Klasszikus

Takács Jenő évszázados utazása

2002.09.14. 00:00
Ajánlom
Takács Jenő, a XX. század egyik kimagaslóan jelentős – bár itthon alig ismert – zeneszerzője szeptember 25-én ünnepli századik születésnapját. Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ma este, a Millenáris Teátrumban köszönti az idős mestert, akinek életművével foglalkozik A Dunánál című folyóirat tematikus száma is.

A világszerte nagyra becsült, itthon érthetetlenül kevéssé ismert Takács Jenő Soprontól alig tíz kilométerre, Cinfalván (ma: Siegendorf) született, 1902. szeptember 25-én. "Ausztriában magyarnak, a magyarok közül sokan osztráknak tartanak” – panaszolta egy régi interjúban. Sopronban reálgimnáziumba járt, de zenei tehetsége korán megmutatkozott, és 1922-ben felvételt nyert a bécsi Zeneakadémia zongora szakára, Paul Weingartner osztályába. Emellett a legendás Guido Adler zenetörténet óráit is látogatta, s ami legalább ugyanilyen fontos: zeneakadémistaként minden este koncertre ment, és élőben hallotta a kor legnagyobb előadóművészeit, karmestereit. 1926-ban felvette a kapcsolatot a magyar zenei élettel: Bartókot is meglátogatta otthonában, s ettől kezdve a zeneszerző-géniusz haláláig folyamatos szakmai együttműködés, sőt – Bartók közismerten tartózkodó magatartása ellenére – egyfajta barátság is összekötötte őket.

Az ifjú Takács 1927-ben aláírt egy egyiptomi szerződést: a kairói Conservatoire de Musique tanára lett, s ezzel megkezdődött egzotikus kalandozása, aminek a többi között a Nílusi legenda című balettben állított emléket. A koncertezés és tanítás mellett az Arab Zene Intézetében népzenekutatással is foglalkozott. Bartókot is vendégül látta, és egyik közös sivatagi élményükre így emlékezett vissza: "Bartók egy spirituszos üveggel a kezében eltűnt a Szahara homokdűnéi mögött. Sötét öltönyt és fekete kalapot viselt. Már csaknem besötétedett, amikor visszatért kincseivel. Bogarak voltak, kövek és növények, amelyeket gyűjteményébe szánt. Ezeket a dolgokat a természet kinyilatkoztatásának tekintette. A népzenéről is úgy beszélt, mint egyfajta természeti jelenségről.”

Takács Jenő munkája 1932-től a Fülöp-szigeteken, a manilai konzervatórium tanszékvezetőjeként folytatódott, s ezekben az években Kínában, Hongkongban, Japánban is koncertezett. Sokat tanulmányozta a Fülöp-szigeteken használt hangszereket, amelyekből még lexikont is összeállított. 1935-től két éven át újra Kairóban élt, majd visszatért Európába, ahol prágai, itáliai és budapesti meghívások is várták – akkor még inkább zongoristaként, mint zeneszerzőként. Első igazán sikeres kompozíciója, a nagyzenekari Tarantella 1937-ben keletkezett. A háború éveiben Pécsett, Sopronban és Kolozsvárott dolgozott – Pécsett évekig a városi zeneiskola igazgatója volt, jó barátságba került Csorba Győzővel, Takács Gyulával és Weöres Sándorral.

A negyvenes évek végén – a közelgő kommunista hatalomátvétel miatt – elhagyta Pécset, és az emigrációt választotta: negyvenhat évesen gyakorlatilag a nulláról kellett elölről kezdenie mindent. Feleségével, Éva asszonnyal – akivel ma is együtt élnek Cinfalván – először Ausztriába mentek, majd Olaszország és Svájc következett, közben hangversenykörutak Nyugat-Európa számos országában. Ennek a változatos, de anyagilag korántsem megnyugtató "vándoréletnek” egy amerikai meghívás vetett véget: Takács az Ohio állambeli Cincinatti Konzervatórium professzora lett, s végül két évtizedet töltött Amerikában. Az ötvenes években többek között növendéke lett egy tizenhárom éves – Takács leírása szerint "kissé puhány és elkényeztetett, de rendkívül jó zenei érzékű” – kisfiú: James Levine, a New York-i Metropolitan Opera későbbi zeneigazgatója.

A százéves zeneszerző úgy érzi, szakmai pályája legkiegyensúlyozottabb időszakát töltötte Ohióban. A másfélmillió lakosú Cincinattiban virágzott a zenei élet – a helyi szimfonikus zenekart olyan karmester egyéniségek irányították, mint Leopold Stokowski, Thomas Schippers és a magyar születésű Reiner Frigyes, de vendégkarmesterként még Richard Strauss és Igor Sztravinszkij is dirigálta az együttest. "Kollégáim között volt még néhány régi iskolán edződött európai. Sok-sok évvel azelőtt érkeztek Lengyelországból, Oroszországból, Magyarországról. Lelkes zongorapedagógusként közkedveltségnek örvendtek a diákok körében. A nagy formátumú európai tanártípus azonban már a múlté. Helyükbe amerikaiak léptek. A híres karmestereket leszámítva lejárt az európai zenészek ideje” – írja nosztalgikusan önéletrajzában. Cincinattiban és más városokban koncerteket is adott, s közben folyamatosan komponált. Burgenlandi néptáncok című darabját például 1956 nyarán Amszterdamban, Bázelban, Münchenben és Bécsben is bemutatták, a szerző vezényletével. Vendégprofesszorként a Montanai Állami Egyetemen, valamint Bostonban, Bloomingtonban, illetve Svájcban (Genf, Lausanne) tevékenykedett, miközben egyre gyakrabban járt "haza”, Ausztriába is. Ott ismerkedett meg az 1956-os forradalom után emigrált Ligeti Györggyel, akivel azóta is jó barátságban vannak. A hatvanas években – immár elsősorban karmesterként és zeneszerzőként – újra beutazta szinte az egész világot, különösen jó kapcsolatokat alakított ki Skandináviában, műveit a legpatinásabb zeneműkiadók (Doblinger, Universal, Ricordi Americana) jelentették meg. Közben egészen 1970-ig megtartotta ohiói professzori állását, és Cincinattiban lelkesen ünnepelték: évente hangzott el ősbemutatóként egy-egy új kompozíciója: balettek, szimfonikus és kamarazene.

Harminckét évvel ezelőtt hazatért Cinfalvára, s azóta ott él – korántsem eseménytelenül. Még a kilencvenes években is komponált – Amerikai rapszódiáját például 1993-ban, Három perc című zongoradarabját ’97-ben írta. Nyolcvanadik, nyolcvanötödik és kilencvenedik születésnapjára is magas kitüntetéseket kapott Ausztriában, közelgő századik születésnapja alkalmából pedig máris számos méltató írás jelent meg róla a szaksajtóban. Magyarországra ritkán járt, s nem is kapta meg a megérdemelt megbecsülést, bár több művét is előadták. "Budapesti megjelenésetek, tündöklésetek olyan valószínűtlen már, mintha álmodtam volna. A koncert nemcsak zenei, szakmai siker és dicsőség. Spiritiszta szeánsznak is beillett volna, oly sok rég nem látott és megidézett géniusz és jelenség vonult fel” – írta Takácsnak és feleségének Jékely Zoltán költő egy 1978-as budapesti hangverseny után.

Takács Jenő ma este nem lesz ott a Millenáris teátrumban. Életkora már nem engedi, hogy hosszabb útra induljon, de szülőfalujából bizonyára szívesen gondol az őt köszöntőkre és a budapesti publikumra.

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Jazz/World

„Mecky, drága, jó utat!” – Pályatársai búcsúznak Kóbor Jánostól

December 6-án elhunyt az Omega legendás énekese, Kóbor János, akit egy hónapja szállították kórházba koronavírus-fertőzéssel. Menedzsere később megerősítette: covid okozta szövődmények vezettek a zenész halálához. Kóbor Jánost pályatársai és számos közéleti személy gyászolja.
Vizuál

Restaurálták a Barcsay-mozaikokat

Az alkotás eredetileg az 1974-ben megnyitott Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda emeleti várakozó terének két szemközti falát díszítette, megújult formájában a Csillaghegyi Strandfürdő éke lett.
Színház

Így adott interjút Blaha Lujza

A Bohémvilág 1919. december 27-i számában érdekes szöveggel találkozhattak a korabeli olvasók: maga Blaha Lujza kért helyreigazítást egy állítólagos nyilatkozata kapcsán.
Zenés színház

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.