Klasszikus

Takács Jenő évszázados utazása

2002.09.14. 00:00
Ajánlom
Takács Jenő, a XX. század egyik kimagaslóan jelentős – bár itthon alig ismert – zeneszerzője szeptember 25-én ünnepli századik születésnapját. Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ma este, a Millenáris Teátrumban köszönti az idős mestert, akinek életművével foglalkozik A Dunánál című folyóirat tematikus száma is.

A világszerte nagyra becsült, itthon érthetetlenül kevéssé ismert Takács Jenő Soprontól alig tíz kilométerre, Cinfalván (ma: Siegendorf) született, 1902. szeptember 25-én. "Ausztriában magyarnak, a magyarok közül sokan osztráknak tartanak” – panaszolta egy régi interjúban. Sopronban reálgimnáziumba járt, de zenei tehetsége korán megmutatkozott, és 1922-ben felvételt nyert a bécsi Zeneakadémia zongora szakára, Paul Weingartner osztályába. Emellett a legendás Guido Adler zenetörténet óráit is látogatta, s ami legalább ugyanilyen fontos: zeneakadémistaként minden este koncertre ment, és élőben hallotta a kor legnagyobb előadóművészeit, karmestereit. 1926-ban felvette a kapcsolatot a magyar zenei élettel: Bartókot is meglátogatta otthonában, s ettől kezdve a zeneszerző-géniusz haláláig folyamatos szakmai együttműködés, sőt – Bartók közismerten tartózkodó magatartása ellenére – egyfajta barátság is összekötötte őket.

Az ifjú Takács 1927-ben aláírt egy egyiptomi szerződést: a kairói Conservatoire de Musique tanára lett, s ezzel megkezdődött egzotikus kalandozása, aminek a többi között a Nílusi legenda című balettben állított emléket. A koncertezés és tanítás mellett az Arab Zene Intézetében népzenekutatással is foglalkozott. Bartókot is vendégül látta, és egyik közös sivatagi élményükre így emlékezett vissza: "Bartók egy spirituszos üveggel a kezében eltűnt a Szahara homokdűnéi mögött. Sötét öltönyt és fekete kalapot viselt. Már csaknem besötétedett, amikor visszatért kincseivel. Bogarak voltak, kövek és növények, amelyeket gyűjteményébe szánt. Ezeket a dolgokat a természet kinyilatkoztatásának tekintette. A népzenéről is úgy beszélt, mint egyfajta természeti jelenségről.”

Takács Jenő munkája 1932-től a Fülöp-szigeteken, a manilai konzervatórium tanszékvezetőjeként folytatódott, s ezekben az években Kínában, Hongkongban, Japánban is koncertezett. Sokat tanulmányozta a Fülöp-szigeteken használt hangszereket, amelyekből még lexikont is összeállított. 1935-től két éven át újra Kairóban élt, majd visszatért Európába, ahol prágai, itáliai és budapesti meghívások is várták – akkor még inkább zongoristaként, mint zeneszerzőként. Első igazán sikeres kompozíciója, a nagyzenekari Tarantella 1937-ben keletkezett. A háború éveiben Pécsett, Sopronban és Kolozsvárott dolgozott – Pécsett évekig a városi zeneiskola igazgatója volt, jó barátságba került Csorba Győzővel, Takács Gyulával és Weöres Sándorral.

A negyvenes évek végén – a közelgő kommunista hatalomátvétel miatt – elhagyta Pécset, és az emigrációt választotta: negyvenhat évesen gyakorlatilag a nulláról kellett elölről kezdenie mindent. Feleségével, Éva asszonnyal – akivel ma is együtt élnek Cinfalván – először Ausztriába mentek, majd Olaszország és Svájc következett, közben hangversenykörutak Nyugat-Európa számos országában. Ennek a változatos, de anyagilag korántsem megnyugtató "vándoréletnek” egy amerikai meghívás vetett véget: Takács az Ohio állambeli Cincinatti Konzervatórium professzora lett, s végül két évtizedet töltött Amerikában. Az ötvenes években többek között növendéke lett egy tizenhárom éves – Takács leírása szerint "kissé puhány és elkényeztetett, de rendkívül jó zenei érzékű” – kisfiú: James Levine, a New York-i Metropolitan Opera későbbi zeneigazgatója.

A százéves zeneszerző úgy érzi, szakmai pályája legkiegyensúlyozottabb időszakát töltötte Ohióban. A másfélmillió lakosú Cincinattiban virágzott a zenei élet – a helyi szimfonikus zenekart olyan karmester egyéniségek irányították, mint Leopold Stokowski, Thomas Schippers és a magyar születésű Reiner Frigyes, de vendégkarmesterként még Richard Strauss és Igor Sztravinszkij is dirigálta az együttest. "Kollégáim között volt még néhány régi iskolán edződött európai. Sok-sok évvel azelőtt érkeztek Lengyelországból, Oroszországból, Magyarországról. Lelkes zongorapedagógusként közkedveltségnek örvendtek a diákok körében. A nagy formátumú európai tanártípus azonban már a múlté. Helyükbe amerikaiak léptek. A híres karmestereket leszámítva lejárt az európai zenészek ideje” – írja nosztalgikusan önéletrajzában. Cincinattiban és más városokban koncerteket is adott, s közben folyamatosan komponált. Burgenlandi néptáncok című darabját például 1956 nyarán Amszterdamban, Bázelban, Münchenben és Bécsben is bemutatták, a szerző vezényletével. Vendégprofesszorként a Montanai Állami Egyetemen, valamint Bostonban, Bloomingtonban, illetve Svájcban (Genf, Lausanne) tevékenykedett, miközben egyre gyakrabban járt "haza”, Ausztriába is. Ott ismerkedett meg az 1956-os forradalom után emigrált Ligeti Györggyel, akivel azóta is jó barátságban vannak. A hatvanas években – immár elsősorban karmesterként és zeneszerzőként – újra beutazta szinte az egész világot, különösen jó kapcsolatokat alakított ki Skandináviában, műveit a legpatinásabb zeneműkiadók (Doblinger, Universal, Ricordi Americana) jelentették meg. Közben egészen 1970-ig megtartotta ohiói professzori állását, és Cincinattiban lelkesen ünnepelték: évente hangzott el ősbemutatóként egy-egy új kompozíciója: balettek, szimfonikus és kamarazene.

Harminckét évvel ezelőtt hazatért Cinfalvára, s azóta ott él – korántsem eseménytelenül. Még a kilencvenes években is komponált – Amerikai rapszódiáját például 1993-ban, Három perc című zongoradarabját ’97-ben írta. Nyolcvanadik, nyolcvanötödik és kilencvenedik születésnapjára is magas kitüntetéseket kapott Ausztriában, közelgő századik születésnapja alkalmából pedig máris számos méltató írás jelent meg róla a szaksajtóban. Magyarországra ritkán járt, s nem is kapta meg a megérdemelt megbecsülést, bár több művét is előadták. "Budapesti megjelenésetek, tündöklésetek olyan valószínűtlen már, mintha álmodtam volna. A koncert nemcsak zenei, szakmai siker és dicsőség. Spiritiszta szeánsznak is beillett volna, oly sok rég nem látott és megidézett géniusz és jelenség vonult fel” – írta Takácsnak és feleségének Jékely Zoltán költő egy 1978-as budapesti hangverseny után.

Takács Jenő ma este nem lesz ott a Millenáris teátrumban. Életkora már nem engedi, hogy hosszabb útra induljon, de szülőfalujából bizonyára szívesen gondol az őt köszöntőkre és a budapesti publikumra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus videó

Videó: Kelemen Barnabásék totyogó kisbabája már az apját kíséri zongorán!

Ma este kezdődik a Fesztiválakadémia. "Elkezdődtek a próbák!" - írta Kokas Katalin, és közzétett egy videót, amelyen a férje a kislányukkal zenél.
Klasszikus magazin

Nem csak Ravel álmodta zenekarra az Egy kiállítás képeit

Sőt, még csak nem a századforduló zenéjének zenekari virtuóza volt az első, hanem egy orosz Rimszkij-Korszakov tanítvány.
Klasszikus videó

Ismerkedj meg a zongoristával, aki elefántoknak játszik klasszikusokat!

Vagy legalábbis az egyik biztosan. Ez derül ki abból a videóból, amelyet egy kalandos életű koncertzongorista osztott meg.
Klasszikus kórus

Solti Árpád nyerte a Mátrai Művészeti Napok zeneszerzői pályázatát

Solti Árpád műve nyerte el a Vox Mirabilis és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatának fődíját, amelyet a Mátrai Művészeti Napok jubileuma alkalmából hirdettek meg
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.