Szerelmes levél a vonósnégyeshez. Az Orange végtelen képzelőerőből származó hangjai arról tanúskodnak, hogy egy erős, érett zeneszerzőt hallunk
– így ír az NPR Caroline Shaw új szerzői lemezéről, amelyen az Attacca Quartet játszik. A klasszikus zenéhez képest szokatlanul intenzív figyelem kíséri a vonósnégyes lemezét, a főleg indie zenével foglalkozó Pitchfork is írt róla, az amatőr és profi bandákat streamingelő Bandcampen pedig kiemelt ajánlót kapott.
Caroline Shaw (Fotó/Forrás: Kait Moreno)
Caroline Shaw neve nem ismeretlen a nagyobb közönség előtt: 2013-ban, mindössze 30 évesen elnyerte a zenei Pulitzer-díjat a 8 hangra írt Partitájáért, volt már rezidens komponista Dumbarton Oaksban (ott, ahol Stravinsky is), és dolgozott Kanye Westtel is (aki persze egy félőrült botrányhős, de a maga műfajában valódi zseninek tartják).
De mi teszi olyan élő, eleven élménnyé az Orange című albumot?
Caroline Shaw úgy írja le ezt a lemezt, mint „egy kertet, amelyet ő és az Attacca Quartet művel”. Nem klausztrofób, nyomasztó darabok, hanem a végtelen térben építkező hangkonstrukciók, amelyek szokatlan játékmódot és kreatív térbeli gondolkodást követelnek az előadóktól. Az Attacca Quartet tagjai (Amy Schroeder és Keiko Tokunaga, hegedű, Nathan Schram brácsa és Andrew Yee csellista) játékában ott van az a frissesség, amely egyrészt a művek ropogósságának szól – végülis ez egy ősbemutató –, illetve azok karakterének. A szürreális, az önfeledt, az abszurd és a magasztos megkapó elegyét halljuk.
Ez az album az egyszerűség, a középút, a ritkán észrevett szépség dicsérete; természetes, mindennapi, ismerős dolog
– mondja a művekről maga a zeneszerző.
Hallgassa meg a Spotify-on!
hírlevél
