Klasszikus

Szokolay Sándor: "A zene a lélek mosdóvize"

2011.04.11. 07:50
Ajánlom
Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a hazai zenei élet köszöntők, elismerések és szerzői estek sorával lepte meg Szokolay Sándort. A már-már kimerítően örömteli ünneplés dacára is harmonikus, tevékeny zeneszerzőt mi is megkerestük néhány kérdéssel soproni otthonában.

Fidelio: A harmincasok generációjához tartozó komponistaként az ötvenes években kezdte a pályafutását. Hogyan élte meg a tényt, hogy művészi elképzeléseinek egy olyan korszakban kellett helyet találniuk a kulturális életben, ami a független szellemi teljesítmény elismerésével finoman szólva hadilábon állt?

Szokolay Sándor: Kamaszkoromban Békés-Tarhoson tanultam. Valóságos szivacs voltam: három év után érettségiztem, a zongorajáték alapjait pedig lényegében pár hét alatt sajátítottam el. (Korábban ugyanis hegedültem.) Mivel az akkoriban használatos zongoraiskola kottáját hamar végigjátszottam, a tanárnőm javaslatára elkezdtem ujjgyakorlatokat, etűdöket komponálni magamnak. Ezek a kis darabok sikert arattak, és mivel akkoriban sűrűn jártak Tarhosra olyan nagyságok, mint Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Ádám Jenő vagy éppen Illyés Gyula, az ő tanácsukra felvételiztem a Zeneakadémiára. Számomra egyébként ez nagyon hirtelen jött, eredetileg ugyanis misszionárius akartam lenni. Igaz, végső soron így is az lettem, csak a zenében. Hamar kiderült, persze, hogy ez nehéz pálya, de ha az ember olyasmivel kereshet pénzt, amit igazán szeret, az rendkívüli szabadságot jelent. Az ötvenes években ugyan nem volt könnyű autonóm művésznek lenni, de valahogyan csak sikerült kikerülni még a Szovjetunióba szóló ösztöndíjat is. Valószínűleg sokat segített ebben, hogy hívő ember vagyok. Ez olyan lelki függetlenséget biztosít, ami szinte kényelmessé tudta tenni a diktatúrát is.

Fidelio: Évtizedeken át oktatott zeneszerzést a Zeneakadémián. Az iskolai rend napi gyakorlatában tudta kamatoztatni ezt a rálátást, távolságtartást?

SzS: Nem voltam igazán jó tanár, legalábbis abban az értelemben nem, hogy inkább barátja igyekeztem lenni a hallgatóimnak. Idővel egyre szigorúbb lettem azért, sőt a tanítás engem magamat is megfegyelmezett, mert amit elvárok, azt nekem is tudnom kell teljesíteni, bármiről legyen is szó. Mindig a lélek művelését tartottam a legfontosabbnak. A művészet nem hobbi, nem szórakozás, ezt mindig meg akartam értetni a tanítványaimmal, ahogyan azt is, hogy a zene jobbá teszi az embert, ez egészen biztos.

Fidelio: Mi vezette az operaszínpadra, ehhez a drága és időigényes műfajhoz, amelynek ráadásul művészi koncepcióját is számos, a hagyomány működőképességét hol megkérdőjelező, hol idézőjelbe tevő, hol egyenesen tagadó probléma övezi legalább százötven éve? Végtére is nemigen szokás mostanában egy életművön belül jó féltucat operát felsorakoztatni.

SzS: Álmodozó gyerek voltam, aztán Pesten egyszerre fejest ugrottam a valóságba. 1956-ot elsősorban nem politikai eseményként, hanem drámaként éltem meg. Életem egyik legmélyebb élménye volt. A dráma lelkét láttam, és felismertem, hogy a forradalom tisztít, a szabadság pedig nemcsak a társadalom számára, hanem az alkotói formálás szempontjából is alapfeltétel. Ez az általánossá növekedett tapasztalat, ez a feszültség működteti minden operámat, minden belső drámai tartalom ebben az élményben gyökerezik a műveimben. A Vérnászban csakúgy, mint a Sámsonban vagy a Hamletben. A legbüszkébb arra vagyok, hogy operát írtam, mert az valódi összművészet, minden benne van. Mindig termékeny szerző voltam, és viszonylag sok operám van, de az „íráskényszert" én nem feltétlenül látom értelmetlennek, fölöslegesnek. Az erőfeszítés mindig több kell, hogy legyen, mint a lehetőség. Az a lényeg, hogy hihető legyen a művész. És ha az ember megtalálja a saját útját, hangot talál, akkor bizalmat talál, mert a ráismerés örömét nyújtja másoknak.

Fidelio: A hitelesség igénye segítette vagy gátolta a munkáját rádiós szerkesztőként, illetve televíziós zenei lektorként?

SzS: Soha nem volt üldözési mániám, és a díjak sem foglalkoztattak. Úgy gondolom, ha az emberi tartás megvan, nem szabad feltétlenül rebellisnek lenni. Az élethez kell jókedv és humorérzék is. A magam részéről mindig úgy gondoltam, hogy a megrendelő elképzelése művészi meggyőzéssel formálható. Ha szükségesnek láttam, egyszerűen rábeszéltem őket arra, hogy az kelljen nekik, ami bennem mozog. Fontos, hogy az ember tudjon mérlegelni, és különbséget tenni hasonlónak tűnő fogalmak között. Mert soha nem szabad kiszolgálni, csak szolgálni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Budapest, Amszterdam és Berlin együtt ünnepli Fischer Iván 70. születésnapját

Január 20-án ünnepli hetvenedik születésnapját Fischer Iván. A jeles alkalomból az általa is alapított Budapesti Fesztiválzenekar az amszterdami Concertgebouworkest és a Konzerthausorchester Berlin együttesekkel közös, az interneten közvetített koncertösszeállítással készül.
Színház

„Minden szerettem volna lenni” – Sinkovits Imre élete képekben

A Tizedes, Dobó István és Tót, a tűzoltóparancsnok a tévénézők számára, Mózes, Macbeth és a Tudós a színház szerelmeseinek. Nem volt olyan szerep és karakter, amelyben Sinkovits Imre ne remekelt volna. A húsz éve elhunyt színészlegendára fotókkal emlékezünk.
Plusz

Bach és Händel művei szólnak az oltóközponttá alakított Salisbury Székesegyházban

Ideiglenes oltóközpont lett a 800 éves délnyugat-angliai Salisbury Katedrálisból. Az orvosok dolgoznak és orgonazene szól, miközben a 80 év felettiek megkapják a koronavírus elleni Pfizer/BioNTech vakcinát.
Klasszikus

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.
Könyv

„Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet” – 100 éve született Mészöly Miklós

1921. január 19-én született a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írója, Mészöly Miklós. Életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, de több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet is fűződik a nevéhez.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Bara Hajnal erdélyi zenetanárnak, műfordítónak ítélték az idei Lajtha-díjat

Bara Hajnal erdélyi zenetanár, műfordító érdemelte ki idén a Lajtha-díjat, amelynek jelképes átadása csütörtökön lesz a Lajtha László-emlékkoncerten, amelyet a Bartók Rádió élőben közvetít.
Klasszikus magazin

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.
Klasszikus videó

Koncertfelvételek – Hegedűs Endre – Chopin: Esz-dúr noktürn

A Koncertfelvételek a Pesti Vigadóban sorozat első részében Hegedűs Endre Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész Chopin Esz-dúr noktürnjét adja elő a Déli teremben.
Klasszikus gyász

Elhunyt Pejtsik Árpád gordonkaművész, pedagógus

Szűk családi körben vesznek búcsút Pejtsik Árpád György zenepedagógus, gordonkaművész, zeneszerzőtől január 29-én a Kispesti temetőben.
Klasszikus ajánló

Budapest, Amszterdam és Berlin együtt ünnepli Fischer Iván 70. születésnapját

Január 20-án ünnepli hetvenedik születésnapját Fischer Iván. A jeles alkalomból az általa is alapított Budapesti Fesztiválzenekar az amszterdami Concertgebouworkest és a Konzerthausorchester Berlin együttesekkel közös, az interneten közvetített koncertösszeállítással készül.