Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról világosan kimondja, hogy a művelődéshez való jog alkotmányos alapjog. A törvény szabályozási köre kiterjed az óvodai nevelésre, valamint az iskolai, kollégiumi nevelésre-oktatásra, illetve az ezzel összefüggő szolgáltatási tevékenységekre. A 31. paragrafus pedig tételesen rögzíti az alapfokú művészetoktatási intézmények feladatait, tevékenységét. A közoktatási törvény azt is világosan leírja, hogy a közoktatás rendszerének a működtetése az állam feladata.

Csakhogy az állam - a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva - ehhez a feladathoz 2010-ben erőteljesen lefaragott költségvetéssel járulna hozzá. Ez - a szakemberek szerint - egyenesen ellehetetleníti az alapfokú művészeti képzést. Teszi mindezt úgy, hogy a váltást ráadásul 2010 januárjától, vagyis tanév közben tervezi, ami sokak szerint az Alkotmánybíróságon sem állná meg a helyét. Tudniillik a diák és az intézmény között, amikor az beiratkozik, "szerződés" születik, ennek egyoldalú megváltoztatása a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete és a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége állásfoglalása szerint törvényellenes és elfogadhatatlan. A hiányzó összeget a szülőknek, vagy az önkormányzatoknak kellene kigazdálkodniuk - ha lenne miből.

Ember Csaba, az utóbbi szervezet elnöke a Fidelio.hu-nak elmondta, hogy folyamatosan tárgyalnak az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, a Parlament Oktatási Bizottságával, annak önkormányzati szekciójával, de ha nem lesznek eredményesek abban, hogy a költségvetési törvényhez kapcsolt közoktatási törvénymódosítás ne a tanév közben lépjen életbe - függetlenül a megszorítás mértékétől -, az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Ugyancsak tőle tudjuk azt is, hogy a lentebb részletezett felhívásuknak azzal szeretnének nyomatékot adni, hogy felszólítják a velük egyetértőket, a Zene Világnapja kapcsán megrendezett koncerteken a fellépők, a szervezők egyperces csenddel fejezzék ki tiltakozásukat az alapfokú - és ezzel a zenei oktatás gerincét adó - művészeti oktatást érintő tervezett elvonások miatt.

Ember Csaba szerint az igazságos mértékű megszorítást el tudnák fogadni, miként azt is elismeri, "ha a kedves szülőknek lesz rá pénzük", az állam vállalhasson kevesebbet ezen a területen, de különösen méltánytalannak tartja, hogy a minősített intézményektől arányaiban még többet vonnak el, mint az ezzel nem rendelkező művészeti alapoktatást végzőktől.

Fentebb említett 2009. szeptember 18-i állásfoglalásuk - amelyet dr. Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete főtitkára írt alá - felhívja a figyelmet, hogy a területről az elmúlt években eltűnt közel száz intézmény, és mintegy százezerrel csökkent a normatív támogatás igénybevételét megalapozó létszám. A bevezetőben leírják, hogy az alapfokú művészetoktatás-szakma képviselői az elmúlt években - ellensúlyozandó a központi költségvetésre már korábban is hárult terheket - "maguk kezdeményezték, és hajtották végre e területen - a közoktatáson belül egyedülálló módon - az ország valamennyi erre jelentkező alapfokú művészetoktatási intézményének minősítését. A minősítés végeredménye azt igazolta, hogy az intézmények döntő többsége megfelel, vagy kiválóan megfelel a szigorú jogszabályi és szakmai követelményeknek."

A jövő évi költségvetési törvény tervezete most azokat még jobban sújtja, akik minőségi munkát végeznek. Erről az öt pontba sorolt jelen tiltakozásuk így ír: "Nem értünk egyet a 2010. évi költségvetési törvény 3. mellékletének 16.5.2. a) és b) pontjában meghatározott, a minősített alapfokú művészetoktatás támogatásának mértékével. A javaslatban a közoktatási alap-hozzájárulás fajlagos összegének csökkentése az alapfokú művészetoktatás fenntartóit, intézményeit az általános mértékben érinti. Azonban az számunkra teljesen érthetetlen, hogy ezt miért hajtja végre a minősített iskolák esetében még egy jogcímen, sőt aránytalan mértékben. A javaslat közel 30%-ban csökkenti a minősített iskolák támogatását, míg a nem minősített intézmények esetében csak az általános csökkenést érvényesíti. Ez egy példátlanul minőségellenes, teljesítmény ellenes javaslat."

Ugyancsak nehezményezik, hogy a térítési díj (ezt fizeti a szülő a gyerek után, ha művészeti alapképzésre jelentkezett) plafonját háromszorosára emelték, illetve, hogy az állami források egy másik csapját, a pályázati keretet felére csökkentették, s kérik a 2010. évi költségvetési törvényjavaslat és az azzal összefüggő közoktatási törvénymódosító javaslat alapfokú művészetoktatásra vonatkozó szakaszainak újragondolását és a szakmával való további egyeztetést.

Értelemszerűen nem ennyire részletes a Pedagógusok Szakszervezete Országos Vezetősége által szeptember 27-én kiadott kilenc pontos tiltakozás, de az érdekvédelmi szervezet az oktatásból történő újabb forráskivonást elutasítja és a 2. pontban leszögezi: "Tiltakozunk, mert "a gyermekek mindenek feletti érdeke" súlyosan sérül, ha a kedvezményes étkezés, az alapfokú művészetoktatás támogatását ilyen nagymértékben csökkentik." Nyomásgyakorló eszközként e szervezet nagygyűlés és aláírásgyűjtő akciót helyezett kilátásba.

Jelenleg is zajlanak a tárgyalások, s a pedagógus és a muzsikus szakma reméli, érdemi eredmények születnek.

Dr. Gyimesi László szerkesztőségünknek szóban is megerősítette: "Az állásfoglalásunk alapján élénk egyeztetések kezdődtek a OKM-mel és a Parlament illetékes bizottságaival. Tudtunkkal olyan bizottságokban is téma az alapfokú művészetoktatást az egyéb oktatási területekhez képest hátrányosan sújtó megszorítás, amelyik nincs közvetlenül érintve, és ez örömteli, fontos jelzés. Lám, nemcsak egy szűk kör érzi úgy, hogy sérelem érte. Úgy vélem, a tárgyalások eredményességében nem csak reménykedni lehet - ez naiv szó -, komoly realitása van, hogy sikerül elkerülnünk a legnagyobb bajt. Azt elismerjük, hogy költségvetési szempontból nehéz év következik, csak ne sújtson minket másoknál is jobban. Csak éljük túl valahogy ezt az évet, aztán tárgyaljuk újra a forrásbevonásról." Az MZTSz főtitkára megerősítette, cinikusnak tartja a költségvetést a tekintetben, hogy a problémákat a szülők és az önkormányzatok felé tolja, például azzal, hogy lehetővé teszi a térítési díjak sokszorosára emelését. Ugyancsak megtudtuk, a koncerteken „elhangzó" egyperces csenden kívül a muzsikus szakszervezet a Pedagógusok Szakszervezetének területi és megyei szintű nagygyűlésein tervezi, hogy felszólal.

Várjuk az Oktatási és Kulturális Minisztérium illetékesének gondolatait a levélről, amelyet a zenész szakma képviselői nekik is megküldtek, ha ez megérkezik, természetesen közöljük.

A kör, amelyet érintene a megrázó elvonás igen jelentős: jelenleg mintegy 100 ezer gyerek tanul alapfokú művészetoktatási intézményben zenei szakon és további 140 ezer tánc-, képző- és ipar, illetve színház- és bábművészeten. A Közoktatási Információs Iroda friss adatai szerint az alapfokú művészetoktatási intézmények száma (a 2007/2008-as tanévben) zeneművészeti ággal: 568. Korábban volt körülbelül 800 ilyen intézmény is, igaz, ezek közül úgy 50-60-ról kiderült, jogtalanul vették föl a csoportos képzésért járó állami normatívát. Az értékelési rendszert és ezzel együtt a minősítést - többek között a visszaélések kiszűrésére - 2007 szeptemberétől tette kötelezővé az Oktatási és Kulturális Minisztérium. A norma mértéke egyenes arányos volt a minőséggel. Ezért is fáj a szakmának jelenleg, hogy a minősített intézmények többet veszítenek az átlagnál is.

Egyebekben az OKM akkori álláspontját a Fidelio Rondó rovatában közöltük. A muzsikus szakma tiltakozása, lobbi tevékenysége akkor elérte azt, hogy az Országgyűlés végül visszavonta az alapfokú művészeti oktatás finanszírozását szigorító eredeti javaslatot, maradtak a korábbi támogatások, szigorúbb ellenőrzésekkel. Bár, ha ilyesmivel most is meg lehetne úszni...