Klasszikus

Szórakozott professzor zongorával – 90 éves Alfred Brendel

2021.01.06. 09:35
Ajánlom
Tizenkét éve visszavonult a színpadtól, azóta írásai jelentek meg, előadásokat, mesterkurzusokat tartott. A kilencven éves Alfred Brendel máig megidézhető: több mint száz lemezt készített, közülük nem egy máig etalonnak számít, ha Beethovent vagy Schubertet akarunk hallgatni.

Alfred Brendel neve egybeforrt Beethovenével. A zongoraművész elsőként készített lemezfelvételt a zeneszerző összes zongoraművéből, háromszor rögzítette a zongoraszonátákat, utoljára 1990-ben, amikor egészen újragondolta megközelítését a zenetörténet megkerülhetetlen alkotásai felé.

Kócos hajával, vastag, szódásüveg-szemüvegével a színpadon úgy festett, mint egy szórakozott professzor. Vádolták is azzal, hogy túlságosan intellektuális.

Brendel valójában purista. Nem egoista virtuóz, nem mutatványos, hanem azt vallja, amit Stravinsky zeneszerzőként rögzített: „Ne interpretálja a zenémet, csak játssza el a hangokat.”

710OPi2BKnL_AC_SL1200_-102705.jpg

Alfred Brendel / Beethoven: Szonáták és zongoraversenyek (Fotó/Forrás: Decca, 2010)

Szokatlan úton jutott a pálya csúcsára. 1931-ben született a mai Csehország északkeleti csücskében, Wiesenbergben. Nem volt csodagyerek, vagy legalábbis nem-zenész szülei nem vették észre. Tizenöt éves koráig nem látott operát, nem vett részt hangversenyen, szórványosan kapott zongoraórákat. A háború után aztán felgyorsult zenei fejlődése, egy ideig saját maga tanult. „Egy tanár túl meghatározó hatás lehet” – mondta. – „Autodidaktaként megtanultam, hogy ne higgyek el semmit, amire nem jövök rá magam is.”

Grazban szerzett diplomát, ahol 1948-ban első koncertjét adta.

Egy Revox orsós magnóval rögzítette a gyakorlását, aztán kielemezte, amit hallott. „Még mindig azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó módszer fiatalok számára.”

A háborús évek mély nyomot hagytak a személyiségén, és az élethez való ironikus, abszurd viszonyulás később is jellemezte. „Nyugtalan évekkel a hátam mögött, rendes otthon és elérhető zongora nélkül, rádöbbentem, hogy sok mindenben fel kell zárkóznom.

Az esztétika birodalma – a művészet, a zene, az irodalom, a színház és a film –, ahogy Nietzsche mondja, az élet és a világ egyetlen célja volt számomra. Úgy döntöttem, hogy a világ abszurd, és működő stratégia a túléléshez, ha látom ennek a komikus oldalát.”

Később, elismert művészként előadásokat is tartott a zenei humor különböző formáiról. Ebben a tekintetben nagyra értékelte Haydnt és Beethoven Diabelli-variációit.

Nem beszélve Für Elise-előadásáról, amelyet még annak is ajánlok, aki nem szívesen hallgatja az agyonjátszott bagatellt: Brendel peckes, miközben a zongorarepertoárját édességét játssza. Lehetetlen nem hallani benne a humoros kacsintást (Daniel Felsenfeld zeneszerző észrevétele).

Mentora volt az egykori Liszt-tanítvány, Edwin Fischer, akiről így írt: „Fischerrel az ember közelibb kapcsolatba került a zenével: nem volt elfüggönyözve a lelke, amikor közönség előtt játszott.”

Ha kérdezték, a lassan égő karriert ajánlotta mindenkinek, úgy mondta, ezt tanulta Edwin Fischer, Alfred Cortot és Wilhelm Kempff példájából. Rendszeres tanácsa fiatal zongoristák felé: komponáljanak valamit!

Egy olyan korban, amikor a klasszikus zenében elvált, ki előadó és ki zeneszerző, Brendel jól fogalmazta meg az előbbi szerepét: „Előadóként – ami a kurátor, a kivitelező és szülés hármas funkcióját jelenti, nem érdekelnek a klisék, hanem az, ami különleges és egyedülálló.”

A szokatlan kacskaringók ellenére róla mégsem mondhatjuk, hogy megkésve tört volna be. 1951-ben, húszévesen készítette első hangfelvételét. A posztháborús időszakban fellendült a művészeti élet. Nem csak Beethoven volt szíve csücske, Schubert „felháborítóan elhanyagolt” kései zongoraműveinek előadását is lelkiismereti kérdésnek tartotta. És persze Mozart – de „nem az aranyos Mozart, nem a parfümfelhős Mozart, nem a szentimentális Mozart”. Volt, akiket alig vagy egyáltalán nem játszott, alig játszott Bachot, germanofilként nem játszott francia zenét, és épphogy csak egy kicsi Chopint. Szellemes megjegyzése szerint ha a paradicsomban csak Verdit játszanának, esetenként inkább átlátogatna a pokolba.

Gyakran írják róla, hogy a már említett hármas, Fischer, Kempff és Cortot tették rá a legnagyobb hatást, de Brendel máshogy vélekedik. „Számomra az éneklés a zene esszenciája” – mondta, hozzátéve, hogy énekesektől és karmesterektől tanult a legtöbbet.

Utoljára 2008 szeptemberében járt Budapesten, a Fesztiválzenekarral három koncertet adott a Zeneakadémián. Akkor már tudni lehetett, hogy visszavonul. „Valamit azonban mégis tud, ami a legnagyobbak közé emeli. Ízlés? Műveltség? Lelki-szellemi finomság? Érzék az elegancia iránt? Tanácstalanul rakosgatom egymás után a szavakat…” – írta fellépéséről Kovács Sándor. (Brendel maga is elmélázott egyszer a kérdésen, és erre jutott: „Nem vagyok zsidó, amennyire tudom, nem vagyok kelet-európai, a szüleim nem voltak zenészek (nem szólt otthon zene), jó memóriám van, de nem kiemelkedő, nem blattolok jól, fogalmam sincs, miért nekem sikerült.”)

Ugyanazon év decemberében a bécsi Musikvereinban adta utolsó koncertjét. Ezután mesterkurzusokat és előadásokat tartott, esszékötete jelent meg, nem véletlenül nevezték „a gondolkodó ember zongoristájának”. Az utóbbi években hallásproblémákkal küzdött, amelyre 2015-ben megjelenő, Music, Sense and Nonsense című könyvében reflektált.

„A hallásnak megvannak a saját emlékei. Emlékszik a kutyára, amely hirtelen ugatásával megijesztett gyerekként. A népdalokra, amellyel a dadus ringatott. A berlini, dadaista kabarédalra, amelyet anyám ártatlanul énekelt: Kitépem egy szempillámat, és halálra döflek vele. Hitler, ahogy elővarázsolja a mindenhatót. Goebbels gügyögő hangja. Szirénák, üvöltő repülők, bombarobbanások. Ljuba Welitsch mint Salome. Edwin Fischer gyönyörűen összecsengő zongorajátéka. Maria Casares mint Lady Macbeth Avignonban. Ralph Kirkpatrick két Scarlatti-szólóestje. Gré Brouwenstijn mint Leonore a Fidelióban. Ligeti Aventures et Nouvelles Aventures című művének epifániája. Peter Brook Szentivánéji álmának varázslatos zajai. És mindenféle nevetés…”

Brendel-094644.jpg

Alfred Brendel

Alfred Brendel január 5-én ünnepelte 90. születésnapját. Nemrégiben a Decca újra elérhetővé tette a náluk készült összes hangfelvételét. Előadóművész. Akkor derült ki a művész előtt is, hány albumról beszélünk: száztizennégyről. Előadóművészek esetében ritkán beszélünk ekkora korpuszról, s ez különös helyet biztosít számára a kánonban: Brendel megkerülhetetlen, pedig „csak” interpretátor; rendkívül híres, de nem szupersztár.

„Visszanézve, nem is értem, mikor jutott időm minderre: játékra, írásra, szemlélődésre, életre, szeretésre. Hogyan lehet mindezt összeadni? Az élet egészében még mindig hatalmas rejtély.”

(források: ABC, Guardian, Steinway.com, Wiki, Fidelio)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Klasszikus

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Tánc

Egyed Bea és Bozsányi Liliána győzelmével ért véget a X. Nemzetközi Monotánc Fesztivál

A különleges hangulatú és látványvilágú előadás mellett a nemzetközi táncszakma képviselői is tiszteletüket tették a Bethlen Téri Színházban.
Zenés színház

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Vizuál

Goya, Tiepolo, Canaletto – Újra láthatóak a Régi Képtár kincsei

Megújult terekben, újrarendezve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának új állandó kiállítási egysége. Immár hat évszázad európai művészeti irányzatairól és a legfontosabb alkotóiról kaphatunk átfogó képet, a korai gótikától egészen a klasszicizmus korának művészetéig.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Klasszikus magazin

Egy ukrán dallam, amit mindenki ismer

A háború kitörése óta az ukrán kultúra is egyre jobban a figyelem középpontjába kerül, ám létezik egy zenemű, amit eddig is világszerte ismertek. Csak épp azt nem tudják, hogy a dallam forrása egy ukrán zeneszerző népdalfeldolgozása.
Klasszikus hír

Orgona mesterkurzust tart Karosi Bálint és Szabó Balázs

Közösségi programokkal, koncertekkel és az orgona rejtelmeivel várja a jelentkezőket július 4. és 9. között a Budapest Orgona Mesterkurzus. Karosi Bálint és Szabó Balázs azok jelentkezését várja, akik mind a középfokú, mind a nehéz orgonarepertoárt jól ismerik.
Klasszikus kritika

Megfontoltan, líraian

A Zongora című sorozat rendezésében Berecz Mihályt követően újabb fiatal zongorista, Palojtay János adott szólóestet a Zeneakadémián, május 4-én. Ha van bennünk kellő türelem és igény az odafigyelésre, különleges élményben lehet részünk koncertjein.
Klasszikus ajánló

Negyedszázados fennállását ünnepli a Kremerata Baltica a Concerto Budapesttel

Három koncerten, rendkívüli és izgalmas összeállítású műsorral ünnepli a 75 éves Gidon Kremert és fiatal zenészekből álló, 25 éves kamaraegyüttesét a Keller András vezette Concerto Budapest a Zeneakadémián. A koncertek műsora múlt és jelen, a Baltikum és Magyarország közt képez hidat.