Klasszikus

Tárgyias zenék

2016.05.23. 08:16
Ajánlom
Ritkán hallani olyan hangversenyt, amelyen a megszólaló művek olyan termékenyen és elgondolkodtatón utalnak egymásra, ahogyan ezt Stravinsky és Steve Reich kompozícióival történt legutóbb, május 18-án a Zeneakadémián, A zenekar mesterei című koncertsorozat Rácz Zoltán vezényelte estjén.

A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának hangversenye, amelyről az alábbi kritikában szó esik, előzetesen meghirdetett műsorában még Ligeti György Hegedűversenyét ígérte második számként, Stravinsky különleges alkotása, a Fúvósszimfóniák után és Reich The Desert Music című terjedelmes opusa előtt. Keller András lett volna a szólista – bevallom, számomra ez a Ligeti-produkció képviselte várakozásaimban a koncert egyik legfőbb vonzerejét: ritkán hallható, kései darab, amelyben a népzene hatása is érzékelhető. Végül azonban Stravinsky Zongoraversenyét hallottuk Borbély László szólójával, s ez a fejlemény sem okozott csalódást.

Rácz Zoltán

Rácz Zoltán (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea)

A három mű feltűnően rímel egymásra. Azon persze nem kell csodálkoznunk, hogy a hallgató megfeleléseket fedez fel Stravinsky két kompozíciója között, hiszen a Fúvósszimfóniák (1920), és a Zongoraverseny (1924) a zeneszerző hasonló esztétikájú alkotói korszakának szülöttei. Stravinsky mindig „tárgyilagos”, ezekben a neoklasszikus (máskor neobarokk) években azonban különösen az. 1923-ban írja Oktettjét, melynek híressé vált önelemzésében szerepel a sokat idézett mondat: „Oktettem zenei tárgy”. Stravinsky ez idő tájt határozottan tiltakozik a zene magyarázása, interpretálása, érzelmi megközelítése ellen (egyébként nemcsak ő: Ravel is hasonlóképpen gondolkodott), tiszta színeket keres, és deklaráltan kerülni kívánja az úgynevezett „árnyalatokat”. Ez a szellem mind a Fúvósszimfóniákat, mind a (Bartókra is hatást gyakoroló) Zongoraversenyt áthatja. Objektívan, szenvtelenül kell ezeket a műveket játszani, s ez a szándékolt ridegség teremt azután olyan sajátos erőteret, amely mindennek ellenére megtelik feszültséggel. Rácz Zoltán pontos és szuggesztív vezényletével a Zeneakadémia fiatal fúvósai a szerző által megkövetelt „litániaszerű” modorban, a rövid motívumok szertartásos ismételgetését és a fragmentált forma töredezettségét hangsúlyozva, tisztán, kidolgozottan és a műhöz illő távolságtartással szólaltatták meg a Fúvósszimfóniákat (amelyeknek címében a „szimfónia” szó nem a klasszikus gyökerű műfajra utal, csupán az összhangzást jelölő szó görög megfelelője). Azt sem palástolta az előadás, hogy a szerző által óhajtott objektív hangvétel ellenére a műben fel-felbukkannak egy korábbi mű, a még nagyon is emocionális Tavaszi áldozat motívumemlékei.

raczlk

raczlk (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea)

Borbély László felkészülten és virtuózan, a darabhoz szükséges állóképességgel játszotta Stravinsky Zongoraversenyét. A 18. századi sonata da chiesákra (templomi szonátákra) emlékeztető formamodellhez (lassú—gyors—lassú—gyors) igazodó mű barokk motorizmusa energiát sugárzott keze alatt, éltek a hangsúlyok, hatott a szárazság és szigor, de emellett a Zongoraverseny tűzijátékszerű, sziporkázó virtuozitása is illúziókeltőn érvényesült. Borbély László olvasata a mű lassú részeinek ambivalens karaktere felé is érzékenyen fordult, világossá téve, hogy ezekben a szakaszokban a jellegzetes maestoso hangvétel fennkölt tartását némi irónia színezi át. A mindig nagyszerű Rácz Zoltán gondos betanításában a zenekar, amely a Zongoraversenyben a Fúvósszimfóniák koncepciójához hasonlóan rendhagyó összetételű (a fúvósokon kívül csak nagybőgőket foglalkoztat, hegedűket és brácsákat nem), ezt a művet éppoly felkészülten és gördülékenyen tolmácsolta, mint a koncert bevezető számát.

Steve Reich The Desert Music (1983) című, mintegy háromnegyed órás alkotása hatvanhárom évvel a Fúvósszimfóniák után keletkezett, mégis kitapintható egy gondolati szál, amely a húszas évek Stravinsky-műveit és a nyolcvanas évek Reich-kompozícióját összeköti, s ez nem más, mint a már említett távolságtartás, tárgyiasság. Reich, aki ezt a kórusra és hangszeres együttesre komponált opusát a nagy amerikai költő, William Carlos Williams (1883—1963) szövegeire írta, nem „ábrázolja”, nem „illusztrálja” művének szövegét, sőt még csak arra sem fordít gondot, hogy a komponálás során a faktúrát úgy alkossa meg, hogy a szöveg a kórus előadásában érthető és követhető legyen. Az egyik szálon fut mű „költői tartalma”, „jelentése”, s egy másikon halad előre a zenei történés, amelyhez a szerző a Stravinskytól ismert objektivitással viszonyul. Elemzői apokaliptikus üzenetként értékelik a The Desert Musicot, ami pedig a zenei struktúrát illeti, ez a mű, amely két évvel később keletkezett, mint az életmű talán legismertebb darabja, a Tehillim (Zsoltárok), a Reichtől jól ismert, rövid dallamsejtekből építkező, erősen polifon, komplementer ritmikájú, mágikus-repetitív világgal szembesít, nagy felületeken bontva ki a sajátosan hullámzó dinamikájú, jellegzetesen időtlen hatású zenét.

Borbély László

Borbély László (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea)

Mi, magyar zenehallgatók különösen fogékonyak lehetünk a darabnak arra a vonatkozására, amely a The Desert Musicot Bartókhoz kapcsolja, s ez a szimmetrikus nagyforma hídszerkezete (ABCBA). A darab Rácz Zoltán elhivatott és fölényes tudásról tanúskodó vezényletével remek előadásban szólalt meg, s ennek sikere a zeneakadémiai hallgatók hangszeregyüttese mellett a londoni Synergy Vocals érdeme is: a kitűnő együttest vezetője, Micaela Haslam mintegy két évtizede éppen Steve Reich biztatása nyomán, egy Tehillim-előadáshoz kapcsolódva alapította. Magasrendű, hézagpótló produkciókat hallottunk ezen az estén; olyan koncerten lehettünk jelen, amelynek a szó legnemesebb értelmében tartalma és értelme volt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Plusz

Új remény – Művészek a rákkal küzdő magyar kajakosért

A Fidelio kezdeményezésére művészek is segítik Tóth Róbert ifjúsági Európa- és többszörös magyar bajnok kajakos gyógykezelését. Már felajánlotta segítségét Miklósa Erika, Polyák Lilla, Náray Erika és Józan László. A Fidelio örömmel fogadja a további művész támogatókat!
Klasszikus

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.
Zenés színház

Egy piszok erős nő az arab világban – A víg özvegy Dubajban

Állva tapsolta a közönség az Operettszínház A víg özvegy című előadását Dubajban, ahol három alkalommal látható Szabó Máté rendezése ezekben a napokban. Az alkotókat még az első előadás előtt sikerült utolérnünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus molnár levente

Megjelent Molnár Levente első szólóalbuma

A Liszt-díjas bariton több mint 70 perces, 13 áriát és egy duettet tartalmazó nagylemeze a Nagyok, melankolikusok, vidámak, hősök címet viseli.
Klasszikus kritika

A Fesztiválzenekar két tagja eljárt egy tüzes tangót, aztán lecsapott Stravinsky

Két pár táncos láb a hegedűszólamból, közös éneklés, és egy olyan Tavaszi áldozat, hogy a fal adta a másikat. Ezzel töltötte meg háromszor a Müpát a Fesztiválzenekar.
Klasszikus ajánló

Hogy lesz egy párkapcsolati drámából krimi?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása február 23-án lesz hallható a 92.1-en, benne interjú hallható Kálid Artúrral, Szigetvári Dáviddal, Tóth Endrével és Zsuráfszky Zoltánnal.
Klasszikus interjú

Bencze Máté: "Sikerült olyan átütő erővel játszanom, hogy ez a közönségnek is átjöjjön"

Virtuózok közönségdíjas, Eurovision Young Musicians döntős, és múlt hétvégén a szerbiai FEMUS 2019 nemzetközi fúvósverseny minden elérhető díját is besöpörte. Európa egyik legmagasabb klasszikus zenészével, a 203 centis, 18 éves hajdúböszörményi szaxofonossal, Bencze Mátéval beszélgettünk.
Klasszikus hírek

José Cura a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek állandó vendégművésze lesz

A jövő évadtól induló együttműködés részeként november 13-án Verdi Requiemjét vezényli a Müpában az argentin művész.