51tsjLokncL. SS500

A Distant Light nem tökéletes album. Nem a legjobb oldaláról mutatja az amerikai énekesnőt sem, aki a szűk ötven perces játékidő jó részében valamiféle északi komorságot önt magára – csakhogy Fleming nem északi és nem komor. Ráadásul kisebb csalódást okoz Björk rajongóinak, és van rajta egy "kirakat-avantgárd" szerzemény is.

És ez számomra sokkal fontosabb. Olyan kicsit, mint egy szobakoncert szimfonikus zenekarral,

gyertek, hallgassátok meg, ezeket a műveket szeretem én.

Rögtön az első megnyeri a hallgatót, a romantikában kissé megragadt, de a tengerentúlon sokat játszott és becsült Samuel Barber kompozíciója, a Knoxville: Summer of 1915. A dal beszélője egy kisfiú, a szöveg rejtélyes és idilli – és egy döbbenetes mondat zárja, melyet érdemes két világháború tapasztalatával értelmezni. (A dal egy 1915-ös estét ír le, de a zene 1948-ban íródott.) Részlet James Agee szövegéből nyers fordításban:

Anders Hillborg az énekesnő számára írta The Strand Settings című dalciklusát, ezt a „posztavantgárd” művet – nevezhetném ál-avantgárdnak is, amennyiben a mű évszázados zenei formákat és zenei felfogást érvényesít némileg kortársabb hangzásvilágot alkalmazva. De a Stockholmi Királyi Filharmonikus Zenekar jól játszik (Sakari Oramo vezényel). Nem remekművet hallunk tehát, viszont olyan dalokat, amelyeket Fleming érezhetően nagyon szeret. Az első darabból származik a lemez címe is:

Álltam a hosszú, suttogó éjszakában, és vártam valamire, egy jelre, egy távoli fény érkezésére, és képzeltem, hogy jössz te is...

Végül ott vannak a Björk-dalok. Kacérkodás a könnyű stílussal – mondanám, ha szemellenzős komolyzene hallgató lennék. De hát észre kell venni, hogy jelen esetben Fleming az, aki könnyebb – bármit is jelentsen a szó. Björk kreatív és ösztönös művész, zsigeri élmény a vele való találkozás. Nem is szabad összehasonlítani a kettőt. Renée Fleming előadásában egész más fénybe öltöznek a dalok – gyönyörűek így is, a szemtelen és kompromisszumképtelen tehetség helyébe a precíz profizmus kerül. Björköt hallgatva ugrálni és táncolni akarok, ha Fleminget hallom, inkább bőrfotelbe ülök és vörösbor mellett gondolkodom el – máshogy – ugyanarról a dalról. Végül is ez egy átdolgozás lényege.