Klasszikus

Szovjet karmester, orosz arisztokrata – Jevgenyij Mravinszkij

2005.08.03. 00:00
Ajánlom
A század nagy karmestereinek sorában Mravinszkij neve gyakran elhangzik. Noha jóval kevesebb szó esik róla, mint német vagy angol kor- és pályatársairól, akik ismerik művészetét, bizonyosan nem vitatják: az orosz mesternek ott a helye a legnagyobbak között. 2003-ban, születésének századik évfordulóján, néhány kisebb kiadványtól és Dennis Marks dokumentumfilmjétől eltekintve nyugaton meglehetősen kevés, s Oroszországban sem sokkal több megmozdulás jelezte az akkor 15 éve halott dirigensre való méltó megemlékezést.

Többek között a Melogyija centenáriumi kiadványai is – néhány kivételtől eltekintve, mint pl. az 1949-es Dal az erdőről – már jól ismert felvételeket csomagoltak újra. Annak, hogy Mravinszkij munkássága még mindig kevésbé ismert nyugaton, mint hasonló képességű kollégáié, nem nehéz meglátni az okát: alig néhány külföldi turné, jószerivel ennyi, amit Mravinszkij a Szovjetunión kívül dolgozott zenekarával, s ha lemezei többé-kevésbé el is jutottak a hallgatókhoz – persze elsősorban Kelet-Európában – a rendszeres személyes jelenlét hiánya feltétlen rányomta a bélyegét a nyugaton kialakult hiányos és felületes Mravinszkij-képre. Éppen ezért nem véletlen, hogy a kevés nyugati, bécsi és londoni hanglemezfelvételeket kiadójuk, a Deutsche Grammophon szinte folyamatosan katalógusban tartotta és tartja, a híres, 1960-as londoni koncert felvételét pedig kiadója, a BBC-IMG Artists Legends sorozatában az elsők között jelentette meg. A fentiek ellenére, s a szovjet dirigensek (beleértve az emigránsok többségét is) nyugati megbecsültségét, s különösen az utóbbi 15 év pozitív fejleményeit figyelembe véve, nincs még egy orosz dirigens, aki ilyen feltétlen tiszteletet tudhatna magáénak szerte a világon. S éppen a számtalan ránk maradt hangfelvétel az oka, hogy ma inkább Mravinszkij neve jut először eszünkbe a szovjet karmesterek sorában mondjuk Gauk, Golovanov, Malko, Rozsgyesztvenszkij, esetleg Szvetlánov előtt.

Jevgenyij Alexandrovics Mravinszkij 1903-ban született Szentpétervárott, művészetkedvelő orosz arisztokrata szülők gyermekeként. Inkább édesanyja volt muzikális; apja a cári adminisztráció magas rangú hivatalnokaként komoly anyagi és erkölcsi megbecsülésnek örvendett családjával együtt. A legnagyobb hatása mégis a nagynéninek – az Európa-szerte híres dívának – lehetett az ifjú Mravinszkij zenei ambícióira. Az 1917-es forradalom azonban derékba törte a Mravinszkij-család életét; a szovjethatalom házukból egy apró szobába kényszerítette az egész családot, s az apa, aki nem tudta feldolgozni a megpróbáltatásokat, 1918-ban meghalt. Jevgenyij Mravinszkij szülővárosának konzervatóriumában tanult a korszak legkiemelkedőbb karmestereinél, két évig Nyikolaj Malko, később Alexander Gauk tanítványaként, s nála is diplomázott. Már hallgatóként gyakran vezényelt munkásokból verbuvált amatőr zenekarokat. Eközben korrepetitori állást vállalt a Marinszkij Színház balettiskolájában, ahová később állandó karmesterré is kinevezték; ott Glazunov Az évszakok c. balettjét, majd Bizet Carmenjét is vezényelhette. Később a balettrepertoár legfrekventáltabb darabjait, a Csipkerózsikát, a Hattyúk tavát, a Diótörőt, a Giselle-t és a Bahcsiszeráji szökőkutat dirigálta a Marinszkijban.

1937-ben már ő mutatta be jó barátja, Dmitrij Sosztakovics V. szimfóniáját, ezt követően 1938-ban elnyerte a Leningrádi Filharmonikusok vezető karmesteri állását (az ország legrégebbi zenekarának neve akkor is és azután is a körülményes Akademicseszkij Szimfonicseszkij Orkesztr Leningradszkoj Goszudarsztvennoj Filarmoni volt, amelyet bécsi és berlini, illetve londoni mintára Leningrad Philharmonic Orchestra megjelöléssel emlegettek és jelöltek külföldön), miután első díjat nyert az Össz-szövetségi Karmesterversenyen. Ettől az évtől közel öt évtizeden keresztül a zenekar vezetője volt. Már a legelső esztendőtől kezdve, még a háborús évek alatt is folyamatosan készített stúdiófelvételeket a zenekarral, egészen 1961-ig, amely évtől kezdve nem vonult többé stúdióba, s immár valamennyi lemezét élő koncerten rögzítették; ezt követően szólistával sem lépett fel többé. Az Oroszországban csak Nagy Honvédő Háborúként emlegetett világégés idején Mravinszkijt és zenekarát Novoszibirszkbe, Szibériába evakuálták, ahol nem kevesebb, mint 538 koncertet adott a háború éveiben. A világháború után, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig végig a zenekar vezetője maradt. Ezen idő alatt olyan kapcsolatot tudott kiépíteni a zenekar művészeivel, amely – nyugodtan mondhatni – a világon egyedülálló volt. Ennek a több évtizedes, folyamatos munkának a gyümölcseként kétségkívül a világ egyik legjobb zenekarát nevelte fel. Mravinszkij ugyanis igen ritkán vezényelt más együttest. A sajátján kívül egyetlen külföldi zenekart, a Cseh Filharmonikusokat dirigálta rendszeresen 1946 és ’55 között, valamint – elvétve – más szovjet zenekarokat.

Mravinszkij szakmai érdeklődése már a kezdetektől többirányú volt, egyfelől a kortárs szovjet-orosz zene felé fordulva Sosztakovics (akinek hat szimfónia-bemutatóját vállalta) és Prokofjev ihletett előadója volt már a háború előtt is és azután is, másfelől pedig a klasszikus-romantikus német-osztrák repertoár avatott tolmácsolója maradt élete végéig. Emellett elsősorban Csajkovszkij-interpretációi vívták ki a legnagyobb nyugati elismerést.

Nem vagyunk könnyű helyzetben, ha Jevgenyij Mravinszkij lemezeit próbáljuk felkutatni, s azokon keresztül munkásságát feltérképezni, elsősorban a Szovjetunióban készült hangfelvételek meglehetősen kusza jogi viszonyi miatt. A legtöbb felvétele természetesen a szovjet Melogyija cég kiadásában jelent meg, de több rádió- vagy tévéfelvételét (Sovtelexport, stb.) a legkülönbözőbb kiadóknál találjuk. A legnehezebben felkutathatók a kicsiny, ma már nem, vagy csak alig létező orosz cégek kiadványai (pl. a Russian Disc), amelyek Magyarországon jelenleg nem beszerezhetők. Ráadásul a BMG már nem forgalmazza a Melidiya címke alatt kiadott két, egyenként tízlemezes dobozt – mint ahogyan semmilyen más Melogyija-felvételt sem –, amely kétségkívül a leggazdagabb keresztmetszetét nyújtja Mravinszkij tevékenységének, jóllehet az évfordulóra egy öt- illetve hatlemezes boxot adott ki a Melogyija, immár a BMG gyámkodása nélkül, amely felvételek legtöbbje része volt valamelyik tízes doboznak.

A második legnagyobb katalógus a Warneré (Erato), mely elsősorban a mester kései korszakból nyújt nélkülözhetetlen hangfelvételeket Mozarttól Wagneren át Sosztakovicsig. Nem megkerülhető a Deutsche Grammophon katalógusában található két Csajkovszkij dupla-lemez (korábbinál a IV. szimfóniát Sanderling vezényli, az ’60-ban készült ciklusnak pedig Melogyija kiadása ma is kapható itt-ott – utóbbit pedig sokan a Csajkovszkij-interpretációk non plus ultrájaként emlegetik). A Point Classics forgalmazásában a Leningrad Masters címke alatt értékes Sosztakovics-, Prokofjev-, Debussy- és egyéb felvételekhez juthatunk, az EMI-tól pedig e dvd mellett beszerezhető a Great Conductors of the Century sorozatban megjelent dupla cd.

Figyelmet érdemelnek továbbá a Doremi Records, az Urania, az Olympia, a Russia Revelation, a Yedang és más mikrokiadók termékei, a BBC Legends sorozatának tagja az 1960-as londoni Mozart-Sosztakovics koncerttel, valamint a Harmonia Mundi forgalmazásában a Praga (Chante du Monde) címke alatt megjelent négy cd-s Evgeny Mravinsky in Prague című gyűjtemény, amelynek egy része egyenként is, de sokszor más, kevésbé érdekes felvételekkel párban kapható. Létezik ugyan egy teljesnek tűnő Mravinszkij-diszkográfia, mely elérhető az interneten (Kenzo Amoh, illetve a japán Mravinszkij Társaság munkája); ez alaposnak tűnő, mégis több helyen hiányos és pontatlan munka, jóllehet maga is több pontatlanságot javít.

A dvd-kiadvány címe nemcsak jól hangzik, de voltaképpen találó is; ezt magának a filmnek is sikerül hitelt érdemlően bebizonyítania. Az „arisztokrata” megjelölés itt nem annyira a művésznek az „ancien régime” ködébe vesző nemesi származására, mint inkább a művészethez való jó értelemben vett arisztokratikus viszonyára utal. A dvd Marks dokumentumfilmje mellett egy koncertfilmet és egy tévés stúdiórögzítést is tartalmaz. Közönség előtt vették fel Csajkovszkij Francesca da Rimini című szimfonikus költeményét 1983. március 19-én, illetve közönség nélkül Weber Oberon-nyitányát 1978. április 28-án, mindkettőt a Leningrádi Filharmónia nagytermében. Bónuszként szerepel a lemezen a Leningrádi Filharmonikusok 1971. szeptember 19-én rögzített londoni előadása, melyen Gennagyij Rozsgyesztvenszkij vezényli Csajkovszkij IV. szimfóniáját. Mindhárom felvétel hozzáférhető volt korábban, persze csak hangzóanyagon. A Weber-darab a BMG/Melodiya Mravinsky Edition első cd-jén (Vol. 1) volt hallható, a Francesca da Riminit éppen az EMI jelentette meg a Great Conductors Mravinszkij-kötetében, továbbá a Warner is kétszer, 1992-ben és tíz évvel később is kiadta, ezúttal az Elatus sorozatban. A Csajkovszkij-szimfónia pedig a BBC Legends kiadásában érhető el néhány éve. A dvd-kiadásnak ezekkel szemben hangsúlyozandó előnye, hogy képpel együtt élvezhetjük a produkciókat. Ez különösen Mravinszkij esetében jár felbecsülhetetlen haszonnal – vezénylési technikájáról, a végletes technikai perfekcióról, a zenekarral folytatott nem kevés tanulságot rejtő kommunikációról kitűnő képet kaphatunk – de nem kevésbé jó látni Rozsgyesztvenszkij és a leningrádiak zajos sikerét a Royal Albert Hallban.

Maga a közel egyórás dokumentumfilm keretihez képest figyelmes és széles látókörű, még a kényesebb, a művész és a hatalom viszonyát vagy a magánéletet érintő kérdéseket is diszkréten és jó ízléssel kezeli. És szerencsére nem emlegeti annyiszor Sztálint vagy Hruscsovot, ahogyan talán mások tennék. Ehelyett rendre megszólaltatja azokat, akik a legtöbbet mesélhetik a mesterről: özvegyét, zenekarának zenészeit, és persze zenetörténészeket, s számos jelenleg is aktív karmestert, akiket szoros szálak fűztek Mravinszkijhoz. Ilyen volt természetesen Kurt Sanderling, aki már a harmincas évek óta ismerte őt, vagy Mariss Jansons, aki utolsó éveit követhette figyelemmel. Szó esik ugyan Mravinszkijnak a rendszerhez, a kommunista párthoz fűződő viszonyáról, sőt, vallásos hitéről és zárkózott természetéről is, de mindig a neki kijáró tisztelettel, körültekintően és kellő óvatossággal.

Összességében figyelmesen és érzékenyen elkészített emlékezés ez, amelynek leghangsúlyosabb pontja Mravinszkij származásából és hitéből fakadó küldetésének és a külső, politikai, ideológiai körülményeknek néha tragikus összjátéka. Sajátos és kivételes pálya az övé, érdemes végigtekinteni rajta. Az a fajta „romantikus klasszicizmus”, amelyet mesteréről szólva Jansons is említ a filmben, leginkább azokban az attribútumokban érhető tetten, mint a feszes hangzáskép, a lendületes kifejezés-technika, a kifinomult arányérzék, a tökéletesen kimunkált hangzás. A markáns, karakteres, s egyszersmind temperamentumos megoldások szerencsésen találkoznak a fent említett, Mravinszkij által gyakran játszott szerzők műveinek tolmácsolásában. Ettől volt ő az, aki: hatalmas munkabírású művész, igazi maximalista, aki rengeteget próbált, és sohasem érte be a tökéletesnél kevesebbel. Valami furcsa daccal a kemény vonások, a szigorú tekintet mögött.

Ez a dvd immár nélkülözhetetlen azok számára is, akik csak megismerkedni akarnak Jevgenyij Mravinszkij életével és művészetével, az emberrel és a zenésszel. A szovjet karmesterrel és az orosz arisztokratával. De mindenekelőtt a munkájában soha meg nem alkuvó, méltatlan kompromisszumokat sosem vállaló művésszel.

(Yevgeny Mravinsky – Soviet Conductor, Russian Aristocrat (dokumentumfilm, DVD); rend.: Dennis Marks; Weber: Oberon-nyitány, Csajkovszkij: Francesca da Rimini, bónusz: Csajkovszkij: IV. szimfónia; km.: Leningrádi Filharmonikus Zenekar, vez.: Jevgenyij Mravinszkij, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij; EMI, Classic Archive, 2004; DVB 5996899)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kórus

Solti Árpád nyerte a Mátrai Művészeti Napok zeneszerzői pályázatát

Solti Árpád műve nyerte el a Vox Mirabilis és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatának fődíját, amelyet a Mátrai Művészeti Napok jubileuma alkalmából hirdettek meg
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.
Klasszikus hír

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.