Klasszikus

Takács Jenő évszázados utazása

2002.09.14. 00:00
Ajánlom
Takács Jenő, a XX. század egyik kimagaslóan jelentős – bár itthon alig ismert – zeneszerzője szeptember 25-én ünnepli századik születésnapját. Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ma este, a Millenáris Teátrumban köszönti az idős mestert, akinek életművével foglalkozik A Dunánál című folyóirat tematikus száma is.

A világszerte nagyra becsült, itthon érthetetlenül kevéssé ismert Takács Jenő Soprontól alig tíz kilométerre, Cinfalván (ma: Siegendorf) született, 1902. szeptember 25-én. "Ausztriában magyarnak, a magyarok közül sokan osztráknak tartanak” – panaszolta egy régi interjúban. Sopronban reálgimnáziumba járt, de zenei tehetsége korán megmutatkozott, és 1922-ben felvételt nyert a bécsi Zeneakadémia zongora szakára, Paul Weingartner osztályába. Emellett a legendás Guido Adler zenetörténet óráit is látogatta, s ami legalább ugyanilyen fontos: zeneakadémistaként minden este koncertre ment, és élőben hallotta a kor legnagyobb előadóművészeit, karmestereit. 1926-ban felvette a kapcsolatot a magyar zenei élettel: Bartókot is meglátogatta otthonában, s ettől kezdve a zeneszerző-géniusz haláláig folyamatos szakmai együttműködés, sőt – Bartók közismerten tartózkodó magatartása ellenére – egyfajta barátság is összekötötte őket.

Az ifjú Takács 1927-ben aláírt egy egyiptomi szerződést: a kairói Conservatoire de Musique tanára lett, s ezzel megkezdődött egzotikus kalandozása, aminek a többi között a Nílusi legenda című balettben állított emléket. A koncertezés és tanítás mellett az Arab Zene Intézetében népzenekutatással is foglalkozott. Bartókot is vendégül látta, és egyik közös sivatagi élményükre így emlékezett vissza: "Bartók egy spirituszos üveggel a kezében eltűnt a Szahara homokdűnéi mögött. Sötét öltönyt és fekete kalapot viselt. Már csaknem besötétedett, amikor visszatért kincseivel. Bogarak voltak, kövek és növények, amelyeket gyűjteményébe szánt. Ezeket a dolgokat a természet kinyilatkoztatásának tekintette. A népzenéről is úgy beszélt, mint egyfajta természeti jelenségről.”

Takács Jenő munkája 1932-től a Fülöp-szigeteken, a manilai konzervatórium tanszékvezetőjeként folytatódott, s ezekben az években Kínában, Hongkongban, Japánban is koncertezett. Sokat tanulmányozta a Fülöp-szigeteken használt hangszereket, amelyekből még lexikont is összeállított. 1935-től két éven át újra Kairóban élt, majd visszatért Európába, ahol prágai, itáliai és budapesti meghívások is várták – akkor még inkább zongoristaként, mint zeneszerzőként. Első igazán sikeres kompozíciója, a nagyzenekari Tarantella 1937-ben keletkezett. A háború éveiben Pécsett, Sopronban és Kolozsvárott dolgozott – Pécsett évekig a városi zeneiskola igazgatója volt, jó barátságba került Csorba Győzővel, Takács Gyulával és Weöres Sándorral.

A negyvenes évek végén – a közelgő kommunista hatalomátvétel miatt – elhagyta Pécset, és az emigrációt választotta: negyvenhat évesen gyakorlatilag a nulláról kellett elölről kezdenie mindent. Feleségével, Éva asszonnyal – akivel ma is együtt élnek Cinfalván – először Ausztriába mentek, majd Olaszország és Svájc következett, közben hangversenykörutak Nyugat-Európa számos országában. Ennek a változatos, de anyagilag korántsem megnyugtató "vándoréletnek” egy amerikai meghívás vetett véget: Takács az Ohio állambeli Cincinatti Konzervatórium professzora lett, s végül két évtizedet töltött Amerikában. Az ötvenes években többek között növendéke lett egy tizenhárom éves – Takács leírása szerint "kissé puhány és elkényeztetett, de rendkívül jó zenei érzékű” – kisfiú: James Levine, a New York-i Metropolitan Opera későbbi zeneigazgatója.

A százéves zeneszerző úgy érzi, szakmai pályája legkiegyensúlyozottabb időszakát töltötte Ohióban. A másfélmillió lakosú Cincinattiban virágzott a zenei élet – a helyi szimfonikus zenekart olyan karmester egyéniségek irányították, mint Leopold Stokowski, Thomas Schippers és a magyar születésű Reiner Frigyes, de vendégkarmesterként még Richard Strauss és Igor Sztravinszkij is dirigálta az együttest. "Kollégáim között volt még néhány régi iskolán edződött európai. Sok-sok évvel azelőtt érkeztek Lengyelországból, Oroszországból, Magyarországról. Lelkes zongorapedagógusként közkedveltségnek örvendtek a diákok körében. A nagy formátumú európai tanártípus azonban már a múlté. Helyükbe amerikaiak léptek. A híres karmestereket leszámítva lejárt az európai zenészek ideje” – írja nosztalgikusan önéletrajzában. Cincinattiban és más városokban koncerteket is adott, s közben folyamatosan komponált. Burgenlandi néptáncok című darabját például 1956 nyarán Amszterdamban, Bázelban, Münchenben és Bécsben is bemutatták, a szerző vezényletével. Vendégprofesszorként a Montanai Állami Egyetemen, valamint Bostonban, Bloomingtonban, illetve Svájcban (Genf, Lausanne) tevékenykedett, miközben egyre gyakrabban járt "haza”, Ausztriába is. Ott ismerkedett meg az 1956-os forradalom után emigrált Ligeti Györggyel, akivel azóta is jó barátságban vannak. A hatvanas években – immár elsősorban karmesterként és zeneszerzőként – újra beutazta szinte az egész világot, különösen jó kapcsolatokat alakított ki Skandináviában, műveit a legpatinásabb zeneműkiadók (Doblinger, Universal, Ricordi Americana) jelentették meg. Közben egészen 1970-ig megtartotta ohiói professzori állását, és Cincinattiban lelkesen ünnepelték: évente hangzott el ősbemutatóként egy-egy új kompozíciója: balettek, szimfonikus és kamarazene.

Harminckét évvel ezelőtt hazatért Cinfalvára, s azóta ott él – korántsem eseménytelenül. Még a kilencvenes években is komponált – Amerikai rapszódiáját például 1993-ban, Három perc című zongoradarabját ’97-ben írta. Nyolcvanadik, nyolcvanötödik és kilencvenedik születésnapjára is magas kitüntetéseket kapott Ausztriában, közelgő századik születésnapja alkalmából pedig máris számos méltató írás jelent meg róla a szaksajtóban. Magyarországra ritkán járt, s nem is kapta meg a megérdemelt megbecsülést, bár több művét is előadták. "Budapesti megjelenésetek, tündöklésetek olyan valószínűtlen már, mintha álmodtam volna. A koncert nemcsak zenei, szakmai siker és dicsőség. Spiritiszta szeánsznak is beillett volna, oly sok rég nem látott és megidézett géniusz és jelenség vonult fel” – írta Takácsnak és feleségének Jékely Zoltán költő egy 1978-as budapesti hangverseny után.

Takács Jenő ma este nem lesz ott a Millenáris teátrumban. Életkora már nem engedi, hogy hosszabb útra induljon, de szülőfalujából bizonyára szívesen gondol az őt köszöntőkre és a budapesti publikumra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Belenézhetünk Fischer Iván utazószekrényébe

Magyarósi Csaba vlogger a Fesztiválzenekar Müpa-maratonja előtt forgatott az együttessel, még Fischer Iván utazószekrényébe is benézhetett.
Könyv

Elhunyt Tandori Dezső

80 éves korában elhunyt Tandori Dezső író, költő, műfordító, az utóbbi évtizedek irodalmának koronázatlan és különc királya.
Zenés színház

A nép dívája: Renée Fleming 60 éves

Születésnapot ünnepel Renée Fleming, akinek hangját az opera mellett filmekben is gyakran hallani, és nálunk is koncertezett már.
Zenés színház

„Mindig ott van a Callas, akinek meg kell felelnem”

Itthon is vetítik a Maria Callasról szóló dokumentumfilmet. Kiderül, hogy a díva közelebbről is díva, a végzetnél pedig nincs hatalmasabb.
Jazz/World

Kvíz: Mennyit tudsz a jazzről?

Összeállítottunk egy kérdéssort, hogy letesztelhesd, mennyire vagy otthon az amerikai, európai és magyar jazz múltjában és jelenében! A kérdések többségére megtalálod a választ a Fidelio cikkeiben.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus koktélparti

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mi inspirálja Harcsa Veronikát?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának február 16-i adásában vendégünk lesz Harcsa Veronika énekesnő, Sümegi Eszter opera-énekesnő, Juhász Anna irodalmár és Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója.
Klasszikus hír

Ha ez így marad, ellehetetlenül az ELTE Zenei Tanszék működése

Le kellett építeni az oktatói létszám egyharmadát, miután 250 millió forintot von el tőlük a kormány.
Klasszikus ajánló

Zongorás mini maraton lesz a hétvégén a Festetics Palotában

A nagysikerű „MVM Koncertek – A Zongora”-sorozat mini maratonján vehet részt február 16-án és 17-én a vállalkozó kedvű közönség. A hétvégén, szombaton és vasárnap összesen négy koncertet tartanak a Festetics Palotában.
Klasszikus ajánló

Vidovszky 75 – Szerzői esttel tisztelegnek a mester előtt

A legendás pécsi zeneszerző, Vidovszky László 75. születésnapja tiszteletére ad koncertet február 23-án a Kodály Központban a Pannon Filharmonikusok.