A hangverseny a Szedjük szét és rakjuk össze! alcímet kapta – gyerekek számára feltétlenül vonzó, főleg ami a felszólítás első részét illeti. A boncolgatásra szánt mű ezúttal Mendelssohn Olasz szimfóniája, egyelőre azonban a kezdés előtti privát hangszerbemutató zajlik: a gyerekek a színpadra érkező MÁV Szimfonikus Zenekar művészei között mászkálva megcsodálhatják, meghallgathatják, sőt, ki is próbálhatják az erősebb idegzetű muzsikusok instrumentumait. A kisfiúk körében az üstdob aratja a legnagyobb sikert, s ennek megvannak a maga akusztikai következményei, de ez cseppet sem látszik zavarni azt a két kislányt, akik nagy áhítattal hallgatják a zenekar fuvolásainak külön kettejüknek játszott duóját.

Sajnos hamar kiderül, hogy az előadás „interaktív” része ezzel véget is ért. Ami szétszedés címén ezután következik, az Fenyő Gábor műsorvezető lelkiismeretesen végiggondolt, logikusan felépített – előadása, melyet Hollerung Gábor pálcájának intésére a zenekar előbb csak illusztrál a megfelelő helyeken, majd egy-egy tételt a részletező magyarázat után össze is foglal. Az értekezés rendben lenne, ha az előadás nagyobb gyerekeknek szólna, de itt inkább az alsó tagozatos korosztály képviselői ülnek, így talán szerencsésebb volna, ha azokat a kimondottan jó kérdéseket, melyeket az előadó feltesz, nem ő maga, hanem az ifjúság válaszolhatná meg. (Egyetlen kivétel akad: a 2. tétel kapcsán Fenyő Gábor a „zarándok” szó magyarázatát kéri a közönségtől. „Emberek, akik egyik helyről a másikra mennek” – fogalmaz tömören egy kisfiú.)

Elképzelhető, hogy az előadás-jelleg preferálása a párbeszédes formával együtt járó nyüzsgéstől, „rendetlenségtől” akar óvni, de ennek az az ára, hogy a körülöttem ülő gyerekek lassan más elfoglaltság után néznek: a kísérőszöveget tartalmazó papírból repülőgép, látcső, majd egymás fejének ritmikus (ez is valami…) püfölésére alkalmas henger készül. Eközben a színpadon szóba kerül a szimfónia szó görög eredete, „embert próbáló” hosszúsága, általános felépítése, majd az Olasz szimfónia és Mendelssohn itáliai élményeinek összefüggése, később a „főtéma” és „kidolgozás” szavak értelme, az AABA szerkezet mibenléte … minden mondat okos és találó, csak éppen nem egy olyan környezetben, ahol a jelenlévők egy része még csak mostanában ismerkedik a betűkkel, nemhogy absztrakt képletekben tudná őket értelmezni. A széksorok mikrokozmoszára hamarosan egy crescendáló „Anyúúú!”-sorozat világít rá, mely egy fortissimo „Kérsz rágót?”-ban kulminál, a nézőtér nagy derültségére. Fenyő Gábor példás fegyelmezettséggel siklik túl a kis intermezzon. Igazán képtelen helyzetben van: a koncertet nem egy jól körülhatárolható korosztálynak hirdették meg, s olyan hangot megütni, mely ovisnak és kamasznak egyaránt megfelelő, gyakorlatilag lehetetlen…

Hollerung Gábornak kicsit könnyebb: egyrészt háttal áll, másrészt egyszemélyes balett-előadása önmagában is alkalmas rá, hogy egy darabig lekösse a gyerekeket. A zenekar tiszteletreméltó lelkiismeretességgel és odaadással játszik az egyre fülledtebb és melegebb teremben, de a zárótétel után több muzsikus-arcon már leginkább csak egy jó (olasz) kávé utáni sóvárgás látszik.

Egy nagy tapasztalattal mindenesetre gazdagabb lettem. Ha gyerekkoncert szervezésére adjuk a fejünket, óvakodjunk a generálpauzáktól, mint a tűztől.