1853. november 20-án került sor az első "philharmoniai hangversenyre" Erkel Ferenc vezényletével, mely a későbbi Budapesti Filharmóniai Társaság 169 éves történetének első állomása volt. A hangverseny műsorában szereplő szerzőket – Bartók, Kodály, Dohnányi, Mahler, Liszt és Orbán – mind szoros kapcsolat fűzi hazánk első hivatásos, professzionális szimfonikus zenekarához.

Kultúrtörténeti esemény volt a Schubert halálának 100. évfordulójáról megemlékező ünnepélysorozat, amelynek záróestjén először hangzott el az f-moll fantázia zenekari változata, az akkori elnökkarnagy, Dohnányi tollából. Bartók is e zenekar számára dolgozta át öt zongorakíséretes népdalát a Társaság 80. születésnapjára, és bár Kodály Zoltán a Marosszéki táncok zenekari változatát Arturo Toscanini ösztönzésére készítette el, itthon mégis a Filharmóniai Társaság játszhatta először. Mahler éppen a budapesti operaház igazgatójaként működött, amikor 1889-ben befejezte 1. szimfóniáját, természetesnek tartotta tehát, hogy új alkotását a Filharmóniai Társaság Zenekarának élén mutassa be – ebben a korai változatban szerepelt még a később elhagyott „Blumine” tétel.

Az ünnepi műsorról nem hiányozhat a zenekar történetét meghatározó Liszt Ferenc sem, aki a humánumért, az emberiségért szenvedő hős szimbólumát látta Prométheuszban. S mivel az együttes az új magyar zene mindenkori elkötelezett támogatója, mindehhez egy kortárs magyar alkotás, a páratlanul egyedi stílusban alkotó, de a hagyományokhoz mégis mindig hűséges, Kossuth-díjas Orbán György új műve szólal meg. Az esten Vajda Gergely vezényel, szólistaként pedig az egyik legkiválóbb fiatal operaénekes, Horti Lilla lép színpadra.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (forrás: Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara)