Videósorozatunk hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.
Nézze meg a legújabb részt itt:
Rohmann Ditta
Nagyapja Rohmann Henrik hárfaművész, tanár. Édesapja Rohmann Imre zongoraművész, karmester. Rohmann Ditta beleszületett a zenébe. Kivételes zeneiség. Úgy játszik a csellón, mintha csak hagyná a zenének, hogy őrajta keresztül áramoljon.
Rohmann Ditta játéka szuggesztív, virtuóz és érzékeny. Szenvedélyes. Mindegy, mit játszik. Persze számára Bach a levegő, vele beletekinthet a végtelenbe, még akkor is, ha zenéje szigorú koncentrációt, mély intellektuális figyelmet követel az előadótól. Nyilván a hallgatótól is. Egyszer mesélte Rohmann Ditta, hogy amikor Eisenachban, Bach szülőházában zenélt, azt nézte, a sokablakos épületből milyen tájat láthatott Bach, milyen hatással lehetett az rá. Azóta is sokszor eszébe jut Bach „műveinek domborzata”, szólamai föl, le.
Egyébként tízévesen tanulta az első Bach-művet. Anyanyelvének tartja.
Rohmann Ditta (Fotó/Forrás: Raffay Zsófi)
A kortársakat is természetesen beszéli – jól hallható ez a Solo Cello Portrait című lemezén, amely 2018-ban jelent meg a Hungarotonnál. A csellóművésznek ez az ötödik albuma ott. Kodály Zoltán és Ligeti György szólószonátái mellett például Eötvös Péter darabját – Két vers Pollynak – is játssza. Megszólaltatja Kurtág Györgytől a Szókratész búcsúját, Dukay Barnabástól két olyan darabot is, amelyet neki, a csellistának ajánlott. Utóbbi három mű lemezfelvétele világpremier. Rohmann Ditta Solo Cello Portrait albumának választott zenéi – és zenei gondolkodásának, értelmezésének különleges módja, ahogyan elszakad a prekoncepcióktól – tényleg kiadják a csellóművész portréját.
Szeret a műfajok közt átjárni. Körbejátszani a művészetet
– olykor nemcsak zenével, hanem szóval is. Nem is kell azon csodálkozni, hogy újabban színész is egy kortárs magyar drámában.
(szerző: Karácsony Ágnes)
Söndörgő
Kind Of Béla – a zenekar egyik legújabb számának címe remekül szemlélteti, miben áll a „söndörgőség”: népzenei hagyományok bartóki szemlélettel, a klasszikus zene precizitásával, az improvizáció szabadsága és rengeteg humor.
Az említett számban mintha Bartók Béla Román népi táncokból ismert dallamát Miles Davis fújná fekete trombitáján egy szerb hegymagaslaton. Pedig Eredics Benjamin játszotta föl ezt egy belvárosi stúdióban, tamburakísérettel.
A Söndörgő úgy szűri át magán a különböző zenei kultúrákat, hogy közben nem uniformizál, nem butít le, nem keresi az eladhatóság ízetlen kenyerét, az emberek mégis megveszik.
Hogy miért? Adott az életerőtől duzzadó délszláv népzene, amit a zenekar anyanyelvi szinten beszél. Szó szerint, hiszen a banda magját alkotó Eredics testvérek annak az Eredics Kálmánnak a fiai, akik a Vujicsics Együttessel először kezdtek el itthon délszláv népzenével foglalkozni. Nem is akartak kikerülni ennek a zenének a hatása alól, sőt, még valamit átemeltek a Vujicsics-iskolából: a klasszikus zenei szemléletet, ami náluk az apró díszítésektől hemzsegő zene kézműves igényű kidolgozottságában jelentkezik.
Söndörgő (Fotó/Forrás: Bondoró Utcaszínház Fesztivál )
Szinte gyerekek voltak, amikor megalapították a Söndörgőt, a zene ezért otthonos játszóterük lett: a szertelenséget pedig jól hasznosítják ma is, amikor eredeti dallamokat dolgoznak át, vagy saját számokat írnak a stílushűség igényével, nem tagadva azokat a 21. századi zenei hatásokat, amik érték őket. 2018-ban nagyot robbant – és zenei toplistákon landolt – a Szikra című albumuk, amit az Amsterdam Klezmer Banddel közösen készítettek. Ezen példa nélküli szerves fúzióját hozták létre a kontinentális klezmer zenének és a Kárpátmedencei tamburamuzsikának; a lemezbemutatón a két zenekar szinte bigbanddé olvadt össze, miközben a hangok csak úgy spricceltek a színpadról a multiinstrumentalista zenészek fesztelen szólóiban.
(szerző: Szász Emese)
Ha kíváncsi a Fidelio további videóira, és szeretne elsőként értesülni az új részekről, iratkozzon fel YouTube csatornánkra ide kattintva>>>
hírlevél
