A The Strad 2012. májusi számában a fenti problémáról több hegedűművésznőt és egy muzsikus férjet is kifaggattak, akik sikeresen megoldották ezt a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető kérdést. A probléma gyökere abban rejlik, hogy a zenész anyukáknak jóval kevesebb idejük marad a szülés előtti és utáni pihenőre. Míg más szakmákban egy év szabadság áll rendelkezésre, addig a szólista anyukák általában két hónappal szülés előtt még koncerteznek és két hónappal utána már színpadra állnak, az évekkel előre megtervezett és leszervezett koncerteknek köszönhetően. Rachel Barton Pine például három héttel a nagy nap után ismét úton volt, Leila Josefowicz pedig májusban adott életet második gyermekének, és következő év márciusában már teljes, egész estés programot játszott. "Gyereket várni és úton lenni egyszerre, nagyon-nagyon nehéz. Késői koncertek, rendszertelen étkezés, időeltolódás - ez pont az ellentéte annak, amire szükséged lenne" - mondja Josefowicz.

Lisa Batiashvili (képünkön) szerint "a tested pontosan megmondja, mikor kell megállni. Én nem vállaltam koncertet az utolsó nyolc hétben, de mindkét gyerekem születését követő kilencedikben már ismét hangversenyeztem. Igaz, éreztem a fáradtságot, és hogy még pihenésre lett volna szükségem" - fogalmazott.A gyakorlásra is kevesebb idő jut, amit tudatosítani kell. Batiashvili szerint - akinek tavalyi, budapesti koncertjéről szóló, rendkívül pozitív kritikánk itt olvasható - meg kell találni azt a módot, amellyel kevesebb idő alatt több munkát lehet elvégezni. Pine például úgy változtatta meg gyakorlásmódját, hogy míg azelőtt minden héten más repertoárral foglalkozott, addig a baba születése után mindig csak a következő három hónap műsorát játssza.

Ez a fajta életvezetés természetesen nem csak az anyukáknak, hanem az apukáknak is megterhelő. Gil Shaham hegedűművésznek és feleségének, Adele Anthony-nak három gyermekük van, akik azt tapasztalták környezetükben, hogy nincs elég idő a csemetékre. "Mi nem akartuk ezt érezni. Mielőtt az első gyerekem, Elijah született, sikerült évi ötven koncertre lefaragni a limitet. A hangversenyek közül számos a lakóhelyem közelében volt, de volt több is, ami pár napos utazással járt. Most próbálok még rövidebb turnékat elvállalni, és ha csak lehet próbálok, játszom, majd éjjel hazautazom. Ez az egyetlen út, hogy a zenével és a családommal is elég időt tölthessek" - mondta. A Pine-féle női verziója ennek úgy fest, hogy nem ő vállal kevesebb turnét, hanem inkább családja kíséri el őt minden nagyobb útra. "A repülőút elég trükkös" - mondja Pine. "A hegedű kicsit hasonlít a gyerekre, mert nem hagyhatod felügyelet nélkül. Ezért most az utazásaink úgy néznek ki, hogy a férjem figyel a hegedűre, a bébiszitter figyeli a csomagokat, én pedig a gyerekre vigyázok!"

Az eseteket látván felmerül a kérdés, megér-e ennyi nehézséget és kényelmetlenséget a gyerekvállalás? Jozefowicz szerint az anyaság élménye megváltoztatta a játékát is: "Jobb muzsikus lettem. Bizonyára humánusabb az az ember, akinek van gyereke, de kontrasztok is adódnak. Nem figyelhetsz egyszerre az életed minden fontos területére, csak egyvalamire koncentrálhatsz - egyensúlyt kell teremtened tehát. Továbbá a mi szakmánkban lévők sokszor úgy érezhetik, hogy ők a világ közepe, de egy gyerek megmutathatja, hogy ez nem így van. Ez egy nagyon fontos jelzés!" - tette hozzá Jozefowicz.

Ismernek magy muzsikus házaspárokat? Netán önöknek is van hasonló tapasztalatuk?