Klasszikus

Sző, fon

2014.03.03. 09:00
Ajánlom
A Takács-kvartett számomra még mindig hívószó: ha ezt a nevet hallom, ott a helyem. Pedig egyszer már hümmögtem, mikor – talán 2003-ban – Mozarttal melegítettek be, s most ismét hasonló szerkezetű műsort hoztak. KRITIKA

Ismét kénytelen vagyok a közönséggel foglalkozni. A bevezetőben említett koncertjüket Strém Kálmán és Jakobi László szervezte, ha jól emlékszem, a kudarcba fulladt, ám annál színvonalasabb kamarazene-sorozatuk részeként (melynek során többek közt az Alban Berg és a Tokyo kvartett is eljött). 2014. február 26-án Jakobi László szervezésében egy másik - sikeresebb, sőt a nem szimfonikus sorozatok közül talán a legsikeresebb - sorozata, A zongora folytatódott a Müpában, ahol nem kisebb nevezetesség lépett színpadra, mint Mitsuko Uchida. A Zeneakadémia koncertszervezőinek tehát oly messzire nem kellett volna menniük, hogy rájöjjenek, ezen az estén aligha számíthatnak telt házra - a közönség száma még ehhez képest is szerénynek volt mondható.

Mozart hat „Haydn-kvartettje" hatféleképpen remekmű, s ez abból a szempontból is igaz, hogy nem egyformán könnyen adják meg/el magukat. A d-moll vonósnégyes alighanem elsőre levesz a lábunkról, a G-dúr mélységének felfedezéséhez talán több idő kell, bár a záró fugatója elsőre is impozáns. A Dissonanzen-vonósnégyes tálcán kínálja a modernséget, Beethovennek mégis az A-dúr volt a kedvence. A Vadászatnál a név vezeti félre könnyen a gyakorlatlan hallgatót, s talán az Esz-dúrt játsszák a legkevesebbet.

A mostani előadás remekül indult: egészen szokatlanul kiegyensúlyozott szólamarányokkal, ami pompásan illik a mű kezdetéhez. A jól hallható belső szólamok érdekessége ellenére több kidolgozatlannak tűnő területet hallhattunk, számos nehezen magyarázható hangsúllyal, és a hangzás sem maradt végig vonzó. Engem különösen Fejér András rövid, „kaparós" vonói zavartak. A menüett „csacsi-dallamának" felütése pedig rendre egyformán hosszú, késleltetett volt - ami egyszer érdekes, mindig viszont inkább bosszantó. Sokat unatkoztam e remekmű hallgatása közben, s most, amikor e sorokat írom, hallgatom az eredeti Takács-vonósnégyes felvételét, mely klasszisokkal érdekesebb és egyenletesebb, mint amit a Zeneakadémián hallhattunk.

Janáček I. vonósnégyese sokkal jobban tetszett, noha nem szabad elfelejtenünk azt a körülményt, hogy tetszőleges előadásban is megnyerőbb egy olyan zene, mely vitathatatlanul remekmű, mégsem ismerjük eléggé. Itt sokkal több spontaneitást, sokkal erősebb jelenlétet és közlési vágyat éreztem a kvartett részéről. Ennek ellenére - ismét felvételek kontrollja alapján - úgy gondolom, a Janáček-mű sokkal egyszerűbb, sokkal kevésbé elvont vagy „katyvaszos", mint amit szerda este hallhattunk. (Ha már a felvételeknél tartunk, az Alban Berg Quartet sokak által referenciának tartott lemeze szintén túlbonyolítja a darabot.) A monotematikusság nem feltétlenül jelent monomániát (bár a Tolsztoj-elbeszélés főszereplőjétől utóbbi sem áll éppen távol). Ehhez járultak a kvartett egyre nyilvánvalóbb gyengéi: míg a prím csupán rendre rosszul intonált, a brácsa időnként elviselhetetlenül hamis volt. Mégis: a Janáček-vonósnégyes előadása koherens és érdekes volt, ha nem is mindenben tudtam vele azonosulni.

A cseh zenénél hagyni kell a szofisztikáltságot, célszerű az egyszerűséget keresni, mondta egy cseh zenész barátom, épp Dvořák kapcsán - és egy Dvořák-mű, a píszíség kapcsán az elmúlt évtizedekben Amerikaiként emlegetett F-dúr vonósnégyes mostani előadása mintha őt igazolta volna. Edward Dusinberre és kvartettje félretett minden manírt - és játszott. A felszabadultság mögött érezni lehetett, ez az együttes sikerdarabja, melyet ezerszer előadtak már; mégsem lett a produkció rutinszerű. A második tétel az egész est fénypontja volt, megmagyarázva, hogy a Takács-vonósnégyest miért jegyzik ma is magasan a nemzetközi porondon. Érdekes módon itt már nem zavartak a cselló reccsenő vonói, a brácsa hamiskássága vagy a prím nem tökéletes futamai.

Ráadásnak kaptunk egy álomszép Mozart-tételt, Schranz Károly (számomra megható) felkonferálásában - hogy a koncert végén ismét azon törjem a fejem, mint tizenegy éve: hogy egy ilyen profi együttes miért bemelegítésként játssza Mozartot. Talán nem telik el újabb évtized, mire a Takács-vonósnégyessel tehetek egy újabb próbát, hátha addigra ők is rájönnek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Könyv

Nyerd meg a nyári könyvtáradat!

Egy könyvcsomag hat szóért vagy ötven kötet egyetlen vásárlásért. Júliusban több kiadó is segít, hogy akár egész évre elég olvasnivalónk legyen.
Klasszikus

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.
Plusz

Eredeti formájában állítják helyre a Notre-Dame-székesegyházat

A tavalyi áprilisi tűzvész nyomán leomlott huszártornyot a francia elnök szerette volna kortárs építészeti tervek szerint újjáépíteni, hogy magán hordozza a 21. század többé-kevésbé merész lenyomatát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus beszámoló

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Klasszikus hír

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Klasszikus hír

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Klasszikus magazin

„Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester” – vallotta a ma 160 éve született Gustav Mahler

160 éve született a budapesti Operaház egykori igazgatója, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, Gustav Mahler.