Ütött a Fonó utolsó órája? Ezzel a drámai címû sajtóközleménnyel fordult a nyilvánossághoz néhány napja a dél-budai Sztregova utcában mûködő zeneház és hanglemezkiadó vezetése. "Lassanként igyekszünk felkészülni arra, amit velünk együtt a Fonó közönsége sem szívesen fogad el: az aggasztó körülmények őszre a Fonó eddigi profiljának drasztikus megváltoztatásához, végeredményben pedig az intézmény bezárásához, javainak elárverezéséhez és eddigi tevékenységének végleges megszüntetéséhez vezetnek” – áll László Sándor ügyvezető igazgató közleményében.

Értékmentő magánvállalkozás

A Fonó Budai Zeneházat 1995-ben alapította egy számítástechnikai és elektronikai területen tevékenykedő üzletember, Lukács József. Társaival együtt úgy gondolta, érdemes pénzt és energiát fektetni egy olyan kulturális centrum mûködtetésébe, amelynek feladata a magyar és Kárpát-medencei népzenei kincs megőrzése, minél szélesebb körben való megismertetése. Szakmai körökben úgy ítélik meg, hogy a Fonó nyolc év alatt bizonyította létjogosultságát. Több mint négyszáz különböző népzenei és néptáncegyüttes, dzsesszzenekar, kísérleti mûfajokat képviselő formáció lépett fel a házban, s tevékenységük elismeréseként 2000-ben megkapták a Pro Cultura Urbis díjat.
Népzene, dzsessz, kísérleti mûfajok

A közhasznú társaságként (kht.) mûködő zeneház tevékenységét jól egészíti ki a Fonó Records Kft., amely eddig százhúsz lemezt jelentetett meg. "Többségében olyan mûvészek felvételeit adtuk ki, akik addig máshol nem kaptak megszólalási lehetőséget. Lemezeink évek óta tizenhét országban képviselik Magyarország zenekultúráját; rendszeresen részt veszünk Európa legnagyobb szakmai szemléin, például a cannes-i Midemen” – mondja László Sándor. Kiadványaik közül kiemelkedett az Utolsó óra program eredményeit bemutató Új Pátria sorozat eddigi tizenhat lemeze (l. keretes írásunkat), illetve az Ortutay Gyula egykori legendás gramofonsorozatát korszerû, multimédiás verzióban összegző Pátria CD-ROM, valamint Vargyas Lajos A magyarság népzenéje címû összefoglaló gyûjteményének megjelentetése. 2003-ban viszont – anyagi források hiányában – még egyetlen CD-t sem tudtak kiadni.

Szándék kérdése a támogatás

László Sándor a Magyar Hírlapnak elmondta, a Fonó magánkezdeményezésként jött létre, s ezért a mindenkori kulturális kormányzat nem érezte feladatának, hogy támogassa. A zeneház és a lemezkiadó mûködéséhez 2002-ben kaptak először támogatást: 2 millió forintot a fővárosi Pro Cultura Urbis Alapítványtól, ez azonban költségvetésüknek csak elenyésző része. Ez az alapítvány idén is döntött a nehéz helyzetbe került Fonó támogatásáról: hétmillió forintot szavaztak meg, amelynek folyósítása a közeli hetekben várható. László Sándor szerint évente 25-30 millió forint közpénztámogatásra lenne szükség ahhoz, hogy a zeneház és a lemezkiadó megmeneküljön. Ez szerinte csak szándék kérdése, hiszen ez az összeg egy átlagos zeneiskola költségvetésének fele, így a minisztériumi büdzsében elenyésző tétel lenne. Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) helyettes államtitkára viszont azt nyilatkozta, hogy mivel a Fonó nem tartozik a tárca által fenntartott intézmények közé, mûködési támogatást nem tudnak adni.
Elterjedt, hogy a Fonó csődje közvetve politikai okokra, a tavalyi kormányváltásra vezethető vissza: a Fidesz-kormány idején ugyanis a kulturális tárca jelentős összeggel segítette a lemezkiadót. László Sándor a politikai találgatásokat határozottan cáfolja: Rockenbauer Zoltán minisztersége idején az NKÖM csak az Utolsó óra programhoz nyújtott támogatást, ami a Fonó számára még így is 15 millió forint veszteséggel zárult. Mûködési támogatást viszont a Fidesz-kormány idején sem kaptak, így a helyzet tavalyhoz képest nem változott. "Azért léptünk a nyilvánosság elé, mert végre el kell dönteni, hogy csak szavakban vagy ténylegesen fontos-e mindaz, amit a Fonó képvisel.”