Klasszikus

Szűkített terc és közösség

2004.06.19. 00:00
Ajánlom
A 15. Bach-hét záró koncertjén a 100 éves Lutheránia Énekkar és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok Bach h-moll miséjét adták elő Kamp Salamon irányításával. Ez a sok szempontból rejtélyes mű, a protestáns kántor tollából származó katolikus mise, mely messze túlnövi a mindennapos liturgia kereteit, Bach utolsó befejezett művének tekinthető. Bár nem is egyetlen mű ez: szinte mindegyik tétele korábban komponált tételek átdolgozása, az egész tehát egyfajta összeállítás az életműből, profánul azt mondhatnám, hogy a szerző által összehozott „best of” válogatás.

Az 1740-es évek közepén, halála előtt néhány évvel Bach elővette a szász választófejedelemnek 1733-ban komponált Kyriét és Gloriát, egy 1724-ből származó Sanctus-megzenésítést, hogy a hiányzó tételeket korábbi kantátákból pótolja, illetve néhány új tételt írjon hozzá, s így maga is bekerüljön a zenetörténet egyik legfontosabb fejezetébe, a nagy mise-komponisták sorába. Az a hihetetlenül aprólékos munka, amellyel Bach a korábban megírt különálló zenéit most szerves egésszé kovácsolja, különösen akkor megdöbbentő, ha látjuk, hogy a mindig pragmatikus szellemben dolgozó Bach számára egyértelmű volt: a h-moll misét nem fogja tudni előadni. S valószínűleg nem is ez volt a célja. Ahogy korábban az Invenciókkal, a Wohltemperiertes Klavier két kötetével, a billentyűs partitákkal vagy a Fúga művészetével egy-egy zenei, előadói problémakör enciklopédikus bemutatását célozta meg, a h-moll mise azt mutatja meg, hogy miként alkalmazható a kórus a legkülönfélébb formákban és drámai szituációkban. Mert Bach számára még a miseszöveg is drámai szövegkönyvként funkcionál, a szenvedésről, az üdvözülésről, az emberi bűnről, az isteni megváltásról szóló részek, mint Bach zenéjében mindig, életre kelnek.

Kamp Salamon interpretációjában is a drámaiság, az egyes tételek karakterének világos felmutatása szolgált maradéktalan élménnyel. Ma, amikor már nemcsak felvételeken, de élőben is találkozhatunk a legnagyobb Bach-előadókkal, a különböző régi-zenei irányzatok képviselőivel, akik kizárólag szólistákkal vagy kamarakórussal szólaltatják meg a Bach-kantátákat, a passiókat vagy a h-moll misét, a több mint 50 fős Lutheránia Énekkar masszív hangzása bizony nagy önmérsékletet igényel a kritikustól. Hiszen itt nem gazdagon támogatott, világhírű profikról van szó, hanem lelkes, a legjobb értelemben vett műkedvelő énekesekről, akik az elképesztően nehéz zenei anyagot sokszor nem képesek az elkényeztetett zenehallgató elvárásainak megfelelően megszólaltatni, lelkesedésük és Bach iránti rajongásuk azonban valami sokkal többel ajándékozza meg a hallgatót, ha az képes elvonatkoztatni bizonyos helyek hamis intonációjától vagy attól, hogy bizony néha nincsenek teljesen együtt a szólamok.

A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok nagyszerűen játszottak, bár a vastag kórushangzás néha elnyomta a zenekart, s általában sem volt kiegyensúlyozott az egyes hangszercsoportok aránya. A szólisták közül Zádori Mária és Marosvári Péter előadását emelném ki, kristálytiszta, könnyű hangon énekeltek, az este legszebb pillanata fűződik hozzájuk, a Domine Deus szoprán-tenor kettősében, amelyhez Gyöngyössy Zoltán fuvolajátéka adta a biztos hátteret. Németh Judit – bár nagyszerű énekes – túljátszotta a szerepét, pontosabban: szerepet játszott, amire a h-moll misében – azt gondolom – nincs szükség. A Bach által értelmezett szakrális szöveget átélni, s nem eljátszani kell.

Összességében azt mondhatom, hogy az est nem zenei szempontból volt hatalmas élmény. Amikor a Crucifixus-tétel közben a mellettem ülő nénire pillantottam, aki fejét a kezébe temetve élte át a keresztre feszítés borzalmát, majd a feltámadás zenei örömujjongása hallatán egyszerre láthatóan megszabadult minden feszültségtől, arra gondoltam, hogy bár a néni feltehetőleg nincs tisztában azzal, hogy a Crucifixus tételt a Resurrexittel összekötő négy ütem a 18. század talán legelképesztőbb modulációját tartalmazza egy szűkített terces alterált akkorddal, mégis sokkal közelebb áll Bachhoz, mint a magamfajta, zeneelmélettel többé-kevésbé tisztában lévő szekularizált értelmiségi.

Köszönet illeti tehát Kamp Salamont azért, hogy létrehozta és életben tartja a Budapesti Bach-hetet, mert ezek az esték nem vagy inkább nem csak zenei élményt nyújtanak a gyülekezet és a hallgatók számára. Sokkal többet: egy kevéssé emberséges világban az emberi összetartozás, a közösség érzését.

(2004. június 13. 19:00 Deák téri evangélikus templom, 15. Bach-hét. Bach: h-moll mise, BWV 232; km.: Zádori Mária (szoprán), Németh Judit (alt), Marosvári Péter (tenor), Berczelly István (basszus), Lutheránia Énekkar, Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, vez..: Kamp Salamon)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.