Klasszikus

Télvégi zsongás a Stefánián

2004.02.16. 00:00
Ajánlom
Komolyan fontolgatom, hogy a legközelebbi gyerek-koncertre kölcsönkérem a nővérem kislányát. Az egy héttel ezelőtti Hangszervarázson még csak amiatt lógtam ki a közönségből, mert egy kicsi tenyér helyett jegyzetfüzetet szorongattam a kezemben, az „Unokák és nagyszülők hangversenyei” sorozat február 14-i koncertjén azonban súlyosabb volt a helyzet: egyik kategóriában sem indulhattam, s így kissé problémás volt belesimulni a Stefánia Palota nagytermét kb. félig megtöltő közönség soraiba. (A helyzetet mentette valamelyest, hogy közvetlenül mellettem egy plüss-kiadású Kisvakond üldögélt, még eggyel odébb pedig a tökéletes páros: a csehszlovák mesefigura apró gazdája és annak nagymamája).

A hangverseny a Szedjük szét és rakjuk össze! alcímet kapta – gyerekek számára feltétlenül vonzó, főleg ami a felszólítás első részét illeti. A boncolgatásra szánt mű ezúttal Mendelssohn Olasz szimfóniája, egyelőre azonban a kezdés előtti privát hangszerbemutató zajlik: a gyerekek a színpadra érkező MÁV Szimfonikus Zenekar művészei között mászkálva megcsodálhatják, meghallgathatják, sőt, ki is próbálhatják az erősebb idegzetű muzsikusok instrumentumait. A kisfiúk körében az üstdob aratja a legnagyobb sikert, s ennek megvannak a maga akusztikai következményei, de ez cseppet sem látszik zavarni azt a két kislányt, akik nagy áhítattal hallgatják a zenekar fuvolásainak külön kettejüknek játszott duóját.

Sajnos hamar kiderül, hogy az előadás „interaktív” része ezzel véget is ért. Ami szétszedés címén ezután következik, az Fenyő Gábor műsorvezető lelkiismeretesen végiggondolt, logikusan felépített – előadása, melyet Hollerung Gábor pálcájának intésére a zenekar előbb csak illusztrál a megfelelő helyeken, majd egy-egy tételt a részletező magyarázat után össze is foglal. Az értekezés rendben lenne, ha az előadás nagyobb gyerekeknek szólna, de itt inkább az alsó tagozatos korosztály képviselői ülnek, így talán szerencsésebb volna, ha azokat a kimondottan jó kérdéseket, melyeket az előadó feltesz, nem ő maga, hanem az ifjúság válaszolhatná meg. (Egyetlen kivétel akad: a 2. tétel kapcsán Fenyő Gábor a „zarándok” szó magyarázatát kéri a közönségtől. „Emberek, akik egyik helyről a másikra mennek” – fogalmaz tömören egy kisfiú.)

Elképzelhető, hogy az előadás-jelleg preferálása a párbeszédes formával együtt járó nyüzsgéstől, „rendetlenségtől” akar óvni, de ennek az az ára, hogy a körülöttem ülő gyerekek lassan más elfoglaltság után néznek: a kísérőszöveget tartalmazó papírból repülőgép, látcső, majd egymás fejének ritmikus (ez is valami…) püfölésére alkalmas henger készül. Eközben a színpadon szóba kerül a szimfónia szó görög eredete, „embert próbáló” hosszúsága, általános felépítése, majd az Olasz szimfónia és Mendelssohn itáliai élményeinek összefüggése, később a „főtéma” és „kidolgozás” szavak értelme, az AABA szerkezet mibenléte … minden mondat okos és találó, csak éppen nem egy olyan környezetben, ahol a jelenlévők egy része még csak mostanában ismerkedik a betűkkel, nemhogy absztrakt képletekben tudná őket értelmezni. A széksorok mikrokozmoszára hamarosan egy crescendáló „Anyúúú!”-sorozat világít rá, mely egy fortissimo „Kérsz rágót?”-ban kulminál, a nézőtér nagy derültségére. Fenyő Gábor példás fegyelmezettséggel siklik túl a kis intermezzon. Igazán képtelen helyzetben van: a koncertet nem egy jól körülhatárolható korosztálynak hirdették meg, s olyan hangot megütni, mely ovisnak és kamasznak egyaránt megfelelő, gyakorlatilag lehetetlen…

Hollerung Gábornak kicsit könnyebb: egyrészt háttal áll, másrészt egyszemélyes balett-előadása önmagában is alkalmas rá, hogy egy darabig lekösse a gyerekeket. A zenekar tiszteletreméltó lelkiismeretességgel és odaadással játszik az egyre fülledtebb és melegebb teremben, de a zárótétel után több muzsikus-arcon már leginkább csak egy jó (olasz) kávé utáni sóvárgás látszik.

Egy nagy tapasztalattal mindenesetre gazdagabb lettem. Ha gyerekkoncert szervezésére adjuk a fejünket, óvakodjunk a generálpauzáktól, mint a tűztől.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Ezúttal is tíz kategóriában választottuk ki az alkotókat és alkotócsoportokat védnökeink segítségével.
Könyv

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.
Könyv

11 különleges könyv az Ünnepi Könyvhétről

Az idén nagyon hányatott sorsúra sikeredett könyvhetet végül részben online tartják meg, de ez nem jelenti azt, hogy a könyves újdonságokból ne lehetne csemegézni!
Klasszikus

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.
Fidelio Tours

Művészcsaládok évszázados búvóhelye – Partitúra az Áprily-völgyben

„Megérkezik a busz Visegrádra, néhány jellemző, az autóból is értelmezhető tájkép, plusz drónfelvétel, utána átérünk Tahiba, a Péreli-Tolcsvay művészpár házához…” – így kezdődik a Partitúra Visegrád-környéki kalandozásának forgatási terve. Most szombaton, szeptember 19-én pedig már láthatjuk is a Duna tévén – a szokásos időben, 14.30-kor –, hogyan vendégeskedett Miklósa Erika operaénekes és Batta András zenetudós műsorvezető páros először Péreli Zsuzsa textilművész és Tolcsvay László zeneszerző otthonában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Minden, ami valóban személyessé válik bennünk, az inspiráció"

Ávéd János 12 évvel ezelőtt csatlakozott a Modern Art Orchestrához Fekete-Kovács Kornél felkérésére, azóta tenorszaxofonistaként, zeneszerzőként és hangszerelőként erősíti a zenekart. 2011-ben megalakította az Ávéd János Balance formációt, melynek célja, hogy új zenei lehetőségeket fedezzenek fel és spontán felmerülő dallami elemeket használjanak. A művésszel Kodály hagyatékának gondozásáról, új, saját lemezéről és inspirációs forrásokról beszélgettünk.
Klasszikus magazin

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.
Klasszikus hír

Kilép az ország határain a Virtuózok novemberben induló új évada

A nemzetközivé bővülő klasszikus zenei televíziós tehetségkutató hatodik évada november 27-től látható a Duna Televízióban.
Klasszikus interjú

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Szeptember 26-án Bartók Béla műveiből ad koncertet a Concerto Budapest. A műsorban egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára is elhangzik. Vörös Szilvia énekli Juditot, a várurat pedig Bretz Gábor. A basszusénekest telefonon értük el, hogy az operáról kérdezzük.
Klasszikus ajánló

Komolyzenei piknikkel búcsúztatja a nyarat a MÁV Szimfonikus Zenekar

Szeptember 17-én 18:30-kor ismét részt vehetünk a Music ül a fűben komolyzenei pikniken, mely a Millenáris Park és a MÁV Szimfonikus Zenekar közös rendezésében valósul meg.