2. tétel: Különlegesség: Az idei két tekintetben is kitűnt az elmúlt évek Kodályos évzárói közül. Egyrészt visszaköltözhetett régi helyszínére, a Liszt Ferenc téri zenepalotába. Másrészt mikor máskor lett volna alkalmasabb a felújított épület birtokba vétele, mint egy kerek évfordulón: a hatvanadikon. Hatvan éves a Kodály! Huszonéves fejjel is azt kell mondanom: Hogy röpül az idő... Nemrég ünnepeltük az iskola ötvenedik születésnapját, és most egy még monumentálisabb, még ünnepélyesebb hangversenyen ültünk.
3. tétel: Ünnepélyesség: Az est formális fejezetei a szokásosnál emelkedettebb hangulatban zajlottak. Az iskola igazgatónője, Őri Csilla érthető módon meghatódástól remegő hangon olvasta fel ünnepi beszédét. Érthető, hiszen nem csak adminisztratív szinten vezeti az intézményt, hanem ő a Kodályban zajló hagyomány- és nívóőrzés egyik vezéralakja is. Zene és iskola vezetője ő, így az iskola zenei estjén kétszeresen ünnepelhetett. Óriási büszkeség és rengeteg szeretet érződött a "Kodály iskoláért emlékplakett" átadásakor is. Kiegyensúlyozott, összhangban működő vezetésre utal, hogy Őri Csilla jobb keze, Preszter Nóra igazgatóhelyettes is részesült a kitüntető elismerésben. Minden Kodályos gyermek szülője hallott már Balogh Katalinról, így egy emberként tapsolt, mikor mindannyiunk Kati nénije átvette az emlékplakettet. Az iskola emblematikus zongoratanára, Mandowsky Judit negyvenéves Kodályos pályafutása is méltó elismerést kapott vezetőség és közönség részéről egyaránt.
4. tétel: Öregdiák nem vén diák: A műsort színesítette, hogy többször pódiumra léptek az iskola korábbi diákjai is. Láttunk tanár-diák produkciókat, illetve olyan elismert művészek is kivették részüket az ünneplésből, mint a Kaláka Együttes, Eckhardt Gábor zongoraművész és Kovács Zoltán zeneszerző, aki nemcsak dirigálta a finálé egyesített kórusát és zenekarát, hanem akinek Rókanóta című darabjával a Kamarakórus szempillantás alatt vidám hangulatot varázsolt a terembe. A Kaláka az Aprók karával adott elő közös dalcsokrot.
5. tétel: Sok kicsi sokra megy: Fantasztikus érzés volt látni, hogy a Kodályban mindig voltak, vannak és lesznek gyerekek, méghozzá sokan, akik elkötelezetten és fáradhatatlanul szolgálják a zenét. Olyan fegyelmezett gyermektömegeket mozgatott meg az évzáró, hogy a hallgató szeme könnybe lábadt a meghatottságtól. Természetesen a legkisebbek gyermeklakodalmasa váltotta ki a legnagyobb lelkesedést - magam vagyok rá példa, hogy nem csak a szülőkből. Körber Katalin, aki évekkel ezelőtt kiemelte az alsósokat az egysíkú, unalmas körtáncok világából, azóta is emlékezetes, változatos koreográfiákkal rukkol elő, melyből a gyerekek sok éneket és népszokást tanulnak, s melyet a felsősök szülei is élveznek. Ki kell emelnem a tizenkettedikes Oláh Rékát, aki énekével és népviseletével a színpadon lévő gyerekeket és a közönségben ülő nézőket egyaránt elvarázsolta. Fellépett az MR Gyermekkórus, énekelt valamennyi Kodályos együttes, és többször egyesítve szólalt meg az ifjú zenesereg. Bemutatkoztak a hangszeres tehetségek is. A kamaraszámokban - az iskola folyosóin egymást cukkoló - "Kodályosok" és "Rádiósok" kiváló harmóniában muzsikáltak együtt. Bruck Ádám hetedikes létére olyan vonókezeléssel játszotta Bartók hegedűduóit (partnere, Mogyorósi Tímea is kiemelkedően szépen muzsikált), olyan érzékkel és magabiztosan nyúlt hangszeréhez, ahogy csak igazi művészek szoktak. Az iskolai zenekarban is láttuk őt, akárcsak a másik ígéretes zenészt, a szintén szemtelenül fiatal csellista Hagiwara Izumit. A kétségtelenül minőségi zenekar a zárószámban, Tóth Péter ez alkalomra komponált Szvit - A Marczibányi téri Kodály Iskola 60. születésnapjára című művében egyesült a kórusokkal.
6. tétel: Kórusok és karnagyok: Több kórus - több stílus. Ilyen egyszerű egy kóruskoncert izgalmassá tételének receptje. A hangversenyen úgy érezhettük, hogy folyamatosan újat kapunk. Nyilván azért, mert itt mindegyik kórusnak megvan a maga egyénisége, melyet a benne lévő énekesek és a karnagyok alakítanak ki. A Matos László és Kabdebó Sándor vezette MR Gyermekkórus például érett és precíz oldalát mutatta nekünk. Zombola Péter Jubilate Deója a sok disszonancia, egymással súrlódó szólam és ismétlődés ellenére is hibátlanul (és fejből!) szólalt meg. Az Őri Csilla és Uhereczky Eszter vezette kórusok pedig még mindig ugyanazt a melegséget árasztják magukból, mint mikor jómagam is ott énekeltem. Bár az Isten kovácsa gyorsabb lett, a szellem megmaradt.
7. tétel: Kóda: Bármily sablonos, nem tudok mást kívánni, mint hogy az íróasztalomon díszelgő "50", illetve "60" feliratú kitűző mellé bekerüljön a "120"-as is.
hírlevél
