Klasszikus

Szókratész, Krisztus és Ránkiék

2006.01.19. 00:00
Ajánlom
Hadd szögezzem le előre, elfogult vagyok Ránki Dezsővel és Klukon Edittel kapcsolatban. Közös produkcióikban ugyanis – bármily rosszindulatúan próbálok is kutakodni az emlékezetemben – soha nem csalódtam. És ezen a legújabb közös felvételük sem változtat.

Új lemezük már a műválasztással levett a lábamról, hiszen a zenetörténet két olyan darabját állították egymás mellé, melyek önmagukban is épp elég szellemi élményt okoznak, egymás mellé állítva pedig a zene- és kultúrtörténet olyan hálójába vonják be a hallgatót, amely a legrafináltabb pók-intellektusnak is dicsőségére válna.

A századforduló fenegyereke, Erik Satie egyik főművének számító, Socrate című kantátája és a 19. század vége, sőt talán a teljes zenetörténet egyik legenigmatikusabb darabja, Liszt Via Crucisa hallható a BMC-nél 2005 őszén megjelent lemezen: kétzongorás változatban két vokális mű. „A két darabot (melyek egyaránt ellenállnak műfaji besorolásoknak) egymás után hallgatva akár egyazon szerző munkáinak vélhetnénk” – írja Dolinszky Miklós a kísérőfüzetben található nagyszerű mini-esszéjében; s valóban, mindkettő ugyannak a zenei problémának a megoldására tesz kísérletet, még ha tárgyukat és konkrét megoldásaikat tekintve eltérő módon is: miként bontható le alapelemeire a rendelkezésre álló zenei anyag, s miként mutatható fel az efféle zenei anyagtalanságban rejlő hallatlan gazdagság.

A két darab persze témaválasztásánál fogva is kötődik egymáshoz: Satie műve Platón-dialógusokból vett idézetekkel állítja elénk Szókratész alakját, s ad zenei hátteret Szókratész halálának leírásához, az idős Liszt pedig Krisztus passiójának egyes stációit fogalmazza meg néhány perces zenei tételek sorozatában. Az európai kultúrtörténet két kultikus figurája tehát a főszereplő Ránkiék lemezén, két ártatlanul, de törtvényesen elítélt, mitikussá vált történelmi személyiség.

„Szókratész és Krisztus hasonlósága elsősorban különbözőségükben rejlik” – írja Soren Kierkegaard, a dán bölcselő Az irónia fogalmáról szóló doktori értekezésében, s e mondatba nyugodtan behelyettesíthetjük Satie és Liszt nevét. Hiszen a kései Liszt zenéjének különlegessége éppúgy érthetetlen volt a kortársak azon szűk csoportja számára, akik e művekről egyáltalán tudtak, mint Satie zenei különcködései a századfordulón. Ez utóbbiakban a kortársak nem is láttak mást, mint az egykor a tanárai által a „Conservatoire leglustább diákjának” kikiáltott, s a hagyományos értelemben kevéssé jelentős műveket író zeneszerző eredetieskedő ötleteinek zenei megvalósulását. S Satie talán valóban nem tekinthető jelentős zeneszerzőnek a szó hagyományos értelmében, ám rengeteget tett azért, hogy ez a hagyományos értelem megváltozzon, s ekként értelmetlenné váljanak a működését illető efféle kritikák.

S hogy Liszt lebeszélte növendékeit arról, hogy kései műveivel pódiumra lépjenek, mivel tudta, hogy ezzel saját pályafutásukat sodornák veszélybe, mintha a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt kiírta volna magát a zene történetéből. „Ragaszkodom ahhoz, hogy nyugton maradjak a vackomban, s csak avégett fáradozzam, hogy egyre kevésbé értsenek meg” – írta Liszt egy levelében, s fáradozásának meg is lett az eredménye: utolsó műveit csak halála után évtizedekkel ismerte meg a közönség (az 1878-ban befejezett Via Crucis első előadása például 1929-ben volt Budapesten). S amikor megismerhetővé vált a kései Liszt-zene, egyszerre örökösök tömege jelentkezett a zenetörténet gyámhivatalában. Ahogyan Kierkegaard fogalmaz Szókratész kapcsán: „élete a megfigyelő számára nagyszabású szünet – gondolatjel – a történelem menetében: egyáltalán nem halljuk őt, mély csend uralkodik, mígnem megtöri a tanítványok számos, nagyon különböző iskolájának zajos kísérlete, hogy eredetüket visszavezessék ehhez a rejtett és titokzatos forráshoz.”

Satie valódi jelentősége is csak a későbbi generációk – például a Socrate kétzongorás átiratát készítő John Cage – számára vált világossá: hogy ő volt az első, aki elvontan, a tonalitást és a zenei formák mögött rejlő szerkesztési elveket meghatározó összefüggések nélkül használta a hangot. Satie zenéjében bármi történhet bármikor, mert nála a legalapvetőbb elem, a hang határozza meg a zenei építkezést. Többször nyilatkozott a Socrate „fehérségéről” – elmondása szerint a komponálás időszakában kizárólag fehér ételeket evett –, és talán ez állítja az előadókat a legnagyobb feladat elé.

Egy majd’ fél órás zene, melyben a hagyományos értelemben alig történik valami, dallamok követik egymást, szólamok jönnek, majd eltűnnek, se technikai nehézség, se zenei izgalom – fehér alapon fehér forma. De Ránkiék játéka tökéletesen idomul a zenéhez, lenyűgöző fegyelmezettséggel töltik meg hangokkal az időt, és ami az embert a leginkább elvarázsolja, az a két Fazioli-hangszer leírhatatlan hangja, pontosabban ahogy e két kivételes művész kezeiben e két hangszer megszólal. A magas regiszterben is térbeli mélysége van a hangnak, a mély regiszter pedig úgy képes valami földöntúli puhaságra szert tenni, hogy áttetsző jellegét mindvégig fenntartja.

Ránkiék előadásmódja megőrzi fehérségét Liszt sokkal illusztratívabb zenéjében is, itt azonban e fehérség izzóvá válik. A Jézus elesését kísérő disszonáns akkordok szinte kiszakadnak a zongorából, a keresztre feszítés rettenetét pedig már-már elviselhetetlen intenzitású zongorázás festi meg. A kórus egyszólamú recitálását is kifogástalanul tolmácsolja a zongora, s ebből válik nyilvánvalóvá, hogy ha az előadók értik a szöveget, akkor az akár nélkülözhető is, a zenei megformálás tökéletessége kárpótol a szöveg hiányáért. Hosszan lehetne írni az előadók együttjátékának tökéletes homogenitásáról, kifinomult billentéskultúrájukról, interpretációjuk magával ragadó személyességéről, mely soha nem válik magamutogatássá – de nem érdemes. Aki ismeri Ránkiékat, tudja, mire számíthat. És nem fog csalódni.

Satie-Cage: Socrate; Liszt: Via Crucis. Km.: Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora), 2005, BMC CD 1000)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Megkezdte munkáját Antal Zsolt az SZFE Elméleti Intézetének élén

Sára Balázs és Bodolay Géza után újabb intézetvezető kezdte meg munkáját a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Jazz/World

Három napon át minden a jazz körül forog

A kilenc éve minden évben április 30-án megrendezett Nemzetközi Jazznap (International Jazz Day) magyar eseményeit a koronavírus-járvány miatt elhalasztották, azonban a szervezők most online pótolják az elmaradt koncerteket, amiket három napon keresztül, öt budapesti és egy felvidéki helyszínről közvetítenek.
Színház

Online tartja legújabb bemutatóját a Pesti Színház

Elmesélhető-e a 20. század történelme egyetlen család, ház vagy kő történetén keresztül? Marius von Mayenburg A kő című drámájában generációról generációra hagyományozott titkok, falakba eltemetett történetek kerülnek felszínre, megértetve valamit saját múltunkból, de leginkább a jelenünkből. Michal Dočekal, a Prágai Városi Színházak igazgatójának rendezése december 5-én látható élő stream formájában.
Színház

Auksz Éva: Szerencsére az élet visszaigazolta, hogy jó úton vagyok

A Partitúra december 5-én, szombaton 14.30-tól Dunaújvárosban kalandozik. Itt született a zenés és prózai előadásokban is emlékezetes alakításokat nyújtó Auksz Éva, aki színházi elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni a Partitúra dunaújvárosi forgatásán, egykori néptáncos fellépéseinek helyszínén, a Bartók Kamaraszínházban, ahol Őze Áron, az intézmény igazgatója vitte körbe a stábot. Auksz Éva ugyanakkor a Fidelio.hu-nak mesélt fiatalkori útkereséséről, mesteréről, Iglódi Istvánról, és egy különleges előadásról, amely a Rózsavölgyi Szalonban megy majd – a korlátozó intézkedések feloldása után.
Jazz/World

„Lesz még, aki rákérdez a hamisságra?” – Megérkezett Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új klipje

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint úgy döntöttek, hogy a pandémia okán lelassult időben nem egyben adják ki új lemezüket, hanem havonta bemutatnak egy-egy dalt. Íme a legújabb.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Ferencváros díszpolgára lett Kurtág György

Ferencváros díszpolgára díjat adományozott Kurtág György zeneszerzőnek Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere.
Klasszikus ajánló

Közönség nélkül tartják meg a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét

Közönség nélkül tartják meg a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjét, mivel Ausztriában január 7-ig tilos közönség előtt koncerteket tartani.
Klasszikus ajánló

30. születésnapját ünnepli az Orfeo Zenekar

A zenekar Haydn és Mozart-művekből álló koncerttel ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját 2021. január 19-én a Zeneakadémián.
Klasszikus mvm

A zeneművészet fiatal tehetségeit díjazta az MVM

A zeneművészet legtehetségesebb fiatal képviselői tizenharmadik alkalommal vehették át a Junior Prima Díj magyar zeneművészet kategóriájának elismeréseit. Az MVM Zrt. idén is tíz hazai tehetséget díjazott, ez alkalommal először bárki ingyenesen nyomon követhette az online megrendezett díjátadót és a fiatal zenei géniuszok gálakoncertjét 2020. november 26-án, az mvmjuniorprima.hu oldalon.