tűnő területet hallhattunk, számos nehezen magyarázható hangsúllyal, és a hangzás sem maradt végig vonzó. Engem különösen Fejér András rövid, „kaparós" vonói zavartak. A menüett „csacsi-dallamának" felütése pedig rendre egyformán hosszú, késleltetett volt - ami egyszer érdekes, mindig viszont inkább bosszantó. Sokat unatkoztam e remekmű hallgatása közben, s most, amikor e sorokat írom, hallgatom az eredeti Takács-vonósnégyes felvételét, mely klasszisokkal érdekesebb és egyenletesebb, mint amit a Zeneakadémián hallhattunk.

Janáček I. vonósnégyese sokkal jobban tetszett, noha nem szabad elfelejtenünk azt a körülményt, hogy tetszőleges előadásban is megnyerőbb egy olyan zene, mely vitathatatlanul remekmű, mégsem ismerjük eléggé. Itt sokkal több spontaneitást, sokkal erősebb jelenlétet és közlési vágyat éreztem a kvartett részéről. Ennek ellenére - ismét felvételek kontrollja alapján - úgy gondolom, a Janáček-mű sokkal egyszerűbb, sokkal kevésbé elvont vagy „katyvaszos", mint amit szerda este hallhattunk. (Ha már a felvételeknél tartunk, az Alban Berg Quartet sokak által referenciának tartott lemeze szintén túlbonyolítja a darabot.) A monotematikusság nem feltétlenül jelent monomániát (bár a Tolsztoj-elbeszélés főszereplőjétől utóbbi sem áll éppen távol). Ehhez járultak a kvartett egyre nyilvánvalóbb gyengéi: míg a prím csupán rendre rosszul intonált, a brácsa időnként elviselhetetlenül hamis volt. Mégis: a Janáček-vonósnégyes előadása koherens és érdekes volt, ha nem is mindenben tudtam vele azonosulni.

A cseh zenénél hagyni kell a szofisztikáltságot, célszerű az egyszerűséget keresni, mondta egy cseh zenész barátom, épp Dvořák kapcsán - és egy Dvořák-mű, a píszíség kapcsán az elmúlt évtizedekben Amerikaiként emlegetett F-dúr vonósnégyes mostani előadása mintha őt igazolta volna. Edward Dusinberre és kvartettje félretett minden manírt - és játszott. A felszabadultság mögött érezni lehetett, ez az együttes sikerdarabja, melyet ezerszer előadtak már; mégsem lett a produkció rutinszerű. A második tétel az egész est fénypontja volt, megmagyarázva, hogy a Takács-vonósnégyest miért jegyzik ma is magasan a nemzetközi porondon. Érdekes módon itt már nem zavartak a cselló reccsenő vonói, a brácsa hamiskássága vagy a prím nem tökéletes futamai.

Ráadásnak kaptunk egy álomszép Mozart-tételt, Schranz Károly (számomra megható) felkonferálásában - hogy a koncert végén ismét azon törjem a fejem, mint tizenegy éve: hogy egy ilyen profi együttes miért bemelegítésként játssza Mozartot. Talán nem telik el újabb évtized, mire a Takács-vonósnégyessel tehetek egy újabb próbát, hátha addigra ők is rájönnek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.